Az út elején, még a meredek, sziklás lejtő előtt akartam húzni a hevederen, de a jó öreg szétesőfélben lévő hevedercsat pöcke elhagyta helyét, és beszorult a heveder alá. Akárhogy piszkáltam, nem sikerült kibányásznom, úgyhogy félrehúzódtam, hogy a többiek el tudjanak vonulni mellettünk, és megálltam küzdeni a hevederrel.
D. elhaladtában megkérdezte segítsen -e, mondtam nem, köszi, megoldom, csak a heveder szórakozik.
Mire kibányásztam a pöcköt, már mindenki elment, kivéve G-t, aki megállt, hogy Bona ne csapjon nagy patáriát, hogy eltűnt a lótömeg, és ő magára maradt.
Gyorsan megcsináltam, felpattantam, így még a szőlősök előtt beértük a csapatot.
Az erdőben meg a borókáshoz közeledve kattintottam pár képet.
A kiindulópontra érve mondta a főnök, hogy 6 perc térképosztásig. Meglepően hamar.
Gyorsan összeszedtem magam, rögzítettem a lyukasztókártyát, ledobtam a pulcsim... na de akkor a telefont hova tegyem? Végül a nyakamba akasztottam, de egész idő alatt küzdöttem vele, mert vágtában mindig verdeste a hasam.
Indulás előtt anyu mellettünk álldogált, hátha még akarok inni, erre G odaszaladt a lovával, mondta anyunak, hogy fogja meg egy pillanatra a lovát, mert elszalad valamiért, anyu kezébe nyomta a szárakat, és eltűnt. Anyu elkerekedett szemekkel, riadtan nézett rám, hogy ő most mit csináljon? Úgy fogta a szárat, mintha valami rettentő veszélyes dolog lenne a végére kötve. Közben a fekete pacc nekiállt legelészni, mondtam anyunak, hogy csak arra figyeljen ne lépjen a ló a szárra, semmi különöset nem fog csinálni. G hamar visszatért, úgyhogy nem kellett anyunak tovább rettegnie a vérszomjas paripától.
Hamar kaptunk térképet is, először elhatároztam, hogy a 7-esre megyek először, de rájöttem, hogy a többség oda fog menni, úgyhogy inkább mást néztem ki ellenkező irányban.
Indulásnál a tömeg tényleg a 7-es fele lódult meg, én elkaptam Bonát, hogy ne menjen el a többi, sietősen távozó ló után, és szépen leereszkedtem vele a domb túloldalán.
2 csapat már lent száguldozott a borókásban arra felé amerre én is menni szándékoztam, de Bonát könnyen meg lehetett győzni, hogy nem szaladunk utánuk.
Mikor én is nekiiramodtam, hamar kioldódott a kikötő kötél, meg kellett állnom felkötni, ami nem egyszerű nyeregből egy önálló elképzelésekkel rendelkező pónin. Megoldottam ezt is, és már vágtattunk is tova.
Az erdőbe bevágtam, kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó helyen -e, a kereszteződésnél meg akartam állni nézelődni, de nem kellett, mert ott volt a 14-es pont. Na így már tudtam hol vagyok.
Visszaszaladtam az útra, végig vágtattam a 2-vel odébb lévő bekötőig, ott beügettem, ott volt a pont ahol kerestem (29). Ismételt sikerélmény.
Vissza az útra, vágta tova. Megtaláltam a fura Y elágazást, hamar meg lett a pont is (9). Egyébként minden pontnál forgolódtam egy darabig, mire sikerült Bonát pár másodpercre megállítani, hogy tudjak lyukasztani.
Kivágtattam a betonútig, ott átslattyogtunk, kicsit térképészkedtem, és elvágtattam a pont feltételezett helyére. Hülye voltam, mert jó helyen mentem le az útról a bokrok közé, de elkövettem egy nagy hibát: megláttam az egyik fő versenyzőt, és odakiáltottam megvan -e a pont, mondta meg.
Odaküzdöttem magam a szúrós dzsindzsán át, mondta szaladjak fel lyukasztani a dombra, a társa ott találta meg a pontot, addig megfogja a lovam. Elindultam, erre valami kis vadcsapáson felküldtek a vörös dombra, fent mindenhol fák, bokrok, kiabáltak, hogy sréhen menjek jobbra. Oké, de hol a pont?
Aztán visszajött a lány, és elkezdett sprintelve átvezetni a dzsindzsán. Elképesztő sebességgel tört magának utat, én nem győztem sziszegni meg auzni a sok szúrás miatt, folyton megbotlottam, 1x majdnem elestem, csak sikerült megragadnom egy faágat, ő meg sürgetett, hogy menjek.
Sok sok dzsindzsa után lemutatott a dombról, hogy ott a pont. Én szentségeltem magamban, hogy ha nem M-ék fele nézek, hanem hátra, akkor meglett volna a pont, mert ott jöttem le az útról nem messze a ponttól.
Csaj sürgetett, hogy menjek lyukasztani, én kérdőn néztem rá, most komolyan seggencsússzak le a köves bauxitos meredeken?
Igen, menjek már, ő is gatyafékkel ment le, aztán fussak vissza.
Elindultam le, kapaszkodó, támaszték 0, hamar meggurultak a kövek a szép sima talpú lovas cipő alatt, de szerencsére van annyi egyensúlyozó készségem, hogy nem taknyoltam el, inkább leszörföltem.
Leérve elgondolkodtam: komolyan vissza akar itt mászatni engem?
Elnavigált a bokorig fentről, aztán lyukasztás után intettem neki, hogy én inkább lent jövök, mert amúgy itt jöttem be a bokrok közé, úgyhogy tudom hol vagyok.
Ok, ő megy fönt. Lent 1 perc alatt visszaértem M-hez, már azt is megvitattuk, hogy ugyan azt a pontot tűztük ki célul, úgyhogy addig elmegyek velük, ott szétválunk, és akkor befutott szegény csaj, aki újra végigvergődött a dombi dzsindzsán.
M navigációjával simán meglett a 6-os, ez is egy bauxitos részen volt, ők elindultak miután lyukasztottak, ott Bona csapott egy kis hisztit, hogy elment a foltos cimbi. Mikor épp szünetet tartott 2 hiszti közt gyorsan leugrottam róla, lyukasztottam, nézegettem térképet, addig ő is lehiggadt, akkor visszamásztam rá, és elindultam ügetésben a betonút fele.
Az ösvényemre épp kicsörtetett G, láttam nagyon szugerálja a térképet, észre se vett, úgyhogy odaszóltam, hogy 6-os?
Mondta igen, és veszettül ügetni kezdett felém. Mondtam menjen végig az úton, és a piros foltnál nézzen balra. Megköszönte és elsuhant.
Bonával kiügettem az útig, M-ék épp az aszfalton vágtattak balról, intettünk, és el akartam indulni balra a kövi pontra, de itt ismét rájött Bonára a vágy, hogy elmenjen a foltos haver után.
Megint rövid szár, csizma, pálca, letereltem az út melletti fűre, ott beugrattam vágtába, így elég hamar lehiggadt.
Közben G beért, ő is pont arra a pontra jött (63), úgyhogy majdnem egyszerre értünk oda. Lyukasztott és elvágtatott, én leszálltam, hogy Bona ne hisztizzen, lyukasztottam, térképeztem, és mikor már nem hallottam G patadobogásait, akkor elindultam.
Visszavágtáztam az út mellett, tovább azon ahol jöttem, lekanyarodtam a bauxit bányához, körbeügettem, és mikor már néztem volna hol a pont, megleltem M-éket. Ők is azt keresték.
Tekeregtünk kicsit együtt, befutott G. Ő inkább odébb ment, mert látta hogy itt reménytelen.
Egyszer csak G kiabál valahonnan messziről az erdőből, hogy ott a pont.
Odaszaladtunk, M-ék lyukasztottak, én leszálltam, ők elvágtattak, Bona hisztizett, de azért lyukasztottam, térképeztem, kicsit vártam, mert most nagyon zaklatott volt a pónesz.
Mikor már csak lépésbe indult el felszállásnál, akkor rámásztam, és egyből szaladt is ügetésben arra, amerre a foltos eltűnt; mikor elhelyezkedtem átkapcsolt vágtára. Hagytam, mert arra akartam menni, és nem árt, ha sietünk, mert kicsúszunk az időből, ha sokat tökölünk.
Kinavigáltam az aszfalt út melletti fűsávra, és belekezdtem hosszadalmas vágtánkba. 2 oldalt erdő, időnként rápillantottam a térképre, de többnyire csak előre bambultam. Egyszer csak nagy recsegés, én frászt kaptam, hogy mi ez, erre kiugrott elénk kb. 10m -re egy hatalmas, nagy ágas bogas agancsú szarvas. Én teljesen ledöbbentem ahogy átvágtázott előttünk a túloldali erdőbe, Bona meg sem rezdült, sőt, mintha felbuzdult volna a szarvastól, még gyorsabb vágtára kapcsolt, szépen előre fülelt...
Megláttam egy ismerős csapatot, épp beverekedték magukat a susnyásba, odaköszöntem nekik , Bona odanyerített a hazai lovaknak.
Nemsokára megint beért G hátulról vágtában, menet közben megvitattuk, hogy ő még egyszer megpróbálja a 17-est, én meg megyek a 8-asra a fenyvesbe.
Szétváltunk, én beügettem a fenyők közé, aztán mikor megvolt a biztos út, bevágtáztam a pontig. Lyuk, út keres, és már vágtattam is tova a 7-esre.
A fiatal fás részen nem volt jó a talaj, úgyhogy ott csak léptem, ügettem, de kint a kihalt épületek mellett szépen lassan elvágtáztam fel a faültetvényig. Itt kellett volna lennie a bójának.
Megkerültem az egyik ültetvényt, semmi, kimentem az útig, semmi, vissza, semmi. Megkerültem a nagyobbikat félig, semmi. Visszafordulva megláttam valami sárgát, bevágtáztam, erre csak egy száraz leveles ág volt.
Felháborodtam, gondoltam itt hagyom a francba, nem fogok az összes bokorba bemászni... így dúltam fúltam, mikor leendő utam felé fordulva megláttam a bóját. Jót bosszankodtam hogy 2x elmentem mellette, csak pont nem jó szögből.
Lyuk, és már vágtattam is a mező szélen, be az erdőbe.
A vadászleses pont is meglett, visszamentem, megközelítettem a célt, de még volt időm, gondoltam megpróbálom a gödör névre hallgató 18-ast.
Elég hamar megtaláltam, már csak azt kellett megálmodnom hogy ereszkedek oda le?
Találtam egy normálisabb utat, ott mentünk lefele, de egyre durvábban meredek lett, úgyhogy inkább leugrottam Bonáról, levezettem, lyukasztottam, és visszakaptattunk.
Na talán még belefér a 11-es, ha megtalálom elsőre.
Sok csalóka út futott erre össze, úgyhogy sikerült jól eltévednem, órámra pillantva láttam, már csak 15 perc, na gyorsan menjünk vissza.
Vágtattam és vágtattam, azt hittem arra amerről jöttem, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Eltévedtem. Enyhén bepánikolva megálltam a 3. ugyan olyan 4 ágú kereszteződésnél, a póni balra akart menni, mondom akkor arra van a haza, menjünk egyenesen. Szerencsére visszajutottam a gödrös ponthoz, ott meg már tudtam merre van a cél, a rosszabb részen leügettem, onnan pedig bevágtáztam.
Lesétáltattam Bonát, kicsit ettem ittam, Bona is legelészett, de hamar elindultunk vissza. Én elmentem G-vel begyűjteni pár bóját. 2 olyat amit lyukasztottam, viszont 2 erdeinél nem jártam, de megállapítottam, hogy ezeket nem találtam volna meg egyedül, meg az időmbe se fért volna bele, mert én nem robogtam úgy végig mint a többi rutinos.
Eredményhirdetésen meglepetten láttam, hogy mégiscsak külön értékelte a főnök az egyénit meg a csapatot, így kaptam egy kupát meg oklevelet, mint 3. helyezett egyéni. Örülök nagyon, mert mikor sokkal többen vagyunk, esélyem sincs kupát szerezni. Meg magamhoz képest már első nap is, de főleg 2. nap elképesztő teljesítményt nyújtottam. 2.-on 15-ből 11 pont meglett :)
És mindez nagyon nagy mértékben köszönhető annak, hogy végre egy normális lovon mentem. Bona nem akart állandó jelleggel haza menni, nem voltak túl durva hisztirohamai, nem akart minden ló után elszaladni, és nagyon ügyesen közlekedik hülye helyeken felügyelet nélkül is.
Ezentúl Bona lesz a tiszti hátasom, és mindig megpróbálom őt megszerezni. Pécselyre is megpróbálom őt áthozatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése