ápoló gyakorlat V. gyermek o.

Ezt a gyakorlatot teljesen feleslegesnek tartottam: nem gyerekápolónak készülök, nem vagyok oda a gyerekekért, és indokolatlanul magas óraszámban kellett itt lézengnem.
Csinálni szinte semmit nem lehetett, max takarítani, vizitet nézhettünk, és halálra unhattuk magunkat egész nap. Néha egyszerre 5-en voltunk ott tanulók a semmire. Próbáltam alkudozni, had menjek olyan osztályra, ami számomra szakmailag hasznos, és nincs olyan gyakorlat előírva sajnos pl.: ITO, cardio. Mindkettő nagyon érdekelt volna.

Az unalom mellett persze rettegtem, hogy elkapok valamit az apró néptől, ha hozzányúltam valamihez azonnal suhantam kezet mosni.
Ami tetszett, az a felszereltség: modern, felújított terek, ajtók, ablakok, full extrás készlet eszközökből, különböző méretű kesztyűk, amiből lehet válogatni, és volt fűtés...... ilyen szempontból egy álom volt a többi osztály siralmas helyzetéhez képest. Amin a legjobban meglepődtem: steril kesztyű hegyek. Addig még steril kesztyűt sem láttam sima osztályon, mert az nincs (sem kötszer, minek az). (holott katéterezni is sterilben illene) Ha véletlenül kellett valamihez, végig kellett kuncsorogni a kórházat.
Voltak picikhez való cuccok, azok nagyon arik voltak. Mini kémcső, mini branül....

1 ápoló volt, aki elvitt magával 1-2 dologhoz, segítettem lefogni a visító kölyköket, amíg elvégezte rajtuk az elvégezni valót. Meg is jegyezte, hogy jöhetnék ide dolgozni, mert bírom az ilyen dolgokat.
Meglepetten tapasztaltam, hogy mások már a gondolatától is rosszul vannak, hogy nekik végig kéne nézni egy gyerek megbökését, nem hogy lefogják.
1 nap történt meg, hogy egyedül voltam tanuló, meg az ápoló is egyedül rohangászott, így nem érdekelte, hogy én nem gyerekápoló leszek, meg mikor kezdtem, meg hova járok suliba, simán beküldözgetett branülöket kiszedni, infúziót lezárni. Én nagyon örültem, hogy végre csinálhatok valamit, ő is nagyon örült, mert még az én kis apró segítségeimmel sem ért a dolga végére.
Szerencsére jófej szülőket fogtam ki, a gyerekek szokásosan visítottak, de túl lehet élni.
Megfigyeltem, már ha bementem a szobába megszeppenve néztek, elindultam feléjük - görbült a száj, szülőnek elmondtam mit szeretnék, megfogta a gyereket, akkor sírás; mire lebontottam a lebontani valót már ment a zokogás ezerrel, azt már észre sem vették mikor kiszedtem a branült :)

Nagy szerencsémre nem kaptam el semmit, így tudtam folytatni egyből a soron következő gyakorlatokat.