Mondta, hogy az ő lovain megyünk, ő a szürke arabon, Mokányon, én meg egy nagy benga Délceg nevű talán sötét pejnek mondható lovon. Segített pucolni, nyergelni, rátettük szent nyergem is.
Sikerült megmásznom a paccot, a csaj is felszállt, és már indultunk is.
A főúton haladva az én pacim megszeppent egy kutyától, de ez már nem mondható nagy eseménynek életemben. Az erdőben mondta a csaj, hogy ne ijedjek meg ha pofára esik a lova, mert mostanában hajlamos rá.
Azt is mondta, hogy amin én ülök, vágtában le fogja tenni a fejét, de bátran szedjem fel, semmi mást nem csinál a fejletevés mellett. Ha meg nem bírok vele, akkor cserélünk.
Kicsit ügettünk, aztán egy kellemes dombon felvágtáztunk szép lassan. Délceg leszorította a fejét a lábai közé, de szép lendülettel, és így vágtázott. Én miután visszanyertem egyensúlyom a lerántás után, fel akartam szedni a fejét, de ettől nekiállta dobálni magát, meg mintha ki is rúgott volna, én meg kiestem az egyik kengyelből. Szerencsére megálltunk, úgyhogy nem lett komolyabb akció a dologból.
Haladtunk tovább egy tó mellett, jól meg kellett ijedni a horgászoktól, de a csaj mellett sikerült megállítanom a lovat, aztán felügettünk a túloldalon egy erdei dombocskán. Egy mezőn újabb vágtakísérletet tettünk. Pacim megint letette a fejét, és megpróbált elszaladni, de most sikerült felrángatnom a buciját, és összeszedtem, onnantól ment szépen, és csak 1x-2x csapkodta le.
Egy erdős szakaszon ügetésnél előre küldött a csaj, hogy vágtázhatunk ahol akarok, csak próbáljam meg elöl hogy megy a ló.
Vágtáztunk egy darabon, de aztán a lejtőn megbotlott a ló, visszaesett ügetésbe, nem is ugrattam vissza, mert én sem szeretek ilyen kis lejtőn sem levágtázni.
Sétáltunk szőlőhegyen is, beszélgettünk sokat, aztán egy jó hosszú erdei dombon nyomtunk egy full vágtát. Persze előtte megkérdezte a csaj zavar e ha elengedi arabkáját, mert úgy szeret szaladni, mondtam nyugodtan, ilyen jó kis dombokon nem zavar a száguldozás, csak a nyílt mezőkön nem mindig vagyok ráhangolódva.
Sétáltunk tovább a szép erdőben, a kilátás is időnként káprázatos volt, elmentünk egy kilátó mellett, amihez a későbbiekben fel is bicikliztem Orfűről.
Haladtunk út mellett füves részen, ahol a sok bögölytől Délceg egyre jobban felhúzta magát, így mikor jött egy motoros, nem csak szimplán megugrott, hanem utána bemutatott egy hisztizős, toporzékolós mini kirúgós elemet. Nem volt vészes amúgy, simán rajta maradtam, csak meglepődtem, de a csaj is, mert mindezt mellette adta elő, és nem szokott ilyeneket.
Az úton átkelve végre földútra értünk, elkezdtünk vágtázni, erre Délcegem bakolt egy szép nagyot fejlevágva, teljesen váratlanul, aztán elszaladt és megpróbálta megelőzni a másik lovat. Összeszedtem, de volt egy kis "jajj majdnem leestem" érzésem, meg is döbbentem, úgyhogy elhatároztam: ha mégegyet bakolni merészel, szégyen szemre megálljt fogok kérni. Szerencsére úgy tűnt inkább a böglyöknek szólt a bakolás, és utána már nem csinált semmi rosszat, csak időnként el akart szaladni, de hagyta magát megfogni.
Egy jó nagy kaszálós mezőn még nyomtunk egy hosszú vágtát, a végén már fej fej mellett, nem épp lassan, de mindkét ló kezelhető maradt.
Lesétáltunk a dübörgő kaszálós traktorok mellett, az egyik egész Orfűig követett minket nagy örömömre.
A díjugrató pálya mellett ahogy leértem a töltésről, hirtelen lekezdett vágtázni, de az valószínűleg az lehet a hülye lábtartásom miatt, mert ezek nem ilyen befásult bérlovak, és reagálnak arra, ha az ember hozzáér a lábával.
Kicsit még hisztizett, aztán átsétáltunk a gáton, vissza a lovardához.
Délután még csónakáztunk kicsit, én is kipróbáltam magam az evezőknél. Nem lennék jó evezős :)
Este vacsi után pedig mentünk a szokásos bringázásra, megtaláltuk a hattyúkat ismét, jól megtömködtem őket kenyérrel, ennek ellenére fújtatott az egyik rendesen, de így legalább több maradt a kicsiknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése