Nagyon szép utakon haladtunk, úgyhogy el is könyveltem: itt visszafelé meg kell állni. A felhők is nagyon fotózáshoz pózoltak.
Abaligeten a parkolóban anyu elütött egy kukát, de szerencsére kemény fából faragták szó szerint, így nem lett nagy baja, a kocsinak is csak kisebb.
Utána odamentünk a pénztárhoz, anyu kérdezte mennyire szűk a cseppkő barlang. A pénztáros mondta, hogy tessék odamenni a rácshoz és bekukucskálni. Anyu távolról szemügyre vette, jó az. Megvettük a 3 kombinált belépőt a barlangba meg a denevérmúzeumba, és vártuk az indulási időt. Addig apuval a kis és nagy kacsákat nézegettük a tavon, erre odajön anyu lesápadva, hogy ő közelebbről is benézett a barlangba, és az a 40 m ahol lehajolva kell menni az elején az annyira szűk, hogy ő már itt kint remeg, úgyhogy nem mer bemenni. Na akkor visszament a pénztárhoz, persze nem váltják vissza a jegyet, de jött egy fickó, aki meg csak a barlangba akart menni, így lebeszélték a jegy ügyet.
Végre megérkezett a jófej barlangvezető, meg egy halom neveletlen iskolás könyök, és nekivágtunk a barlangnak.
Szép volt, jó volt, voltak vidra nyomok, a vezetőnek pedig néha sikerült annyira lecseszni a kölyköket, hogy pár percig kussban maradjanak.
A barlangban nem lehetett fotózni, úgyhogy erről nincsenek képek.
Kijőve kiültünk a napra kicsit melegedni, fotóztam, denevér múzeomoztunk, ettünk fagyit, aztán indultunk vissza Orfűre.
Megálltunk az általam kijelölt helyeken, hogy gyönyörködjünk és kattintgassak.
Visszaérve ettünk egy kis kekszet, csokit, ilyeneket, aztán szundiztam egy fél órát - órát.
Kinéztem egy közeli barlangot, aminek a neve valami lyuk volt, úgyhogy nem számítottam rendes barlangra.
Elindultunk, a kocsit letettük Tekeres végén, és alig mentünk pár 100 m-r a teljesen sík, jó darabon lebetonozott, odébb már csak kitaposott kis erdős részen, amikor anyu bejelentette, hogy neki nagyon fáj a dereka (volt / van valami idegbecsipődése vagy valamije).
Felajánlottam, hogy elmegyek egyedül, úgy úgyis gyorsabban haladok, és akkor majd a kocsinál találkozunk. Erről szó sem lehetett anyu szerint, úgyhogy apu jött velem, anyu meg visszament a kocsihoz.
Akkor még voltak nagy esők arra, aminek maradványaként nem kevés dagonyán kellett átmennünk. Egy zsilipen is áthaladtunk, ahol nyüzsögtek a kis halak. Innen nem messze kellett volna a lyuknak lennie, de csak nemrég leomlott hatalmas sziklákat és sáros, meredek lejtőket találtunk, úgyhogy 10-15 percnyi keresgélés után feladtuk és visszamentünk.
Vacsi után megint bicóztam anyuval, ekkor szembesültem a díjugrató pálya lekaszálásával, úgyhogy bánatomban átmentem a gát mögötti völgybe tekerni egyet. Nagy örömömre találtam itt lovakat, birkákat, teheneket, meg ismét szépen estek a fények, úgyhogy jó sokáig elszöszöltem itt.
Hazafele menet pedig találkoztunk a hattyúkkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése