Szerencsére megint összefutottam kedves tanulótársammal. 1 nap kifogtunk egy aranyos nővért, a másikkal inkább nem foglalkoztunk, meg ő sem velünk. (nemrég végzett, 21 éves, és ő feltételezte, hogy mi fiatalabbak vagyunk nála, így állandóan lekezelő volt, több megszólalását úgy kezdte: na mi van gyerekek)
Másnap a nem túl szimpi kis csaj volt, meg egy gonosz sárkány.
Szerencsére ezen a napon még volt a társam, együtt könnyebb volt elviselni a sok cseszegetést, belénk rúgást, meg ha láttunk valami szakmai szörnyűséget, akkor utána megbeszéltük, hogy ez felejtős, és felidéztük hogy is kéne. (sárkánytól láthattunk pár horrorisztikus beöntést, aztán gyomorszondába "befecskendezést")
Néhány megmozdulása:
Felszívatott velem ampullából gyógyszert. Az ampullát nem dobtam le, mert az osztályok többségén nem dobják ki míg le nem folyt/be nem adták. Erre jön, miért nem pakolok el magam után? Azt le kell dobni. Ledobtam. 1 óra múlva velem is meg a társammal is felszívatott 1-1 ampullát. Társam ledobta, én kicsit lassabb voltam, még épp a kezemben volt az ampulla, tehát nem látta, erre lecsesz minket, hogy miért dobtuk le az ampullát? Azt nem szabad még ledobni! Rá kell húzni a tű végére, hogy lássuk mi van benne. Mutattuk, hogy alkoholos filccel ráírtuk. Az nem jó, azt nem úgy kell. Szerintem vizsgán úgy kivágnának, mint a huzat, hogyha a védőkupak helyett az aprócska gyógyszeres ampulla gurgulázik a tű végén.
Ilyeneket tűrtünk egész nap. Ami végleg cérnaelszakadást okozott nálam: a felszívott gyógyszerekkel bevonultunk egy kórterembe, társam adta be centrál kanülbe az elsőt, néztem mit csinál, erre sárkány a kezembe nyomja a beteg zsepijét, hogy vizezzem be. Bevizeztem, odavittem a betegnek, néztem magára tudja -e úgy teríteni ahogy szeretné, vagy segítsek... közben társam kérdezett sárkánytól, erre azt mondja Sárkány, hogy mondanám, ha odaférnék.
Kijöttem onnan, hogy beférjen a dagadt disznója, erre elkezdi mondani társamnak:
hogy mondjam neki, hogy nem férek el a nagy testétől (én meg ott állok mellette, és véleményem szerint nem vagyok dagadt, hozzá viszonyítva meg szinte gebe). Teljesen lefagytam, ledöbbentem, felháborodtam, megszólalni sem tudtam. Miért nem lehet megkérni a másikat, hogy légyszi állj odébb, vagy valami kultúrált jelzést adni? Nem, egyszerűbb beszólni. Közben a beteg kérdezte a sárkányt, hogy ez -e az utolsó infuja. Hallottam a kérdést, de közben még mindig le voltam akadva, hogy hogy lehet valaki ennyire paraszt, és próbáltam visszafogni magam, hogy ne szóljak vissza. Erre odafordul hozzám sárkány, kérdi na ez az utolsó? Én újra megdöbbentem, hogy még van pofája hozzám szólni erre elkezdi mondani a társamnak, hogy nézd már azt sem tudja miről beszélek, totál nincs itt agyilag, fogalma sincs semmiről. Ezt így nem lehet csinálni, egyszerre sokfelé kell tudni figyelni.... szóval még le is alázott a társam meg 3 beteg előtt.
Itt jött a "ne szólj vissza, ne szólj vissza, NE SZÓLJ VISSZA!!!!!" belső monológ,
jobbnak láttam kiviharzani hogy ne bőgjem el magam és be se szóljak neki. Nem tudom milyen fejem lehetett, mert még az orvosok/orvos hallgatók is megszeppenve szétrebbentek előttem a folyosón, pont vizit volt, aztán mikor társam utolért a pultnál jól kipuffogtam magam neki.
Fél 4 körül meg már mindketten ott gubbasztottunk porig alázva a székeken, sárkány elejtett egy papírt, mindketten láttuk, mert arra bambultunk, de teljesen szándékosan meg sem moccantunk. Visszafelé kanyarodva sárkány felvette, és elkezdett pampogni milyen dolog ez, hogy valami leesik és mi nem ugrunk érte, hogy neveltek minket, neki már alig hajlik a dereka..... de ekkor már a semmi nem érdekel szinten voltunk, úgyhogy nem vettük magunkra nagyon, főleg hogy teljesen tudatos nem cselekvés volt.
Másnap nem volt társam, egyedül kellett szembenéznem a borzalmakkal. Együtt jobb volt, mert elvicceltük meg kibeszéltük amit tudtunk.
Reggel mikor érkeztem a pulthoz, jött egy bácsi, felesége kísérte, és befeküdt volna. Szelíden aranyosan érdeklődött a pultnál, hogy mi a teendője, erre sárkány elüvöltötte, hogy várjon máááá, nem látja hogy nem ér rá, a picsába neki kell mindent megcsinálni.......... ezt így beleüvöltötte a bácsi arcába és elrobogott valamerre. Szegény bácsi teljesen megdöbbent (én is), ott állt egy orvos is, se lát se hallnak adva ki magát. Aztán mosolyogva odamentem megérdeklődni a bácsitól van -e már EKG-ja (gondoltam ha nincs akkor 10 percre mindketten sárkánymentes övezetbe mehetünk) de sajna volt.
Mikor beértem reggel, gondoltam nem a főnővérnél kezdek panaszkodni, hátha a másik nővér aranyos lesz, hozzá szegődöm, és így elviselem majd a sárkányt. Megyek, sárkány ül a pultnál, szőke, savanyú pofájú nővérke reggelit oszt. Ledobtam a motyóm és mentem segíteni reggeliosztásnál. Semmi nem volt jó amit csináltam, sárkány is odaszólogatott, szöszit kérdem vigyem a tányért? Ne az innivalót vigyed. Mondom mindenki ihat mindent? Nem tudja, meg kell nézni a lázlapon (persze mert én biztos tudom milyen műtétes mit ehet / ihat). Nézegeti, de közbe bevágta a durcit, hogy inkább ne vigyek semmit majd ő megcsinálja.
Kicsit kiálltam az előtérbe, hogy ne legyek szem előtt, mert akkor belém rúgnak. Visszamentem, jöttek a vizitelő orvosok, közben megláttam a kötözős nővért az egyik betegnél, úgyhogy bementem nézni mit csinál. Ő egy tündéri, kedves, aranyos nő. Mutogatta hogy csinálja, mit csinál, én próbáltam megbarátkozni a látvánnyal első sorban (nem láttam még nyitott hasfali sebet) Erre bejön a nővér fanyalogva, hogy ne itt álljak, csináljak már valamit.
Viziteltek tovább, a kötözős nő kivitt a kötözőhelyre, hogy addig benzinnel kezdjem el leoldogatni a ragasztót a kötözésre jött emberről. Ok, locspocsoztam, közben a beteg mondta, hogy neki is volt szerencsétlensége fősárkányhoz. Erre betoppan a főnővér, és elkezdi, hogy menjek vissza az osztályra, mert ott tudok segíteni, és amúgy sem egyedül kéne ilyen dolgot csinálnom.
Visszamentem, szöszi sárkány sík idegesen telefonált, fősárkány puffogva eltűnt, közben jött egy beteg, hogy a szobatársának fájdalmai vannak. Mondtam jó, jelzem ha letette a telefont. Mikor szösszencs letette a telefont jól lebaszott, hogy az nem az ő kórterme, ne őt nyaggassam.
Elmentem fősárkányt keresni, aki nagy morogva ágyazott épp. Mondtam neki mi van, erre nekiállt hisztizni, hogy jóvan mingyá megy, csak előtte elvégzi másnak a feladatát, mert ezt nem neki kéne..... de én szépen kisétáltam. Ha baszik kinyögni hogy lécci, vagy gyere már, vagy bármi, akkor nem ágyazok helyette. Nem vagyok gondolatolvasó.
Kimentem a pult mögé, szöszi sárkány elkezdi, hogy ha már nem vagyok úgysem hajlandó semmit csinálni, akkor ágyazzam át a 3-ast A-Z-ig. Én kérdem az 5 ágyból melyiket vagy melyikeket? Amin betegek fekszenek? Erre hülyén néz és lebasz, hogy jóvan akkor ne csinálj semmit, majd én megcsinálom.
Na itt szakadt el a cérna, átmentem a másik folyosóra ahol nincsenek kórtermek és van egy félreeső rész, ott megálltam és nekiálltam bőgni. Közben agyaltam mi legyen, mert én ezt nem bírom még 16 napig. Próbáltam összekaparni magam hogy legalább amíg mászkálok ne bőgjek, ebben is csak örömüket lelnék. Elmentem a sloo kulcsért, még ott is pityeregtem egy kört, visszamentem, felmarkoltam az EKG helyiség kulcsát ahol a ruháim is voltak, bementem érte, felöltöztem, visszavittem, és szó nélkül kivonultam.
Az előtérben pont jött a kedves kötözős nővér, kérdi mi van, de meg sem bírtam szólalni, elbőgtem magam, mondta sóhajtozzak, sírjam ki magam és menjek a tanulmányishoz, bólogattam, hogy igen oda készülök, de közben el kellett sietnie. (Amúgy meg vessenek magukra, nyavalyognak, hogy nincs ki EKG-t csináljon, mert az osztályosok lusták és/vagy tudatlanok hozzá, én csinálnám, szeretem, de helyette elüldöznek. A kötözős nővérek EKG-znak, mert ők meg tudják csinálni.)
Lerobogtam a lépcsőn, kissé sírdogálva elcaplattam a tanulmányira, ott is jól kibőgtem magam, és közöltem, hogy többet abba az épületbe nem vagyok hajlandó bemenni. Ha nem tudjuk megoldani máshogy, akkor körbeérdeklődök másik sebészeteket, fogadnak -e.
Át tudtak tenni máshová, el is mentem oda. Nagyon kedvesen fogadtak, mint kiderült jól ismerték sárkányt, de nem sokáig.... Ezen az osztályon nagyon jó volt lenni. Viszonylag jól felszerelt, az épület sem volt annyira lepukkant, mint egyes helyeken. Az ápolók is mutattak sok mindent, bökhettem be sok clexant egyedül.... A bent dohányzást leszámítva nagyon jó volt.
Mivel eredeti terveimmel ellentétben nem mehettem + gyakorlatot, így a sebészetből lecsippentettem 2 napot, ezen megengedték, hogy elmehessek a nagyon vágyott kardiológiára, és láttam egy kardio verziót! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése