Karácsony napja sem telhet lovak nélkül, úgyhogy reggel mentem terepre. Az edző közölte, hogy senki más nem jön, így jó lenne, ha az ő lovának fián, Kemíren mennék ki, mert egyrészt elég biztos léptű, másrészt nagyon jól összeszokott páros így apa és fia. Gondoltam úgysem száguldozunk, ha nincs versenytárs, csak nem visz el nagyon, úgyhogy rábólintottam.
Pucolásnál én pucoltam a mént, Bütyök -öt, edző meg Kemírt. Bütyök is egyfolytában böködött, hogy adjak neki valamit enni, de legalább nem harapott, mint Kemít szokott. Indulás előtt felöltöttem hosszú, vaxos wesco kabátomat, mert esett valami szutyok, az edző is felöltötte majdnem ugyan olyanját, úgyhogy már csak az angol nyergem meg a nem rojtos chapsem lógott ki a western felszereléseink közül.
Indulásnál az útra kiérve a lovak is egyből megcsúsztak a tükör jégen, úgyhogy Kemír extra pici léptekre váltott, így nem csúszkált tovább. Olyan okos.
A nagy réten odafele csak ügettünk, felmértük milyen a talaj. A kis réten vágtáztunk először. Kemír bement apja mellé, és próbált versenyt gerjeszteni, de Bütyök nem volt rá vevő.
A 2. nagy réten egymás mellett haladtunk, de ahogy beugrattuk őket vágtába Kemít kilőtt. Gyorsabb vágtát nem tudok kiülni, úgyhogy álltam, de így meg semmit nem értem a szár húzgálással, mikor vészesen közeledett a mező vége meg a jeges földút, akkor leültem és keményebben húzgáltam a szárakat, váltogatva is, így sikerült megállítanom. Megfordítottam, hogy lássam merre jár az edző, ő még a mező felénél nyargalt csak kb.
A fás, bokros kedvenc mezőmön megint egymás mellől indutunk mikor elhagytuk a birkanyájat, mondta az edző, hogy üljek bele rendesen a nyeregbe, és akkor sokkal jobban tudom szárral meg derékkal lassítani a lovat. Így is tettem, és tényleg hatott, szépen tudtunk egymás mellett vágtázni. A 2. felén Kemír kicsit előre szaladt, apja előtt ment vagy 5 m-rel, és akkor jöttek a félelmetes, hóval fedett vakondtúrások. Egymás után 3x is megijedt és kiugrott kicsit oldalra, de nem csinált semmi durvát, se derékszögben kiugrás, se olyan hirtelen fékes oldalra ugrást.
A tónál most kivételesen nem volt egy fanatikus horgász sem, aki kiült volna összefagyni + megázni.
Hazafele a 2-es számú nagy mezőn átlósan, szépen lassan vágtáztunk, mert időnként felbukkantak keresztbe utak, gödrök, jeges részek, ahol figyelni kellett. Itt Kemír meglepően kulturáltan jött, nem akart elszaladni, de még csak megelőzni sem a másik lovat.
A kis mezőn már jobban beindult, minden áron meg akarta előzni aput, és alig akart megállni.
A nagy mezőn a töltés irányába akartam menni, tartottam tőle hogy Kemír beindul, és akkor jobb a töltésnek menni, mint hogy a torony fele orra essen egy lyukban.
Egymás mellett mentünk, és nem pörgött fel nagyon Kemír. A töltés előtt nem sokkal kutyák voltak, úgyhogy felvettük őket lépésbe. Mármint akartuk, de ügetésnél lejjebb nem igazán voltak hajlandóak menni a kis arab fajzatok.
Hazafele már nem volt semmi izgi. 1x Bütyök hirtelen elkezdett ügetni, én nem értettem miért, erre az edző nevetve mondta a lónak: nem igaz, hogy nem bírod elviselni, hogy a másik 5 cm-el előrébb van mint te. Mindkettő szeret elöl menni, és rivalizálnak kicsit :)
Boldog Karácsonyt!
2011. december 24., szombat
2011. december 17., szombat
Tegnap megvolt a karácsonyi kajálás + ajándékozós névhúzás a melóhelyen. Szerencsére olyat húztam akit ismerek, bár furi volt így ajándékot venni, hogy 20 - 70 évesig, minden nemnek adható dolgot vegyünk. Leszokhatnának már erről a névhúzós dologról, mindenki utálja.
Én kaptam pár gyertyatartót, meg egy cuki mini hógömböt, ami egy dugón van, elvileg üveget lehet vele bedugaszolni, de én inkább csak dísznek használom majd.
Amikor a Moszkva téren lődörögtem a hét folyamán, első látásra beleszerettem egy farkasos, tollas, lógós díszbe. Ismerősök azt mondták álomfogó, én nem értek hozzá, de nagyon tetszik.
Lovagolni is voltam, Fatima még mindig nem használható, pedig már úgy vágyok egy kis életért küzdős rodeóra a kis hiszti hercegnővel.
Kérdezte az edző, hogy melyik lovon akarok menni. Mondtam Pegi vagy Kemír. Mondta, hogy inkább a Kemírt javasolja, mert Pegi délelőtt borult fel egy lovassal, amúgy is borulékony ló, de a fedelesben katasztrófa.
Kemírt szokásosan az edző pucolta, nyergelte, csak 1x mentem közel, akkor is megharapott. Bent a fedelesben is még vezettem pár kört, az alatt vagy 3x harapott a kezembe. Szerencsére nem olyan durván, de azért nem kellemes. Lovaglás alatt nem volt semmi érdekes, ment szépen a ló.
Utána bevittük őket, meg a többi lovat is a karámból. Fatima jól megszivatott, a boxánál irányba állítottam, ő úgy csinált, mintha szépen bemenne, elengedtem, félig be is ment, de aztán hirtelen kifordult. Nagy lendülettel megindult Ubi fele, megijedtem, hogy megtámadja, gyorsan utána kaptam, de szerencsére nem Ubit vette célba, hanem az ubi állása mellett felhalmozott szénakupacot. 2. kísérletre hajlandó volt befáradni a boxába.
Képek a farkasos lógóról, meg a pingvines mini gömbről:
(a lógónak majd keresek valami rendes helyet, ideiglnesen lakik csak ott)
Én kaptam pár gyertyatartót, meg egy cuki mini hógömböt, ami egy dugón van, elvileg üveget lehet vele bedugaszolni, de én inkább csak dísznek használom majd.
Amikor a Moszkva téren lődörögtem a hét folyamán, első látásra beleszerettem egy farkasos, tollas, lógós díszbe. Ismerősök azt mondták álomfogó, én nem értek hozzá, de nagyon tetszik.
Lovagolni is voltam, Fatima még mindig nem használható, pedig már úgy vágyok egy kis életért küzdős rodeóra a kis hiszti hercegnővel.
Kérdezte az edző, hogy melyik lovon akarok menni. Mondtam Pegi vagy Kemír. Mondta, hogy inkább a Kemírt javasolja, mert Pegi délelőtt borult fel egy lovassal, amúgy is borulékony ló, de a fedelesben katasztrófa.
Kemírt szokásosan az edző pucolta, nyergelte, csak 1x mentem közel, akkor is megharapott. Bent a fedelesben is még vezettem pár kört, az alatt vagy 3x harapott a kezembe. Szerencsére nem olyan durván, de azért nem kellemes. Lovaglás alatt nem volt semmi érdekes, ment szépen a ló.
Utána bevittük őket, meg a többi lovat is a karámból. Fatima jól megszivatott, a boxánál irányba állítottam, ő úgy csinált, mintha szépen bemenne, elengedtem, félig be is ment, de aztán hirtelen kifordult. Nagy lendülettel megindult Ubi fele, megijedtem, hogy megtámadja, gyorsan utána kaptam, de szerencsére nem Ubit vette célba, hanem az ubi állása mellett felhalmozott szénakupacot. 2. kísérletre hajlandó volt befáradni a boxába.
Képek a farkasos lógóról, meg a pingvines mini gömbről:
(a lógónak majd keresek valami rendes helyet, ideiglnesen lakik csak ott)
2011. december 13., kedd
2011. december 10., szombat
Vettem téli lovaglócsizmát. Tök jó bundás, remélem beválik.
Csütörtökön reggel gondoltam késni fognak a vonatok, mert fújt a szél. Meglepő módon reggel sikerült időben beesnem a munkahelyemre, tehát max. 10 percet késett.
Na de délután... Leérve a Délibe láttam, hogy az összes bejövő vonat késik az alsói vonalon legalább 30 percet, úgyhogy gondoltuk menjünk felső fele fehérvárival. A szokásos hazajáró vonatunk amúgy is kimaradt, bemondták, hogy nem közlekedik. A fehérvári elindult ugyan, de már Kelenföldön gyanúsan sokat álltunk, és az sem jó jel, mikor az irányító meg a kalauz fel alá rohangál a vonat mellett.
Kelenföldről nagy nehezen elindultunk, de onnantól csak szenvedés volt az egész, minden bokornál állt egy csomót, hárosnál már több utas inkább leszállt és gyalogolt, mert úgy gyorsabban eléri célját. Vánszorgás közben láttunk egy mentőautót a sínek melletti úton, és ott állt bent egy 3 kocsis új vonat, tök üresen, narancssárga ruhás emberkék mászkáltak rajta. Egyebet nem láttunk, mert tök sötét volt.
Tegnap azt hallottam egy ismerőstől, hogy az alsói szakaszon biztosító berendezés hiba volt, a felsőin meg baleset.
Egyébként izgalmas volt elküzdenem magam a nagy szélben csütörtökön a kincstárig meg vissza. Odafele a Mom-al szemben a járdára volt dőlve vagy 1.5 táblányi reklám tábla, odébb egy anno fényreklámként működő tábla, szintén kerítésen átbucskázva a járdára. A Bartók Béla úton szokásos letört ágak tömkelege, egyik utcában felborított szelektív hulladék gyűjtők, autók meg ott álltak és néztek, hogy most mi legyen, mert nem férnek el.
A MÁK-ban várakozás közben bejött egy NAV-os, zöld ruhás, nem épp izomtalan fiatal férfi, combra szíjazott pisztollyal. Csak pislogtam kik nem járnak ide. Mentősök is szoktak jönni.
Visszafele menet már rendőrök nyomoztak a felborított szelektívek ügyében, az autók pedig tovább várakozhattak. A Mom-nál már tűzoltók ügyködtek a fatörmelékeken, meg feszítővassal leszedegették a lazább elemeket. Fönt pedig a melóhely sarkán le volt zárva a járda, + tele volt minden cserépdarabokkal. Egyik kolléganőm kint bagózott a sarkon, ő mesélte, hogy sok cserepet leszedett a szél, most húztak el a tűzoltók.
Apu mesélte, hogy a Kékgolyón tűzoltó, mentő meg rendőr is volt, ott valószínűleg eltalált valakit a szálló cserép. Ezentúl óvatosabban közlekedek Bp-n ilyen szélben.
Haladok ám a keresztszemesekkel is, csak jó lassan. Egyik ismerősömnek csinálok egy olyan unikornis fejet, mint amit magamnak is, de előbb befejezem azt amit most csinálok. Eddig 1 embernek sikerült felismernie 5-ből, hogy mi az, pedig a mintát mutattam, nem a félkész varrást :(
Tegnap jöttek az egyik oviból a gyerekek. Verset mondtak, énekeltek, aztán kaptunk ajándékot.
Már a szülinapi ajándékok is gyűlnek, pedig csak hétfőn lesz :)
Ezek szülinaposak:
Csütörtökön reggel gondoltam késni fognak a vonatok, mert fújt a szél. Meglepő módon reggel sikerült időben beesnem a munkahelyemre, tehát max. 10 percet késett.
Na de délután... Leérve a Délibe láttam, hogy az összes bejövő vonat késik az alsói vonalon legalább 30 percet, úgyhogy gondoltuk menjünk felső fele fehérvárival. A szokásos hazajáró vonatunk amúgy is kimaradt, bemondták, hogy nem közlekedik. A fehérvári elindult ugyan, de már Kelenföldön gyanúsan sokat álltunk, és az sem jó jel, mikor az irányító meg a kalauz fel alá rohangál a vonat mellett.
Kelenföldről nagy nehezen elindultunk, de onnantól csak szenvedés volt az egész, minden bokornál állt egy csomót, hárosnál már több utas inkább leszállt és gyalogolt, mert úgy gyorsabban eléri célját. Vánszorgás közben láttunk egy mentőautót a sínek melletti úton, és ott állt bent egy 3 kocsis új vonat, tök üresen, narancssárga ruhás emberkék mászkáltak rajta. Egyebet nem láttunk, mert tök sötét volt.
Tegnap azt hallottam egy ismerőstől, hogy az alsói szakaszon biztosító berendezés hiba volt, a felsőin meg baleset.
Egyébként izgalmas volt elküzdenem magam a nagy szélben csütörtökön a kincstárig meg vissza. Odafele a Mom-al szemben a járdára volt dőlve vagy 1.5 táblányi reklám tábla, odébb egy anno fényreklámként működő tábla, szintén kerítésen átbucskázva a járdára. A Bartók Béla úton szokásos letört ágak tömkelege, egyik utcában felborított szelektív hulladék gyűjtők, autók meg ott álltak és néztek, hogy most mi legyen, mert nem férnek el.
A MÁK-ban várakozás közben bejött egy NAV-os, zöld ruhás, nem épp izomtalan fiatal férfi, combra szíjazott pisztollyal. Csak pislogtam kik nem járnak ide. Mentősök is szoktak jönni.
Visszafele menet már rendőrök nyomoztak a felborított szelektívek ügyében, az autók pedig tovább várakozhattak. A Mom-nál már tűzoltók ügyködtek a fatörmelékeken, meg feszítővassal leszedegették a lazább elemeket. Fönt pedig a melóhely sarkán le volt zárva a járda, + tele volt minden cserépdarabokkal. Egyik kolléganőm kint bagózott a sarkon, ő mesélte, hogy sok cserepet leszedett a szél, most húztak el a tűzoltók.
Apu mesélte, hogy a Kékgolyón tűzoltó, mentő meg rendőr is volt, ott valószínűleg eltalált valakit a szálló cserép. Ezentúl óvatosabban közlekedek Bp-n ilyen szélben.
Haladok ám a keresztszemesekkel is, csak jó lassan. Egyik ismerősömnek csinálok egy olyan unikornis fejet, mint amit magamnak is, de előbb befejezem azt amit most csinálok. Eddig 1 embernek sikerült felismernie 5-ből, hogy mi az, pedig a mintát mutattam, nem a félkész varrást :(
Tegnap jöttek az egyik oviból a gyerekek. Verset mondtak, énekeltek, aztán kaptunk ajándékot.
Már a szülinapi ajándékok is gyűlnek, pedig csak hétfőn lesz :)
Ezek szülinaposak:
2011. december 5., hétfő
állatok
Vasárnap megörökítettem az állatkákat.
A macska, Alexander rászokott arra, hogy ha kilép valaki az ajtón, és kaja gyanús dolog van nála, akkor felágaskodik, rátámaszkodik. Párszor megcsinálta velem, de amikor jutalomfalattal mentem ki, hogy megpróbálom megtanítani neki a szóra pitizést, akkor sértődötten elvonult. Ki érti a macskákat?
Utána bementem az ebhez, Buxindexhez. Miután kiörülte magát, további örülésként magától elkezdte a még régen általam tanított ül, pitizik, pacsit ad dolgokat. Olyan édes. Elég sokáig tud 2 lábon állni mindenféle erőlködés nélkül, úgyhogy talán meg lehetne tanítani menni, vagy 2 lábon ugrálni. Annyira érdekes, fél óra alatt megtanulta az előbb említett 3 parancsot, viszont a helyedre, meg a gyere ide 6 év alatt se szivárgott be az agyába. Vagy csak szelektív a hallása :)
A macska, Alexander rászokott arra, hogy ha kilép valaki az ajtón, és kaja gyanús dolog van nála, akkor felágaskodik, rátámaszkodik. Párszor megcsinálta velem, de amikor jutalomfalattal mentem ki, hogy megpróbálom megtanítani neki a szóra pitizést, akkor sértődötten elvonult. Ki érti a macskákat?
Utána bementem az ebhez, Buxindexhez. Miután kiörülte magát, további örülésként magától elkezdte a még régen általam tanított ül, pitizik, pacsit ad dolgokat. Olyan édes. Elég sokáig tud 2 lábon állni mindenféle erőlködés nélkül, úgyhogy talán meg lehetne tanítani menni, vagy 2 lábon ugrálni. Annyira érdekes, fél óra alatt megtanulta az előbb említett 3 parancsot, viszont a helyedre, meg a gyere ide 6 év alatt se szivárgott be az agyába. Vagy csak szelektív a hallása :)
2011. december 3., szombat
Lovagláson jó hideg volt + köd. Edző mondta, hogy Fatima már javulgat, a gazdája szokott vele menni sétálgatós, minimál ügetős terepre, és úgy tűnik nem sántít. A dudor még ott van a lábán, nem tudni mikor jön teljesen rendbe.
Pegi mamót lenyúlták előlem, úgyhogy Kemírrel kellett mennem. Jó volt, biztos lábbal közlekedett a nyálkás talajon, vágtánál pedig megint teljesen automatán indult. Épp a fűmaradványokat tépdeste, mikor az edző szólt, hogy Kemír. Kemír felkapta a fejét, kiügetett a járásra, beugrott vágtába, és addig ment szépen lendületesen, amíg az edző azt nem mondta "elég". Akkor satu fék, befordulás. Bírom, hogy ilyen automata, mert mikor nagy a szél vagy a zaj, és nem hallom mit mond az edző, a ló akkor is megcsinálja.
Itthon vettem egy forró fürdőt, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig 2 naci volt rajtam...
Megvolt a látogatás is. A GPS jól elvitt arra amerre nem akartunk menni (a hosszabb útra), bár így legalább tettünk egy villámlátogatást Zsámbékon a templom romnál. Esett, hideg volt, köd volt, de kattintottam párat.
Ettünk tocsnit vagy mit, zakuszkát, meg hagymás juhtúrós tejfölös valamit. Nem ettem még ilyet, de tetszett.
Pegi mamót lenyúlták előlem, úgyhogy Kemírrel kellett mennem. Jó volt, biztos lábbal közlekedett a nyálkás talajon, vágtánál pedig megint teljesen automatán indult. Épp a fűmaradványokat tépdeste, mikor az edző szólt, hogy Kemír. Kemír felkapta a fejét, kiügetett a járásra, beugrott vágtába, és addig ment szépen lendületesen, amíg az edző azt nem mondta "elég". Akkor satu fék, befordulás. Bírom, hogy ilyen automata, mert mikor nagy a szél vagy a zaj, és nem hallom mit mond az edző, a ló akkor is megcsinálja.
Itthon vettem egy forró fürdőt, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig 2 naci volt rajtam...
Megvolt a látogatás is. A GPS jól elvitt arra amerre nem akartunk menni (a hosszabb útra), bár így legalább tettünk egy villámlátogatást Zsámbékon a templom romnál. Esett, hideg volt, köd volt, de kattintottam párat.
Ettünk tocsnit vagy mit, zakuszkát, meg hagymás juhtúrós tejfölös valamit. Nem ettem még ilyet, de tetszett.
2011. december 2., péntek
hó
Leesett az első hó. Szerencsére nem nagy mennyiségben, kellemes fehér árnyalatot kapott a táj, de vannak rossz oldalai is: majdnem eltaknyoltam imádott edzőcipőmmel a letaposott havon + hideg volt, így szokásos sebességem felével totyogtam haza, és nagyon fáztam. Tanulság: elő a füles, bélelt sapkával, dupla kesztyűvel, és lassan rá kéne szánnom magam a bakancs vásárlásra.
Ma kiakasztott egy nyugdíjba készülő. Kolléganőm a végtelen rendességével nagyon elkapatta őket, azt hiszik a mi dolgunk elküldeni a szolgálati elismerési kérelmüket, a nyugdíj igénylésüket, a nyugdíj emelés igénylést, meg mindent. Holott nem! Semmi közünk az ő nyugdíjügyeikhez, csak a szobatársam ráérős idejében segít nekik. Ha egyszer egyedül leszek, szépen leszoktatom őket erről, mert időm sem lesz rá, meg nem vagyok nyugdíjintézet, aztán ha valami nem stimmel rám fogják.
A mai konkrét eset: felhív egy nő, hogy a kolléganőmmel nyáron megbeszélték, hogy ő nyugdíjba akar majd menni, és valami nyilatkozatot küldenek be a nyugdíjintézethez nov. végén, dec. elején. Tudja hogy ma nincs a kolléga, de nincs ő még elkésve ezzel a nyilatkozattal? Mondtam, hogy ha a munkatársam még nem szólt rá, vélhetően nem. Ezután még 6x megkérdezte különböző formákban, hogy nincs -e elkésve és meddig kell beküldeni? Mondtam neki, hogy nem tudom miről van szó pontosan + nem értek a nyugdíjügyekhez, hétfőn hívja fel azt, akivel megbeszélte. Akkor kicsit sértődöttebb hangnemre kapcsolt, mondtam neki, ha nagyon aggódik, hívja fel a nyugdíjintézetet, ők biztosan meg tudják mondani mi a határidő, és akkor nem kell ezen izgulnia. Erre mit kapok: ehhez semmi köze a nyugdíjintézetnek, ez munkaügyi probléma. Ledöbbentem, még az állam is leesett, aztán mondtam jó, ahogy gondolja, elköszöntem, letettem. Az őrületbe kergetnek, semmi közöm semmilyen nyugdíjhoz!!!
Nekiálltam az angyalos könyvnek. Jónak tűnik. Néha kicsit sok a név meg az adat, de kezd izgi lenni.
Holnap lovaglás, délután ismerősök látogatása. Ez a hétvége is túl hamar el fog menni.
Pár havacskás kép:
Ma kiakasztott egy nyugdíjba készülő. Kolléganőm a végtelen rendességével nagyon elkapatta őket, azt hiszik a mi dolgunk elküldeni a szolgálati elismerési kérelmüket, a nyugdíj igénylésüket, a nyugdíj emelés igénylést, meg mindent. Holott nem! Semmi közünk az ő nyugdíjügyeikhez, csak a szobatársam ráérős idejében segít nekik. Ha egyszer egyedül leszek, szépen leszoktatom őket erről, mert időm sem lesz rá, meg nem vagyok nyugdíjintézet, aztán ha valami nem stimmel rám fogják.
A mai konkrét eset: felhív egy nő, hogy a kolléganőmmel nyáron megbeszélték, hogy ő nyugdíjba akar majd menni, és valami nyilatkozatot küldenek be a nyugdíjintézethez nov. végén, dec. elején. Tudja hogy ma nincs a kolléga, de nincs ő még elkésve ezzel a nyilatkozattal? Mondtam, hogy ha a munkatársam még nem szólt rá, vélhetően nem. Ezután még 6x megkérdezte különböző formákban, hogy nincs -e elkésve és meddig kell beküldeni? Mondtam neki, hogy nem tudom miről van szó pontosan + nem értek a nyugdíjügyekhez, hétfőn hívja fel azt, akivel megbeszélte. Akkor kicsit sértődöttebb hangnemre kapcsolt, mondtam neki, ha nagyon aggódik, hívja fel a nyugdíjintézetet, ők biztosan meg tudják mondani mi a határidő, és akkor nem kell ezen izgulnia. Erre mit kapok: ehhez semmi köze a nyugdíjintézetnek, ez munkaügyi probléma. Ledöbbentem, még az állam is leesett, aztán mondtam jó, ahogy gondolja, elköszöntem, letettem. Az őrületbe kergetnek, semmi közöm semmilyen nyugdíjhoz!!!
Nekiálltam az angyalos könyvnek. Jónak tűnik. Néha kicsit sok a név meg az adat, de kezd izgi lenni.
Holnap lovaglás, délután ismerősök látogatása. Ez a hétvége is túl hamar el fog menni.
Pár havacskás kép:
2011. november 28., hétfő
A mai nap viszonylag jól alakult:
Reggel a vonat alig késett, ez valami hihetetlen csoda!
Az utcán csatlakozott hozzám egy munkatársam is, a melóhelyig beszélgettünk. Őt legalább valamilyen szinten érdeklik a lovak. Fél tőlük ugyan, de magától hozta szóba a lovas témát. Mások már menekülnek, ha kiejtem a számon, hogy ló.
Utána volt egy kis incidens bent, nem hiszem, hogy ellenem irányulóan, de ezen a nagyfokú bunkóságon megdöbbentem, még ettől a személytől is.
Államkincstárba menet nagyon égett szag volt a 49-es villamoson, utána megfigyeltem párat, mindnek szikrázott a kereke. Nem tudom ez normális -e.
A nap legviccesebb percei viszont a Mom parkban értek. Mentem a megrendelt könyvekért, de a bolt egy emelettel feljebb volt. Odamentem a mozgólépcsőhöz, előttem egy néni haladt, a lépcsőnél megállt, nézett rám, és közölte, hogy ez nem megy. Mondom igen, úgy látszik elromlott. Néni elcsoszogott onnan, 2 fickó meg elém ment. Bátran elindultak fel az álló lépcsőn, a szomszéd lépcső ment rendesen, csak lefele.
Láttam nem lett semmi bajuk, úgyhogy én is nekivágtam a felgyaloglásnak. Ők pont leléptek a lépcsőről, mikor az hirtelen elindult. Ez nem lett volna gond, ha nem a rossz irányba történik mindez. Meglepetten lépdeltem, magamhoz képest gyorsan kapcsoltam, mérlegeltem a lehetőségeket, és mivel csak 2-3 fokra voltam a tetejétől, úgy döntöttem megpróbálom elérni. Viszonylag kevés bénázással, pár szökkenéssel sikerült is.
Megfordulva láttam, hogy 3 fickó haladás nélkül lépdel felfele. Nézelődtek, hogy most mi van, miért megy 2 lépcső lefele, felfele viszont egy se? Oldalról a korláttól moziztam tovább. Lent volt a leglassabbik ember, hamar lekerült a lépcső aljára, ott párszor majdnem elesett, mire rájött, neki ez nem fog menni, és leugrott. A 2 feljebb lévő kitartóan küzdött, én pozíciót váltottam, és a hídról szemlélődtem tovább. A legelöl lévő nagyon eltökélte, hogy feljut, elkezdett rohanni, de a végére kezdett kifáradni, így félig esve, félig vetődve felterült a mozgólépcső tetejére. Nagyon jól érezte magát fekve, úgyhogy onnan lihegve, röhögve figyelte társa további küzdelmét. Ő is hamar felszökdécselt, de ő ügyesebb volt és nem vágódott el. Magukon röhögtek még, a fekvő épp tápászkodott, mikor a biztonsági őrök észlelték a lépcső helytelen használatát, meg a fekve röhögőt. Azonnal ott teremtek elszántan agresszív "majd megmutatom én nektek hol hülyéskedjetek" arccal, és a fekvő ember felé nyúltak, mikor észrevették a 2 lefelé haladó lépcsőt. Azok az arcok... még jó darabig nem tudtam nem vigyorogni.
A vásárolt könyvek:
Bevallom ennek először a borítója fogott meg, de a story se tűnt rossznak, és jókat írtak róla
Ez az első könyve elvileg egy trilógiának. Még utána kell járnom, mert egy csomó "valami sárkányai" könyv van, azok lennének a folytatások? Vagy csak véletlen a cím egyezés?
Legutóbb az Assassin's Creesből írt könyvet vettem meg, még nem jutottam az olvasásáig, a Trónok harca lefoglalt. Az Assassinról nem hallottam jókat, viszont a játékot imádom. Ez a vétel pont az ellenkezője: nem ismerem a játékod, de sok jót írtak a könyvről.
Végül. "Jé, pacik" kategória. Kattint, story elolvas, jöhet. Nem fog ártani egy kis levezetés a sok fantasy után.
Reggel a vonat alig késett, ez valami hihetetlen csoda!
Az utcán csatlakozott hozzám egy munkatársam is, a melóhelyig beszélgettünk. Őt legalább valamilyen szinten érdeklik a lovak. Fél tőlük ugyan, de magától hozta szóba a lovas témát. Mások már menekülnek, ha kiejtem a számon, hogy ló.
Utána volt egy kis incidens bent, nem hiszem, hogy ellenem irányulóan, de ezen a nagyfokú bunkóságon megdöbbentem, még ettől a személytől is.
Államkincstárba menet nagyon égett szag volt a 49-es villamoson, utána megfigyeltem párat, mindnek szikrázott a kereke. Nem tudom ez normális -e.
A nap legviccesebb percei viszont a Mom parkban értek. Mentem a megrendelt könyvekért, de a bolt egy emelettel feljebb volt. Odamentem a mozgólépcsőhöz, előttem egy néni haladt, a lépcsőnél megállt, nézett rám, és közölte, hogy ez nem megy. Mondom igen, úgy látszik elromlott. Néni elcsoszogott onnan, 2 fickó meg elém ment. Bátran elindultak fel az álló lépcsőn, a szomszéd lépcső ment rendesen, csak lefele.
Láttam nem lett semmi bajuk, úgyhogy én is nekivágtam a felgyaloglásnak. Ők pont leléptek a lépcsőről, mikor az hirtelen elindult. Ez nem lett volna gond, ha nem a rossz irányba történik mindez. Meglepetten lépdeltem, magamhoz képest gyorsan kapcsoltam, mérlegeltem a lehetőségeket, és mivel csak 2-3 fokra voltam a tetejétől, úgy döntöttem megpróbálom elérni. Viszonylag kevés bénázással, pár szökkenéssel sikerült is.
Megfordulva láttam, hogy 3 fickó haladás nélkül lépdel felfele. Nézelődtek, hogy most mi van, miért megy 2 lépcső lefele, felfele viszont egy se? Oldalról a korláttól moziztam tovább. Lent volt a leglassabbik ember, hamar lekerült a lépcső aljára, ott párszor majdnem elesett, mire rájött, neki ez nem fog menni, és leugrott. A 2 feljebb lévő kitartóan küzdött, én pozíciót váltottam, és a hídról szemlélődtem tovább. A legelöl lévő nagyon eltökélte, hogy feljut, elkezdett rohanni, de a végére kezdett kifáradni, így félig esve, félig vetődve felterült a mozgólépcső tetejére. Nagyon jól érezte magát fekve, úgyhogy onnan lihegve, röhögve figyelte társa további küzdelmét. Ő is hamar felszökdécselt, de ő ügyesebb volt és nem vágódott el. Magukon röhögtek még, a fekvő épp tápászkodott, mikor a biztonsági őrök észlelték a lépcső helytelen használatát, meg a fekve röhögőt. Azonnal ott teremtek elszántan agresszív "majd megmutatom én nektek hol hülyéskedjetek" arccal, és a fekvő ember felé nyúltak, mikor észrevették a 2 lefelé haladó lépcsőt. Azok az arcok... még jó darabig nem tudtam nem vigyorogni.
A vásárolt könyvek:
Bevallom ennek először a borítója fogott meg, de a story se tűnt rossznak, és jókat írtak róla
Ez az első könyve elvileg egy trilógiának. Még utána kell járnom, mert egy csomó "valami sárkányai" könyv van, azok lennének a folytatások? Vagy csak véletlen a cím egyezés?
Legutóbb az Assassin's Creesből írt könyvet vettem meg, még nem jutottam az olvasásáig, a Trónok harca lefoglalt. Az Assassinról nem hallottam jókat, viszont a játékot imádom. Ez a vétel pont az ellenkezője: nem ismerem a játékod, de sok jót írtak a könyvről.
Végül. "Jé, pacik" kategória. Kattint, story elolvas, jöhet. Nem fog ártani egy kis levezetés a sok fantasy után.
2011. november 26., szombat
Megint elmaradoztam, úgyhogy összefoglaló a mostanában történtekről:
Volt 70 perces vonat késés a múlt héten, azóta folyamatosan késik a szutyok vonat minden nap, ha 10 percnél többet késik, akkor nem érek be fél 8-ra a melóhelyre, márpedig a 15-20 perc a mindennapos, ritka ha csak 10-et késik. Egyik nap el is tűnt a vonat amivel járni szoktam. Unottan álldogáltam a peronon, vártam a tömeggel együtt, 6.27-kor (a vonat érkezésének ideje) sokan elkönyveltük "jóvan, megin késik ez a ...", de csak ezután pár perccel jött a meglepetés. A hangosba bemondták: a 33-as vonat 2 perc múlva indul. Szép és jó, de hova lett a másik vonat? Mivel egy szó sem hangzott el vele kapcsolatban, a későbbire szálltam fel és mentem be vele. Gondoltam a másik biztos eltévedt a ködben.
Még mindig kereszt szemezek. Mamáék házassági évfordulójára varrtam egy képet, 2 galamb, virágos ágakkal körülfogva. Úgy tűnt tetszik nekik. Magamnak varrtam egy unikornis fejet, kipróbáltam hogy néz ki a fekete ló, piros sörény, ezüst szarv. Nem lett rossz.
Sikerült szereznem színes anyagokat, úgyhogy van fehéren kívül piros, fekete, zöldes drapp. Láttam még különböző kékes, sárgás anyagokat, majd később talán olyanokat is kipróbálok, ha passzol valamelyik mintához.
Lovagláson mostanság Pegin megyek főleg, mert Fatima, a hisztikirálynő lesántult 2-3 hete, és még mindig nem jött rendbe. Pegi foltos kanca, kissé öreg, de még bírja, jó gyors, csak lusta, folyton megáll. Rövid lábaihoz képest nagyokat lép, úgyhogy elég kényelmes, így kengyel nélkül szoktam rajta menni. Ma le is szedtem a kengyeleket lovaglás előtt, hogy ne zavarjanak meg verdessék a lábam. Megint izgultam a vágta miatt, eléggé fel volt pörögve a mami, de simán rajta maradtam. Beugratni nehéz, meg körönként meg kell küzdeni vele, hogy ne álljon meg a szokásos helyen, de ha ezek megvoltak, csak suhan.
Itt van pár kora őszi kép Pegivel:
Remélem Fatima rendbe jön és sikerül megszerezni időnként. Vele lényegesen izgalmasabb az élet, mint Pegi mamóval. Pegin jó kengyel nélkülizni vagy szőröcskézni, Fatin meg küzdhetek az életemért meg a rajtamaradásért :)
Volt 70 perces vonat késés a múlt héten, azóta folyamatosan késik a szutyok vonat minden nap, ha 10 percnél többet késik, akkor nem érek be fél 8-ra a melóhelyre, márpedig a 15-20 perc a mindennapos, ritka ha csak 10-et késik. Egyik nap el is tűnt a vonat amivel járni szoktam. Unottan álldogáltam a peronon, vártam a tömeggel együtt, 6.27-kor (a vonat érkezésének ideje) sokan elkönyveltük "jóvan, megin késik ez a ...", de csak ezután pár perccel jött a meglepetés. A hangosba bemondták: a 33-as vonat 2 perc múlva indul. Szép és jó, de hova lett a másik vonat? Mivel egy szó sem hangzott el vele kapcsolatban, a későbbire szálltam fel és mentem be vele. Gondoltam a másik biztos eltévedt a ködben.
Még mindig kereszt szemezek. Mamáék házassági évfordulójára varrtam egy képet, 2 galamb, virágos ágakkal körülfogva. Úgy tűnt tetszik nekik. Magamnak varrtam egy unikornis fejet, kipróbáltam hogy néz ki a fekete ló, piros sörény, ezüst szarv. Nem lett rossz.
Sikerült szereznem színes anyagokat, úgyhogy van fehéren kívül piros, fekete, zöldes drapp. Láttam még különböző kékes, sárgás anyagokat, majd később talán olyanokat is kipróbálok, ha passzol valamelyik mintához.
Lovagláson mostanság Pegin megyek főleg, mert Fatima, a hisztikirálynő lesántult 2-3 hete, és még mindig nem jött rendbe. Pegi foltos kanca, kissé öreg, de még bírja, jó gyors, csak lusta, folyton megáll. Rövid lábaihoz képest nagyokat lép, úgyhogy elég kényelmes, így kengyel nélkül szoktam rajta menni. Ma le is szedtem a kengyeleket lovaglás előtt, hogy ne zavarjanak meg verdessék a lábam. Megint izgultam a vágta miatt, eléggé fel volt pörögve a mami, de simán rajta maradtam. Beugratni nehéz, meg körönként meg kell küzdeni vele, hogy ne álljon meg a szokásos helyen, de ha ezek megvoltak, csak suhan.
Itt van pár kora őszi kép Pegivel:
Remélem Fatima rendbe jön és sikerül megszerezni időnként. Vele lényegesen izgalmasabb az élet, mint Pegi mamóval. Pegin jó kengyel nélkülizni vagy szőröcskézni, Fatin meg küzdhetek az életemért meg a rajtamaradásért :)
2011. november 17., csütörtök
Megint elmaradtam az írással. Az a fránya hímzés...
Melóhelyen lecseréltem a hátterem hétfőn. Ma több embernek is feltűnt, végre volt kikkel beszélgetni róla. A sok öreglánynak, de még a fiatalabbaknak sincs fogalmuk róla, hogy mi lehet az a Rammstein :)
Ez a hátterem:
Hétvégén voltunk bátyáméknál Tatabányán. Bátyám macskája még mindig elképesztően antiszociális, és ha csak simán néz, olyan feje van, mintha halálra lenne rémülve, pedig nem. Azért fotózgattam amennyire hagyta magát. Egész normális fejekkel is sikerül lekapnom.
Ebéd után elcipeltem aput felfedezőtúrára (mert ugye egyedül nem engednek szinte sehova).
Először elindultunk a nádasban, de nem sok szép dolgot találtunk, visszamentünk az útra, ráböktem egy távoli, fásnak tűnő dombra, hogy én oda akarok menni.
Átvágtunk a spár vagy milyen parkolón, lementünk egy füves területre, ahol mit találtam? Lónyomokat és lókakit.
Ettől kezdve a nyomokat követtük, az általam kinézett domb fele mentek, de az "erdős" részen a sok levél miatt elvesztettem. Ha már egyszer oda mentünk, felrángattam aput a dombra. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem lehet feljutni a tetejére, mert vagy be van nőve, vagy kerítés van. Csüggedésem közepette megpillantottam a dzsindzsában egy nagy beton tömböt. Beküzdöttük magunkat, mint kiderült egy régi akna, le van zárva, és a nagy beton izé a kapu boltozata. (Rehling Konrád akna)
Kattintottam párat, megcsodáltuk, elolvastuk és visszamentünk. A spár parkolóban egy autóban sírt egy pulcsis yorki. Őt is megörökítettem.
Ez nem egy rettegő macska, hanem egy érdeklődő:
Amúgy ő Benő, aki lány
Természetesen voltam lovagolni is. Csomó kezdő van, úgyhogy annyit csúszik a kezdés, hogy kb. fél óra a lovaglás. Ha folyamatosan ez lesz szólok az edzőnek, mert túlzás fél óráért majdnem 3000 Ft-t fizetni.
Fatima sánta. Kb. 2 hete volt vele a gazdája szokásos végigvágtázós 3 órás terepen, és gödörbe léphetett a ló. Másnap már sántított, de azért kiment vele, szépen be is dagadt neki. Nem tudni mikor gyógyul meg, de még utána is nehéz lesz hozzájutni.
Fatihiányban vagy az edző elkényeztetett, vérszomjas arabján megyek, vagy egy foltos öreglánnyal, Pegivel. Ő csak hevederhúzásnál akar megenni, utána viszek neki kenyeret, és szent a béke.
Legutóbb kengyel nélkül mentem, de akkor is zavar a kengyel, ha a lábam verdesi lent, meg akkor is, ha keresztben feldobom, mert akkor a combom nyomja. Úgy döntöttem, ha legközelebb is Pegizek, leszedem a kengyeleket a nyeregről még lovaglás előtt, és akkor nem zavar.
A vágta miatt izgultam, ugyanis Pegi elég gyors, én meg gondoltam gyorsabb vágtában kengyel nélkül tuti nem bírok majd rajta maradni, de végül sikerült. A végén kezdtem csak el zötyögni kicsit, mert kezdtem lemerevedni. Sokkal lazábbnak kéne lennem, de nem adom fel. Előbb utóbb csak sikerül.
Melóhelyen lecseréltem a hátterem hétfőn. Ma több embernek is feltűnt, végre volt kikkel beszélgetni róla. A sok öreglánynak, de még a fiatalabbaknak sincs fogalmuk róla, hogy mi lehet az a Rammstein :)
Ez a hátterem:
Hétvégén voltunk bátyáméknál Tatabányán. Bátyám macskája még mindig elképesztően antiszociális, és ha csak simán néz, olyan feje van, mintha halálra lenne rémülve, pedig nem. Azért fotózgattam amennyire hagyta magát. Egész normális fejekkel is sikerül lekapnom.
Ebéd után elcipeltem aput felfedezőtúrára (mert ugye egyedül nem engednek szinte sehova).
Először elindultunk a nádasban, de nem sok szép dolgot találtunk, visszamentünk az útra, ráböktem egy távoli, fásnak tűnő dombra, hogy én oda akarok menni.
Átvágtunk a spár vagy milyen parkolón, lementünk egy füves területre, ahol mit találtam? Lónyomokat és lókakit.
Ettől kezdve a nyomokat követtük, az általam kinézett domb fele mentek, de az "erdős" részen a sok levél miatt elvesztettem. Ha már egyszer oda mentünk, felrángattam aput a dombra. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem lehet feljutni a tetejére, mert vagy be van nőve, vagy kerítés van. Csüggedésem közepette megpillantottam a dzsindzsában egy nagy beton tömböt. Beküzdöttük magunkat, mint kiderült egy régi akna, le van zárva, és a nagy beton izé a kapu boltozata. (Rehling Konrád akna)
Kattintottam párat, megcsodáltuk, elolvastuk és visszamentünk. A spár parkolóban egy autóban sírt egy pulcsis yorki. Őt is megörökítettem.
Ez nem egy rettegő macska, hanem egy érdeklődő:
Természetesen voltam lovagolni is. Csomó kezdő van, úgyhogy annyit csúszik a kezdés, hogy kb. fél óra a lovaglás. Ha folyamatosan ez lesz szólok az edzőnek, mert túlzás fél óráért majdnem 3000 Ft-t fizetni.
Fatima sánta. Kb. 2 hete volt vele a gazdája szokásos végigvágtázós 3 órás terepen, és gödörbe léphetett a ló. Másnap már sántított, de azért kiment vele, szépen be is dagadt neki. Nem tudni mikor gyógyul meg, de még utána is nehéz lesz hozzájutni.
Fatihiányban vagy az edző elkényeztetett, vérszomjas arabján megyek, vagy egy foltos öreglánnyal, Pegivel. Ő csak hevederhúzásnál akar megenni, utána viszek neki kenyeret, és szent a béke.
Legutóbb kengyel nélkül mentem, de akkor is zavar a kengyel, ha a lábam verdesi lent, meg akkor is, ha keresztben feldobom, mert akkor a combom nyomja. Úgy döntöttem, ha legközelebb is Pegizek, leszedem a kengyeleket a nyeregről még lovaglás előtt, és akkor nem zavar.
A vágta miatt izgultam, ugyanis Pegi elég gyors, én meg gondoltam gyorsabb vágtában kengyel nélkül tuti nem bírok majd rajta maradni, de végül sikerült. A végén kezdtem csak el zötyögni kicsit, mert kezdtem lemerevedni. Sokkal lazábbnak kéne lennem, de nem adom fel. Előbb utóbb csak sikerül.
2011. november 11., péntek
Rammstein koncert
Már előre éreztem, hogy vagy a MÁV vagy a BKV be fog kavarni, így korai vonatot néztem ki, hogy bármi van beérjek.
Egész nap azon agyaltam mi kellhet, összepakoltam, ettem... Indulás előtt elmentem fürdeni gyorsan, erre alig másztam ki a kádból, anyu bekiabál: "apádat most szállították le a vonatról Érden, mert nem közlekednek a vonatok, állítólag bombát találtak Tárnokon." Lemerevedtem, neeeeem következhet be a rémálmom, hogy nem érek be a koncertre!!! Gondolkodjunk.
Felkaptam valamit, kirongyoltam, letámadtam anyut, hogy be mer -e menni kocsival a Déliig? Ő aztán nem. Jó, akkor várjuk meg amíg apu hazabuszozik Érdről, és bevihetnek. De ő nem akar Pestre menni kocsival...
A vége az lett a dolognak:akik eredeti terv szerint bejöttek volna értem, helyette bevittek a Déliig.
Az alkotás úti Shellnél tettek ki, így volt alkalmam belefutni 3 kollégába. Mint kiderült az egyiknek a fia is ment a koncertre, úgyhogy engem faggattak milyen koncert is lesz ez...
A stadionhoz érve már a metróban és a metró bejárata előtti téren is mindenhol fekete ruhába öltözött emberek nyüzsögtek, sokan Rammsteines cuccban. Voltak ijesztő arcok, de elsuhantam mellettük, senki nem szólt be, nem kötekedtek.
A bejáratnál bementem a birkaterelő kordonba, sorrakerültem a motozóembernél, erre közölte, hogy menjek át a hölgy sorba. Jé, olyan is van?
Pici SIÓ-m nem engedték be, ittam belőle és kidobtam. Mások is épp magukba tömték a koncertre hozott ellátmányt és vigyorogtam rám "igen, mi is így jártunk" tekintettel.
Egy nőnemű megmotozott, a fickó a táskám nézte és mehettem is. A bejáratnál csak megvilágították a jegyet, hogy eredeti -e, és bementem. A folyosókon millió ember nyüzsgött, voltak kissé ijesztő arcok itt is, mindenki feketében, rammsteines pólókban. Kicsit égett a fejem hogy nekem miért nincs, ezt a hiányosságot majd pótolni kell mindenképp.
Végigmentem a folyosón, míg falba nem ütköztem, visszamentem a bejárathoz, és akkor felfedeztem: az én szektorom egyel feljebbi szinten van.
Felügettem a lépcsőkön, alig lézengett pár ember a folyosón, az unatkozó ruhatárosok lenézték rólam a kabátot, de akkor sem adtam nekik oda.
Felkutattam a helyemet, már előre rettegtem, hogy valami ittas, vagy idióta fog mellettem ülni, de életemben először örülhettem kölyöknek, ugyanis egy 8 év körüli kissrác volt mellettem balról, jobbra a lépcső. Kissrác mellett az apja, mellette meg még kisebb kislány. Örömömre jött hirtelen a megdöbbenés: mi a szöszt keres két ilyen kicsi gyerek Rammstein koncerten??? Na mindegy, ők tudják.
Előzenekar: Deathstars. Pontban 8-kor elkezdték, én meg szembesültem vele, hogy ez nagyon hangos, és úgy rezeg, hogy fáj a mellkasok. Hogy fogom ezt bírni?
A mellkasfájást megoldottam azzal, hogy magamhoz öleltem a táskám, benne könyv meg minden jó, ez felfogta annyira hogy bírjam. A fülem szerencsére kb. a 3. szám után kezdte megszokni a dolgot, és már nem fájt annyira.
Nem voltak rosszak, bár az én fülemnek kissé egyformának tűnt a számok többsége. Kisfiú már az első számnál elkérte apjától a füldugóit.
Fél órát játszottak csak, a végén mikor letették a bekapcsolt gitárokat az nagyon fájt a fülemnek. Újabb fél óra várakozás.
A közönség már többször elkezdte kiabálni, hogy Rammstein, meg fütyültek.
Pontban 9-kor kialudtak a fények, valami fura szerkezet volt a plafonnál belógatva (mint utóbb kiderült hosszú híd), amiből füst ereszkedett alá, de hirtelen az egyik oldalsó bejáratra szegeződtek a reflektorok, nyújtogattam a nyakam, hogy mi lehet az, és hirtelen megpillantottam: az együttes vonult be, égő fáklyával, zászlókkal a közönségen át.
A kis színpadra felkupacolódtak, a híd leereszkedett, a kis színpad felemelkedett, ők pedig átvonultak a hídon a nagy színpadra. Nagyon jó helyem volt, mindent tök jól láttam, igaz nem olyan nagyon közelről, de pont jó volt. Legközelebb is ide ülök... :)
Alig értek le, el is kezdték. Richardon az a szépséges vörös beldejű hosszú kabát volt, amitől persze hamar megszabadult, gondolom nem egy kellemes viselet annyi lángcsóva közt.
Nagy megdöbbenésemre, mikor lángoszlopokat fújtak, vagy nagyobb tüzeket kreáltak, szó szerint pofán csapott a meleg, pedig nem voltam közel.
A Feuer Frei-nél volt a lángfújós elem, azt imádom. Mein teil-nél az üstös, mikor a billentyűs emberke az üstben van, az énekes pedig lángszórózza az üstöt, persze akkor mindig lebukik a benne lévő fickó, hogy ne pörkölődjön meg. Amikor nagyon az üst alá fűtött Till, elég brutál robbanások voltak. A szikrázó íj is előkerült nem tudom melyik számnál, Engelnél a szikrázó, lángoló, lángfújó angyal szárnyak, nagyon látványos volt, akadt égő gitár, égő mikrofon állvány...
A szokásos közönségen csónakázás is volt magyar zászlóval, gond nélkül.
Egy fickó megpróbált felmenni a színpadra, de a kordonon átugrásnál messzebb nem jutott, mert 5 őr elkapta, aztán 3 elvonszolta a helyszínről.
1x láttam teli sörös poharat repülni a kiemelt állók közt, de ők sok mindent kaptak még a nyakukba...
Kb. a koncert felénél észrevettem, hogy Richardnak hirtelen nyoma veszett, nem láttam sehol, a szám után kialudtak a fények, és akkor felbukkant: a pici színpadon állt a tömeg közepén (nem tudom hogy került oda), csak ő volt megvilágítva, egy szintit nyomkodott, közben ereszkedett le a híd. Mikor leért, kivilágosodott a nagy színpad, a padlós feljáróból másztak fel 4-en, póráz, a dobos nőnek öltözve fogta a pórázok végét (Mein teil klipből jól ismert kép). Ez a szép kis menet átmászott a hídon, közben Till rámászott valamelyikre, leérve a kis színpadra mindenki elhelyezkedett. Áthaladás közben megpróbáltak a tömegből valakit feldobni a hídra, de nem tudott megkapaszkodni, az őrök pedig a kordonnál kupacolódva kiabáltak velük, így több próbálkozás nem volt. Utána jött Till és Flake kis magánszáma a Bück Dich alatt, közönséglocsolás a mű hím nemiszervvel. Úgy tűnt a közönség nagyon élvezi, aki próbált kitérni az még többet kapott.
Itt eljátszottak 2 vagy 3 számot, aztán visszamentek a nagy színpadra a hídon át. Richard megállt a híd közepén, kikönyökölt, lenézett, és akkor mindenki elkezdett sikítani, üvölteni... az egész aréna zengett.
Utána jött egy jó nagy szerkezet a már említett szervből, ami a kiemelt álló szektor népességének kb. felét beterítette valami fehér cuccal, talán habbal.
Fél 11 körül úgy tűnt befejezték, Christoph eldobálta dobverőit, gitárosok a pengetőket, pedig még elvileg lett volna fél óra. A közönség Rammsteint üvöltött folyamatosan, míg ismét fel nem bukkantak. Eljátszották régi kedvencemet, a Mein herz bennt-et is.
Nagy meglepetésemre, egyben örömömre nem az a számlista volt, amit beharangoztak a többi turnéállomás alapján. Ez sokkal jobb volt, pl.: így szerepelt az Ache zu ache, Mein teil, One dich is, viszont a sok jó szám behozataláért kimaradt a Weidmann's Heil meg az Ich tu dir weh :( Bár nem olyan nagy áldozat ha megnézzük... Lettek volna még jó választások, de sajna minden szám nem fér bele.
11 körül eljött a szomorú vég, Till magyarul megköszönte és jó éjt kívánt. Úgy elhallgattam volna még őket pár órán át, vagy még tovább is.
Koncert után várakozás közben a plakátárus előtt bambultam, erre megláttam 2 m-re egy nagyon hosszú hajú rasztás fazont, olyan ismerősnek tűnt. Pár másodperc alatt leesett: ja igen, a Deathstars gitárosa, meg ott volt még egy tag, talán a dobos, de nem mondanám biztosra, fényképezkedtek a rajongókkal, autogramot osztogattak.
Összességében: ez volt életem első saját szervezésű koncertje, első Rammstein koncert, IMÁDTAM!!! Ha lesz még valamikor, tuti megyek.
2011. november 8., kedd
varrás, egyéb
Tegnap este elkészültem a másik könyvjelzővel is. A varrásban hibáztam, későn észleltem, így már nem tudtam visszabontani. A szegély is béna lett ismét. Azért magamhoz képest elégedett vagyok, ez volt a 4. varrásom.
Az igazi kihívásnak ma álltam neki, a lovas kép, ez már szövetre megy, sok szín, nagy terület... kíváncsi leszek mennyire bénázom el.
Pár kép az elefántosról:
itt rontottam el
itt tűnt fel a dolog későn
kész
ez pedig a lovasnak a fonalrendezője meg az anyaga
Már csak 2 nap van a Rammstein koncertig. Úgy izgulok. Ilyen nagy koncerten még nem voltam, főleg nem ilyen stílusún. Sosem hittem volna, hogy láthatom őket élőben. Az előzenekar is jónak tűnik, eddig nem is hallottam róluk: Deathstars. Rájuk is kíváncsi vagyok.
Az igazi kihívásnak ma álltam neki, a lovas kép, ez már szövetre megy, sok szín, nagy terület... kíváncsi leszek mennyire bénázom el.
Pár kép az elefántosról:
itt rontottam el
itt tűnt fel a dolog későn
ez pedig a lovasnak a fonalrendezője meg az anyaga
Már csak 2 nap van a Rammstein koncertig. Úgy izgulok. Ilyen nagy koncerten még nem voltam, főleg nem ilyen stílusún. Sosem hittem volna, hogy láthatom őket élőben. Az előzenekar is jónak tűnik, eddig nem is hallottam róluk: Deathstars. Rájuk is kíváncsi vagyok.
2011. november 5., szombat
Regény a vászolyi tájékozódási tereplovaglásról (2011.05.28)
Úgy indult a dolog, hogy 6 helyett sikerült fél 7 után elindulni itthonról. Ezzel nem volt olyan nagy gond, mert pont odaértünk 8-ra a lóhoz, ahogy meg volt beszélve.
A fickó még előtte mondta, hogy gyorsan hoznak fel szénát, én addig pucoljam a lovat.
Megtaláltam a lovat, kerestem egy kefét, közben előjött az a lány akit kérdeztem nem e jönne ki a versenyre, de nem tudott. Neki köszönhetem, hogy indulhattam a versenyen, az Ő segítségével sikerült lovat bérelni. Mint kiderült a lovához jött, segített nekem lepucolni Bárót, mert éjjel sikeresen kidekorálta magát kakival --> én pucoltam, ő gyorsan lemosta, állított rá kantárt, aztán a lovász felvezette a szállítóhoz, erre láttuk, hogy laza a jobb első patkó de nagyon.
Jött a fickó, nagy nehezen leküzdötte a patkót a lóról, elment, kalapálta, ránézte, visszament kalapálni, mindez már 9 előtt pár perccel történt, 9-kor meg ugye megbeszélés Vászolyon, úgyhogy mondta: menjünk át, ő majd hozza a lovat.
Átmentünk Vászolyra, rengeteg ember volt, nagy része ismeretlen, mindenki levegőnek nézett, aztán sikerült észrevetetnem magam a tulajjal, adott gyorsan egy kis érzékelős pöcköt, amit az ujjamra kellett húzni, a bóján megmutatta hova kell beledugni, akkor csippan egyet, és lehet tovább rohanni.
Kérdeztem mikor lesz a megbeszélés? Mondta hogy az már volt, meg a sorszámhúzás is, úgyhogy beírtak indulásban utolsónak, azaz negyed 1-es starttal.
Azt mondanom sem kell, hogy zuhogott az eső, fújt a szél, és a beígért 18-20 fok helyett volt 13, de a szélben, vízben nem érződött annyinak sem.
Közben hívott a fickó hogy hozza a lovat, merre kell menni? Mondtam kövesse a főutat, mert kanyarog össze vissza, és ott ki lesz táblázva a lovarda.
Közben anyu brutális hisztizésbe kezdett, hogy hagyjam a francba a versenyt, minden ellene szól, és milyen hülye vagyok, már majdnem sírt, én meg nagyon untam, úgyhogy otthagytam a kocsiban, és kiálltam az útra, hogy a fickó meglásson ha jön a lószállítóval.
Jött is hamar, leparkolt, aztán lehozta a lovat. Az mint egy vadállat fújtatott, kiabált, rángatta a kötelet, minden baja volt, aztán kikötötte a fickó egy fához. Tett elé kaszált füvet, de egyelőre nem akart enni, csak tovább fújtatott, mászkált és nyerített.
Mielőtt elment megbeszéltem vele, hogy ha baromira eltévedek, és beérek egy beazonosítható településre, + nincs kedvem tovább kóvályogni, akkor szólok neki, és odajön a lószállítóval.
Utána ő suhant is el mert Veszprémbe kellett érnie.
A lovat nem lehetett egyedül hagyni, úgyhogy apu ott álldogált vele a fánál a forrás mellett, én meg mászkáltam, neveztem, érdeklődtem, szereztem szénát is a pacinak.
Viszonylag hamar elment az a 3 óra, néztem közben a többi lovast ahogy melegítenek az esőben, ott volt az a lány is akivel először e-mailezgettem, meg voltak azért ismerős arcok.
Páran kicsit agresszívek lettek a nagy versenyszellemben, pl. egy 3 tagú hímekből álló csapat egyik tagja nekiállt üvölteni, hogy "a rohadt életbe, döntsétek már el hogy merre menjünk..." Na róla a többieknek is megvolt a véleménye.
Közben megtudtam: mégsem én leszek az utolsó, mert jöttek még páran késve.
11 körül ettem egy kicsit, és gondoltam fél 12-kor nekiállok nyergelni, hátha itt bent mászkálva lenyugszik a paci. Az eső sem esett épp olyan nagyon, felkaptam a nyergem, meg a többi motyót, anyu is segített cipelni, de ahogy el akartunk jönni a kocsitól, nagyon durván nekiállt zuhogni az eső. Visszaültünk, vártunk, nem enyhült, csak még jobban rájött, úgyhogy 40-kor mondtam megyek, mert még az indulást is le fogom késni.
Gyorsan felnyergeltünk, anyu tartotta az alkatrészeket, én feldobáltam a cuccot, de apu tudott segíteni igazgatni, előrébb tenni, nyeregtáskát felszerelni...
Kivittem a lovat a fa alól, felmásztam rá (szó szerint, mert jól megnőtt), ő állt mint egy szobor, ennek nagyon örültem.
Besétáltam a karámhoz, kicsit riadozott, mert minden ismeretlen volt neki, de nem ugrott meg, csak megtorpant, fújtatott, és düllesztette a szemeit.
Kicsit sétáltam meg ügettem vele a még mindig szakadatlanul zuhogó esőben, és szóltak, hogy menjek a térképért.
az iránytű biztos tudja
indulás
Felmarkoltam, nézegettem, ez nem volt egyszerű, mert egy "bugyi"-ban volt, ami ugye elemelkedik a laptól, amikor is már nem látható jól, így szenvedtem vele. Nyakba akasztót nem tudtak adni, úgyhogy apu gyorsan vett ki madzagot a nyeregtáskában lapuló készletemből, és megkötötte 2 ponton.
Láttam hogy 2 fele is lehet indulni, gondoltam sorban megyek, elsőre az 1-eshez.
Nagy nehezen elindultam, nem ügettem végig a murván meg az aszfalton, mint a többiek. A falu végén hirtelen nem tudtam jobb vagy bal -e az irány, úgyhogy nekiálltam a térképet szemlélni, közben paci elment jobbra, mert megállni nem akart, de megfejtettem, hogy nem erre kell menni, hátra arc, és mentem arra. Voltak lónyomok meg kaki, gondoltam jó az irány.
Elmentem az első lehetőségnél jobbra, de bevallom kicsit elbizonytalanodtam, mert több út is volt, ami a térképen nem is volt jelölve. Felügettem egy dombra, közben láttam a lónyomokat, megtaláltam a vízművet, akkor megint néztem térképet, igen, jó irányba haladok.
Az erdős résznél lépésre fogtam Bárót, mert jött egy jobbos út, és a pont is egy jobbos, nyíl egyenes úton van. Bementem, egy bokor megpendítette a kengyelgumim, de nem szakadt el szerencsére.
A fák közt már rá kellett feküdnöm Báró nyakára, mert nagyon belógtak az ágak, egyszer csak egy éles kanyarban találtam egy vadászlest. Megálltam, térkép elő, nincs is rajta vadászles. Mentem tovább egyenesen, de ott nagyon be volt nőve az út, már kezdtem benne kételkedni, hogy egyáltalán úton megyek, végül egy jó meredek lejtő szélén visszafordultam.
Bementem a vadászles mellett, de ott csak szórás volt, út semerre. Visszamentem a főbb útra, ahonnan a jobbost vettem, és tovább mentem.
Alig haladtam kicsit, jött szembe 3 srác lovon, köszöntem, kérdezték hogy melyiket keresem? mondtam az egyest, mondák ők is, mint kiderült ők indultak előttem 15 perccel, úgyhogy már egy ideje ott bolyongtak. Hozzácsapódtam az eltévedt csapathoz, és együtt mászkáltunk össze vissza. Megint bementünk a vadászleshez, ahol is a bokor szétszedte a kengyelem, lepattantam, összeszedtem a darabokat, visszaakasztottam, felmásztam a szoborként álló melákra, és elindultam utánuk. Nem jutottak messzire, ott álltak a szórás mögött 15 m-re, és tanakodtak.
Mondták menjünk vissza a főbb útra, elöl ment a 2 szürke ló, aztán Báró, mögöttünk a sárga arab. Arab fel volt pörögve, folyton vágtázni akart, és tette az agyár, táncikált. Báró ezen úgy felhúzta magát, hogy mikor a lehasalós fák alatt ügettem át, nekiállt ugrálni, de nem is akárhogy, lecsapott fejjel, begörbített háttal hol 4 lábról ugrott fel, hol hintázott elsőkről hátsókra. Eléggé meglepődtem, főleg hogy nem hagyta abba 1-2-nél, és egyre jobban belejött. Aztán kezdeti megszeppenésemen felülkerekedve sikerült megszülni magamban a gondolatot, miszerint: Te nagyon hülye, szedd már fel a fejét!!! Így is tettem, felrángattam azt a nagy buksit, és a ló abbahagyta az ugrálást. Hátranéztem az arabos fickóra, és kérdeztem, hogy nem e rúgott rá? mondta hogy nem, csak ugrált.
Visszamentünk a vízműig, mint biztos kiindulási pont. Ott tanakodtak, és lecserélték a térképészüket. Megkerültük a vízműves dombot, leereszkedtünk egy mezőre, ahol az egyik szürke ló elvágtázott meg sem várva a többieket. Ettől az arab táncra perdült, a lovasa elengedte, úgyhogy olyan arab módon végigrepült a mezőn, ettől Báró teljesen megzakkant, és nekiállt bakolni (nem a nagyon durva módon, de nem is volt kellemes). Megint nem érte be 1-el, de most előbb sikerült reagálnom, és felráncigáltam a fejét, abbahagyta, addigra az arab a mező végére ért és megállt. Előttem a másik szürke kulturált tempóban elvágtázott a többi után. Mikor már irányításom alatt éreztem a lovat, megböktem, elkezdett tök normálisan ügetni, és mivel nagy, be se ugrott vágtába, ügetve is simán utolértük a többieket.
Ott megint tanakodtak hogy merre tovább. Levágtáztunk egy nagyon enyhe lejtőn, megálltunk, ott úgy döntöttek, hogy fel a másik dombon. Arab megint ugrált és kilőtt, úgyhogy Báró nyomott egy pár ugrálás, rúgás kombinációt, és ő is kilőtt, szerencsére vágta közben már nem kapta el a hülyeség.
Egy erdőig mentünk, ott az eddig esegető eső szakadásra váltott, bent is körülnéztünk, kijöttünk, mentünk mellette, erre jött szembe egy másik eltévedt csapat, ők 2-en voltak.
Báró megint felizgatta magát, hogy új lovak jöttek, az arab is kezdett táncikálni, úgyhogy visszafordultam. Az egyik szürke lovas fickó pont ott volt, mondtam neki hogy inkább visszamegyek a vízműhöz, és elindulok a 2-es fele, mert az arabtól teljesen bedilizett a ló. Mondta oké, a vízmű legalább egy biztos pont, és eljöttem.
Nem erősségem visszatalálni ugyan azon az úton ahol jöttem, de úgy látszik már fejlődtem, mert megtaláltam a vízművet. A mezőn már kezdte hiányolni Báró a többieket, és nekiállt kiabálni, de senki sem felelt.
A vízműnél megint a térképet tanulmányoztam, és gondoltam jó, akkor méregetem a távolságot. Szép elképzelés, csak hogy nem volt rajta méretarány... Elindultam arra amerre az utat sejtettem, közben meghallottam hogy megint jönnek lovasok, vágtában, és kiabálnak, úgyhogy gyorsan elszaladtam egy úton, voltak ott nyomok is, gondoltam nem olyan rossz az irány. Egy elágazásnál a szőlőhegyen lementem jobbra, láttam hogy ott egy falu. Gyanakodtam hogy Vászoly másik végére sikerült visszaérnem, de a temetőben megláttam egy nénit. Megkérdeztem melyik ez a falu, jól tippeltem, Vászoly.
Leszereltem magamról pár perc alatt a rám tekeredett térképet, és megkérdeztem nem e tudja a térképen hol vagyunk. Ránézett, és közölte hogy nincs nála a szemüvege... Jó mondom, akkor azt meg tudja mondani, hogy Pécsely melyik irányban van? Mutatta, hogy csak át kell menni a nagy dombon, és a túloldalt az már az. Köszöntem szépen, és elindultam vissza.
A szőlős elágazásnál lementem a másik úton.
Az szép és jó, hogy át kell menni a dombon, de nem volt út, csak művel terület, beszántott szőlős, meg kerítés. Elindultam jobbra, ott volt egy földút, ahol szántott a traktor, amitől félt a ló, --> kerültem egyet. Az aszfaltos úton elindultam, de olyan állat módon húztak el mellettem az autósok, hogy szegény ló majd kiugrott alólam, ezért az első lehetőségnél a túloldalt bementem egy földútra.
Nem tudtam hogy hol vagyok térképileg, így csak mentem a szimpatikusnak tűnő úton.
Egy szép füves ösvényen mentem le egy völgybe (a fű a ló hasáig ért), egyik oldalon erdő, a másikon magas fű, aztán egy patak, túlparton pedig végig erdős dombok. Felkaptam a fejem, patak = jelöli a térkép.Megragadtam a térképet, tüzetesen átvizsgáltam, víz sehol. Közöltem Báróval, hogy lementünk a térképről.
Gyönyörű volt egyébként, csiripeltek a madarak, a fűben többféle virág is nyílt, csobogott a víz... aztán egyszer csak a paci érdeklődve a fák felé fordította a fejét és fülelt, ekkor egy őz marha nagy robajjal futásnak eredt, én jól megijedtem, a paci meg sem moccant :)
Sétáltunk tovább, kiértem egy tágasabb mezőre, ott már csak bokrok voltak bal kézről, aztán ahogy elfogytak a bokrok, találtam szántókat. Kicsit mentem mellettük, voltak vadászlesek is, de láttam hogy ez az út az autóútra visz, és ott a völgyben szétszórt házcsoportok vannak, gondoltam az nem lehet Pécsely.
Visszafordultam, de nem mentem el balra (amerre kellett volna, mint utóbb kiderült), inkább visszamentem a szép völgybe és végigszaladtunk rajta.
Fent volt még egy út, úgyis ráérek, megnézem arra mi van. Zsákutca volt meg szőlős, viszont megfordulva leesett az állam a látványtól. Előttem a szőlős, alatta végig erdős dombok, de mivel ez volt a magasabb domb, láttam a Balatont, a tihanyi apátságot, Balatonfüredet. Ez is gyönyörű volt, le akartam fotózni, de természetesen lemerültek az elemek, egy darab képet sem tudtam csinálni. Paci is már türelmetlenkedett, úgyhogy elindultam le a dombról, de legalább már tudtam, hogy azok a szétszórt házak bizony Pécselyen vannak, az iránytű is erre engedett következtetni, így arra vettem az irányt.
Még találtam egy kis mezőcskét, azon lementem, aztán felfele elkapta a pacit a vágtázhatnék, hagytam is neki, úgyhogy felrobogott a másik dombra.
Ott megint tekeregtem kicsit erdős részen, és sikerült a vadászleses, szántós részre kilyukadnom, ahol az előbb visszafordultam.
Kimentem a betonútra, az a legbiztosabb, és ott slattyogtam a nem túl közeli házak felé.
Volt mellettem egy marha nagy mező, csak nem tudtam átmenni, mert az út és közte volt egy árok, amiben egy patak folyt. Maradt az aszfalton séta, megint jöttek a hülye száguldozók, de most már nem ijedt meg a ló annyira tőlük. Az egyetlen autó, aki lelassított, és nagy ívben kikerülve, szépen elhaladt mellettünk, német rendszámmal rendelkezett. Valahogy nem lepődtem meg ezen.
Már megpillantottam az első házakat a dombtetőn, de tőlem nem messze volt a gazban egy buszmegálló tábla. Erről kivételesen nem lopták le a menetrendet, úgyhogy leolvastam, Pécsely malom valaminél voltam. Felbuzdultam, hogy tényleg Pécsely fele megyek.
Épp elérni készültem a Pécsely táblát, mikor megláttam szemben egy lovast szürke lóval, ő is már messziről felismert, vigyorgott, integetett, én is, csak furcsálltam, hogy egyedül van. Az első számú eltévedt csapat egyik szürke lovas tagja volt. Megálltunk az út közepén, és váltottunk pár szót. Mint kiderült eltévedt csapatuk feloszlott, a másik lovasok Úrkútról jöttek, úgyhogy elindultak haza, lehet a 2. számú eltévedt csapat is velük ment. Ő meg elindult erre vissza. Mondtam hogy én meg bóklásztam a dombok közt, mert nagyon tetszett a táj, aztán gondoltam megkeresem Pécsely. Mondta hogy akkor gratulál, megtaláltam, elköszöntünk, ő lement a mezőre, én meg nem tudván hogy térképen hol vagyok, elindultam fel az első utcán.
Egy kaszálós mező mellett mentem, nézegettem a körülvevő dombokat, és találtam egy átjárót a mezőn. Lementem rajta, a közepén Báró nekiállt kiabálni, de megint nem kapott választ (időnként eljátszotta ezt), kimentünk egy utacskára, elindultam fel, voltak lónyomok is, azokat követtem, de végül zsákutcába jutottam.
Elindultam vissza, már nagyon fájt az ülő részem, úgyhogy felhívtam aput, hol is vannak ők az ismerőseinknél Pécselyen belül pontosan? Valami Zádor vár táblát magyarázott, közben majdnem elhasalt velem a ló ijedtében, és kilépett oldalra, mert ott volt 2 vérszomjas, egymással játszó kis macska.
Megbeszéltem apuval, hogy lemegyek a beton útra, keresek egy utcatáblát, és felhívom. Találtam is, de közölte hogy rossz helyen vagyok, menjek tovább a betonúton. Ez nem messze földút lett, és ki volt nyilazva, hogy Zádor vár. Én nem arra mentem, hanem egyenesen egy dombra félig fel, mert ott már volt térerő, és a templom hátulját láttam, csak volt köztünk egy marha nagy mező.
Ezt apuval is közöltem, és mondta hogy nem jó, menjek a templomhoz, anyu meg az egyik ismerős kijön a templomhoz kocsival, és majd őket követem. Utóbb kiderült, hogy ha felmegyek annak a dombocskának a tetejére, akkor megláttak volna a háztól, és 5 perc alatt odaérek, de így visszamentem ahonnan jöttem, és elindultam amerre a templomot sejtettem.
Pár gyerek ahogy észrevett, nekiállt üvölteni, hogy "paci, paciiii". 2 kisfiú csak szimplán egy "azta" -val jellemzett, és lecsókolomoztak. Visszaköszöntem nekik. A templom is meglett, meg anyuék is, és így vezettek a házig. A földúton már tudtam ügetni, csak brutálisan fújt a szél szembe, vágtázni is próbáltam, de a paci nagyon nem ment, úgyhogy visszavettem ügetésbe, a köves részen meg már csak sétáltunk a házig.
Tanakodtam hogy is kéne leszállni ilyen elgémberedett tagokkal, de végül csak sikerült, bár inkább le csúszás-mászás lett. A járást kicsit gyakorolni kellett.
érkezés Pécselyre az ismerősökhöz
lemászás
Felhívtam a ló gazdáját, hogy Pécselyen vagyok lóval együtt, apu kimegy az autóúthoz, szedje fel, visszamennek Vászolyra, felcsatolják a lószállítót, apu leadja az elektromos pöcköt, meg a térképet, szólnak ha indulnak, én meg akkor elindulok ki a lóval az úthoz.
Amíg vártam, bevetettem a lovat, mint fűnyíró. Nagyon tetszett neki a dolog, közben szállingóztak oda gyerekek is.
Végre jött a telefon, felpattantam volna a pacira, ha még bírják az izmaim, de szégyen szemre csak 2. kísérletre tudtam felmászni az izgő mozgó óriásra.
Utána elindultam ki az út fele, anyu jött mögöttem kissé lemaradva. Ügetgettem, aztán egy minimálisan köves részen gondoltam vágtázok kicsit, hogy kiérjek az úthoz, mire jön a fickó. Elkezdtem vágtázni, Báró húzott rendesen, erre hirtelen kibukkant a bokrok mögül az a hülye szobor (kereszt), ami rettentő félelmetes, ki is ugrott a ló oldalra szépen, de rajta maradtam. Reméltem anyu ezt nem látta (amúgy de). Kicsit még vágtáztam, aztán felvettem ügetésbe. A szél egyre erősödött, talán ezért is lett félősebb a ló, megijedt egy fatörzstől is. A nagyon köves részen már sétáltunk, és pont kiértünk mire jött a gazdája.
Lecuccoltunk a pacit, nagy megkönnyebbülésemre a nyergem nem cseszerintette szét a marját. Elköszöntünk, pacit felvezette a fickó, és már mentek is.
Utána ismerőséknél még ettem kicsit, beszélgettünk, aztán jöttünk haza.
Jól kipurcantam, mindenem fájt, pedig most csak 4 órát ültem lóháton.
Este nem volt gond az elalvással :)
A fickó még előtte mondta, hogy gyorsan hoznak fel szénát, én addig pucoljam a lovat.
Megtaláltam a lovat, kerestem egy kefét, közben előjött az a lány akit kérdeztem nem e jönne ki a versenyre, de nem tudott. Neki köszönhetem, hogy indulhattam a versenyen, az Ő segítségével sikerült lovat bérelni. Mint kiderült a lovához jött, segített nekem lepucolni Bárót, mert éjjel sikeresen kidekorálta magát kakival --> én pucoltam, ő gyorsan lemosta, állított rá kantárt, aztán a lovász felvezette a szállítóhoz, erre láttuk, hogy laza a jobb első patkó de nagyon.
Jött a fickó, nagy nehezen leküzdötte a patkót a lóról, elment, kalapálta, ránézte, visszament kalapálni, mindez már 9 előtt pár perccel történt, 9-kor meg ugye megbeszélés Vászolyon, úgyhogy mondta: menjünk át, ő majd hozza a lovat.
Átmentünk Vászolyra, rengeteg ember volt, nagy része ismeretlen, mindenki levegőnek nézett, aztán sikerült észrevetetnem magam a tulajjal, adott gyorsan egy kis érzékelős pöcköt, amit az ujjamra kellett húzni, a bóján megmutatta hova kell beledugni, akkor csippan egyet, és lehet tovább rohanni.
Kérdeztem mikor lesz a megbeszélés? Mondta hogy az már volt, meg a sorszámhúzás is, úgyhogy beírtak indulásban utolsónak, azaz negyed 1-es starttal.
Azt mondanom sem kell, hogy zuhogott az eső, fújt a szél, és a beígért 18-20 fok helyett volt 13, de a szélben, vízben nem érződött annyinak sem.
Közben hívott a fickó hogy hozza a lovat, merre kell menni? Mondtam kövesse a főutat, mert kanyarog össze vissza, és ott ki lesz táblázva a lovarda.
Közben anyu brutális hisztizésbe kezdett, hogy hagyjam a francba a versenyt, minden ellene szól, és milyen hülye vagyok, már majdnem sírt, én meg nagyon untam, úgyhogy otthagytam a kocsiban, és kiálltam az útra, hogy a fickó meglásson ha jön a lószállítóval.
Jött is hamar, leparkolt, aztán lehozta a lovat. Az mint egy vadállat fújtatott, kiabált, rángatta a kötelet, minden baja volt, aztán kikötötte a fickó egy fához. Tett elé kaszált füvet, de egyelőre nem akart enni, csak tovább fújtatott, mászkált és nyerített.
Mielőtt elment megbeszéltem vele, hogy ha baromira eltévedek, és beérek egy beazonosítható településre, + nincs kedvem tovább kóvályogni, akkor szólok neki, és odajön a lószállítóval.
Utána ő suhant is el mert Veszprémbe kellett érnie.
A lovat nem lehetett egyedül hagyni, úgyhogy apu ott álldogált vele a fánál a forrás mellett, én meg mászkáltam, neveztem, érdeklődtem, szereztem szénát is a pacinak.
Viszonylag hamar elment az a 3 óra, néztem közben a többi lovast ahogy melegítenek az esőben, ott volt az a lány is akivel először e-mailezgettem, meg voltak azért ismerős arcok.
Páran kicsit agresszívek lettek a nagy versenyszellemben, pl. egy 3 tagú hímekből álló csapat egyik tagja nekiállt üvölteni, hogy "a rohadt életbe, döntsétek már el hogy merre menjünk..." Na róla a többieknek is megvolt a véleménye.
Közben megtudtam: mégsem én leszek az utolsó, mert jöttek még páran késve.
11 körül ettem egy kicsit, és gondoltam fél 12-kor nekiállok nyergelni, hátha itt bent mászkálva lenyugszik a paci. Az eső sem esett épp olyan nagyon, felkaptam a nyergem, meg a többi motyót, anyu is segített cipelni, de ahogy el akartunk jönni a kocsitól, nagyon durván nekiállt zuhogni az eső. Visszaültünk, vártunk, nem enyhült, csak még jobban rájött, úgyhogy 40-kor mondtam megyek, mert még az indulást is le fogom késni.
Gyorsan felnyergeltünk, anyu tartotta az alkatrészeket, én feldobáltam a cuccot, de apu tudott segíteni igazgatni, előrébb tenni, nyeregtáskát felszerelni...
Kivittem a lovat a fa alól, felmásztam rá (szó szerint, mert jól megnőtt), ő állt mint egy szobor, ennek nagyon örültem.
Besétáltam a karámhoz, kicsit riadozott, mert minden ismeretlen volt neki, de nem ugrott meg, csak megtorpant, fújtatott, és düllesztette a szemeit.
Kicsit sétáltam meg ügettem vele a még mindig szakadatlanul zuhogó esőben, és szóltak, hogy menjek a térképért.
az iránytű biztos tudja
indulás
Felmarkoltam, nézegettem, ez nem volt egyszerű, mert egy "bugyi"-ban volt, ami ugye elemelkedik a laptól, amikor is már nem látható jól, így szenvedtem vele. Nyakba akasztót nem tudtak adni, úgyhogy apu gyorsan vett ki madzagot a nyeregtáskában lapuló készletemből, és megkötötte 2 ponton.
Láttam hogy 2 fele is lehet indulni, gondoltam sorban megyek, elsőre az 1-eshez.
Nagy nehezen elindultam, nem ügettem végig a murván meg az aszfalton, mint a többiek. A falu végén hirtelen nem tudtam jobb vagy bal -e az irány, úgyhogy nekiálltam a térképet szemlélni, közben paci elment jobbra, mert megállni nem akart, de megfejtettem, hogy nem erre kell menni, hátra arc, és mentem arra. Voltak lónyomok meg kaki, gondoltam jó az irány.
Elmentem az első lehetőségnél jobbra, de bevallom kicsit elbizonytalanodtam, mert több út is volt, ami a térképen nem is volt jelölve. Felügettem egy dombra, közben láttam a lónyomokat, megtaláltam a vízművet, akkor megint néztem térképet, igen, jó irányba haladok.
Az erdős résznél lépésre fogtam Bárót, mert jött egy jobbos út, és a pont is egy jobbos, nyíl egyenes úton van. Bementem, egy bokor megpendítette a kengyelgumim, de nem szakadt el szerencsére.
A fák közt már rá kellett feküdnöm Báró nyakára, mert nagyon belógtak az ágak, egyszer csak egy éles kanyarban találtam egy vadászlest. Megálltam, térkép elő, nincs is rajta vadászles. Mentem tovább egyenesen, de ott nagyon be volt nőve az út, már kezdtem benne kételkedni, hogy egyáltalán úton megyek, végül egy jó meredek lejtő szélén visszafordultam.
Bementem a vadászles mellett, de ott csak szórás volt, út semerre. Visszamentem a főbb útra, ahonnan a jobbost vettem, és tovább mentem.
Alig haladtam kicsit, jött szembe 3 srác lovon, köszöntem, kérdezték hogy melyiket keresem? mondtam az egyest, mondák ők is, mint kiderült ők indultak előttem 15 perccel, úgyhogy már egy ideje ott bolyongtak. Hozzácsapódtam az eltévedt csapathoz, és együtt mászkáltunk össze vissza. Megint bementünk a vadászleshez, ahol is a bokor szétszedte a kengyelem, lepattantam, összeszedtem a darabokat, visszaakasztottam, felmásztam a szoborként álló melákra, és elindultam utánuk. Nem jutottak messzire, ott álltak a szórás mögött 15 m-re, és tanakodtak.
Mondták menjünk vissza a főbb útra, elöl ment a 2 szürke ló, aztán Báró, mögöttünk a sárga arab. Arab fel volt pörögve, folyton vágtázni akart, és tette az agyár, táncikált. Báró ezen úgy felhúzta magát, hogy mikor a lehasalós fák alatt ügettem át, nekiállt ugrálni, de nem is akárhogy, lecsapott fejjel, begörbített háttal hol 4 lábról ugrott fel, hol hintázott elsőkről hátsókra. Eléggé meglepődtem, főleg hogy nem hagyta abba 1-2-nél, és egyre jobban belejött. Aztán kezdeti megszeppenésemen felülkerekedve sikerült megszülni magamban a gondolatot, miszerint: Te nagyon hülye, szedd már fel a fejét!!! Így is tettem, felrángattam azt a nagy buksit, és a ló abbahagyta az ugrálást. Hátranéztem az arabos fickóra, és kérdeztem, hogy nem e rúgott rá? mondta hogy nem, csak ugrált.
Visszamentünk a vízműig, mint biztos kiindulási pont. Ott tanakodtak, és lecserélték a térképészüket. Megkerültük a vízműves dombot, leereszkedtünk egy mezőre, ahol az egyik szürke ló elvágtázott meg sem várva a többieket. Ettől az arab táncra perdült, a lovasa elengedte, úgyhogy olyan arab módon végigrepült a mezőn, ettől Báró teljesen megzakkant, és nekiállt bakolni (nem a nagyon durva módon, de nem is volt kellemes). Megint nem érte be 1-el, de most előbb sikerült reagálnom, és felráncigáltam a fejét, abbahagyta, addigra az arab a mező végére ért és megállt. Előttem a másik szürke kulturált tempóban elvágtázott a többi után. Mikor már irányításom alatt éreztem a lovat, megböktem, elkezdett tök normálisan ügetni, és mivel nagy, be se ugrott vágtába, ügetve is simán utolértük a többieket.
Ott megint tanakodtak hogy merre tovább. Levágtáztunk egy nagyon enyhe lejtőn, megálltunk, ott úgy döntöttek, hogy fel a másik dombon. Arab megint ugrált és kilőtt, úgyhogy Báró nyomott egy pár ugrálás, rúgás kombinációt, és ő is kilőtt, szerencsére vágta közben már nem kapta el a hülyeség.
Egy erdőig mentünk, ott az eddig esegető eső szakadásra váltott, bent is körülnéztünk, kijöttünk, mentünk mellette, erre jött szembe egy másik eltévedt csapat, ők 2-en voltak.
Báró megint felizgatta magát, hogy új lovak jöttek, az arab is kezdett táncikálni, úgyhogy visszafordultam. Az egyik szürke lovas fickó pont ott volt, mondtam neki hogy inkább visszamegyek a vízműhöz, és elindulok a 2-es fele, mert az arabtól teljesen bedilizett a ló. Mondta oké, a vízmű legalább egy biztos pont, és eljöttem.
Nem erősségem visszatalálni ugyan azon az úton ahol jöttem, de úgy látszik már fejlődtem, mert megtaláltam a vízművet. A mezőn már kezdte hiányolni Báró a többieket, és nekiállt kiabálni, de senki sem felelt.
A vízműnél megint a térképet tanulmányoztam, és gondoltam jó, akkor méregetem a távolságot. Szép elképzelés, csak hogy nem volt rajta méretarány... Elindultam arra amerre az utat sejtettem, közben meghallottam hogy megint jönnek lovasok, vágtában, és kiabálnak, úgyhogy gyorsan elszaladtam egy úton, voltak ott nyomok is, gondoltam nem olyan rossz az irány. Egy elágazásnál a szőlőhegyen lementem jobbra, láttam hogy ott egy falu. Gyanakodtam hogy Vászoly másik végére sikerült visszaérnem, de a temetőben megláttam egy nénit. Megkérdeztem melyik ez a falu, jól tippeltem, Vászoly.
Leszereltem magamról pár perc alatt a rám tekeredett térképet, és megkérdeztem nem e tudja a térképen hol vagyunk. Ránézett, és közölte hogy nincs nála a szemüvege... Jó mondom, akkor azt meg tudja mondani, hogy Pécsely melyik irányban van? Mutatta, hogy csak át kell menni a nagy dombon, és a túloldalt az már az. Köszöntem szépen, és elindultam vissza.
A szőlős elágazásnál lementem a másik úton.
Az szép és jó, hogy át kell menni a dombon, de nem volt út, csak művel terület, beszántott szőlős, meg kerítés. Elindultam jobbra, ott volt egy földút, ahol szántott a traktor, amitől félt a ló, --> kerültem egyet. Az aszfaltos úton elindultam, de olyan állat módon húztak el mellettem az autósok, hogy szegény ló majd kiugrott alólam, ezért az első lehetőségnél a túloldalt bementem egy földútra.
Nem tudtam hogy hol vagyok térképileg, így csak mentem a szimpatikusnak tűnő úton.
Egy szép füves ösvényen mentem le egy völgybe (a fű a ló hasáig ért), egyik oldalon erdő, a másikon magas fű, aztán egy patak, túlparton pedig végig erdős dombok. Felkaptam a fejem, patak = jelöli a térkép.Megragadtam a térképet, tüzetesen átvizsgáltam, víz sehol. Közöltem Báróval, hogy lementünk a térképről.
Gyönyörű volt egyébként, csiripeltek a madarak, a fűben többféle virág is nyílt, csobogott a víz... aztán egyszer csak a paci érdeklődve a fák felé fordította a fejét és fülelt, ekkor egy őz marha nagy robajjal futásnak eredt, én jól megijedtem, a paci meg sem moccant :)
Sétáltunk tovább, kiértem egy tágasabb mezőre, ott már csak bokrok voltak bal kézről, aztán ahogy elfogytak a bokrok, találtam szántókat. Kicsit mentem mellettük, voltak vadászlesek is, de láttam hogy ez az út az autóútra visz, és ott a völgyben szétszórt házcsoportok vannak, gondoltam az nem lehet Pécsely.
Visszafordultam, de nem mentem el balra (amerre kellett volna, mint utóbb kiderült), inkább visszamentem a szép völgybe és végigszaladtunk rajta.
Fent volt még egy út, úgyis ráérek, megnézem arra mi van. Zsákutca volt meg szőlős, viszont megfordulva leesett az állam a látványtól. Előttem a szőlős, alatta végig erdős dombok, de mivel ez volt a magasabb domb, láttam a Balatont, a tihanyi apátságot, Balatonfüredet. Ez is gyönyörű volt, le akartam fotózni, de természetesen lemerültek az elemek, egy darab képet sem tudtam csinálni. Paci is már türelmetlenkedett, úgyhogy elindultam le a dombról, de legalább már tudtam, hogy azok a szétszórt házak bizony Pécselyen vannak, az iránytű is erre engedett következtetni, így arra vettem az irányt.
Még találtam egy kis mezőcskét, azon lementem, aztán felfele elkapta a pacit a vágtázhatnék, hagytam is neki, úgyhogy felrobogott a másik dombra.
Ott megint tekeregtem kicsit erdős részen, és sikerült a vadászleses, szántós részre kilyukadnom, ahol az előbb visszafordultam.
Kimentem a betonútra, az a legbiztosabb, és ott slattyogtam a nem túl közeli házak felé.
Volt mellettem egy marha nagy mező, csak nem tudtam átmenni, mert az út és közte volt egy árok, amiben egy patak folyt. Maradt az aszfalton séta, megint jöttek a hülye száguldozók, de most már nem ijedt meg a ló annyira tőlük. Az egyetlen autó, aki lelassított, és nagy ívben kikerülve, szépen elhaladt mellettünk, német rendszámmal rendelkezett. Valahogy nem lepődtem meg ezen.
Már megpillantottam az első házakat a dombtetőn, de tőlem nem messze volt a gazban egy buszmegálló tábla. Erről kivételesen nem lopták le a menetrendet, úgyhogy leolvastam, Pécsely malom valaminél voltam. Felbuzdultam, hogy tényleg Pécsely fele megyek.
Épp elérni készültem a Pécsely táblát, mikor megláttam szemben egy lovast szürke lóval, ő is már messziről felismert, vigyorgott, integetett, én is, csak furcsálltam, hogy egyedül van. Az első számú eltévedt csapat egyik szürke lovas tagja volt. Megálltunk az út közepén, és váltottunk pár szót. Mint kiderült eltévedt csapatuk feloszlott, a másik lovasok Úrkútról jöttek, úgyhogy elindultak haza, lehet a 2. számú eltévedt csapat is velük ment. Ő meg elindult erre vissza. Mondtam hogy én meg bóklásztam a dombok közt, mert nagyon tetszett a táj, aztán gondoltam megkeresem Pécsely. Mondta hogy akkor gratulál, megtaláltam, elköszöntünk, ő lement a mezőre, én meg nem tudván hogy térképen hol vagyok, elindultam fel az első utcán.
Egy kaszálós mező mellett mentem, nézegettem a körülvevő dombokat, és találtam egy átjárót a mezőn. Lementem rajta, a közepén Báró nekiállt kiabálni, de megint nem kapott választ (időnként eljátszotta ezt), kimentünk egy utacskára, elindultam fel, voltak lónyomok is, azokat követtem, de végül zsákutcába jutottam.
Elindultam vissza, már nagyon fájt az ülő részem, úgyhogy felhívtam aput, hol is vannak ők az ismerőseinknél Pécselyen belül pontosan? Valami Zádor vár táblát magyarázott, közben majdnem elhasalt velem a ló ijedtében, és kilépett oldalra, mert ott volt 2 vérszomjas, egymással játszó kis macska.
Megbeszéltem apuval, hogy lemegyek a beton útra, keresek egy utcatáblát, és felhívom. Találtam is, de közölte hogy rossz helyen vagyok, menjek tovább a betonúton. Ez nem messze földút lett, és ki volt nyilazva, hogy Zádor vár. Én nem arra mentem, hanem egyenesen egy dombra félig fel, mert ott már volt térerő, és a templom hátulját láttam, csak volt köztünk egy marha nagy mező.
Ezt apuval is közöltem, és mondta hogy nem jó, menjek a templomhoz, anyu meg az egyik ismerős kijön a templomhoz kocsival, és majd őket követem. Utóbb kiderült, hogy ha felmegyek annak a dombocskának a tetejére, akkor megláttak volna a háztól, és 5 perc alatt odaérek, de így visszamentem ahonnan jöttem, és elindultam amerre a templomot sejtettem.
Pár gyerek ahogy észrevett, nekiállt üvölteni, hogy "paci, paciiii". 2 kisfiú csak szimplán egy "azta" -val jellemzett, és lecsókolomoztak. Visszaköszöntem nekik. A templom is meglett, meg anyuék is, és így vezettek a házig. A földúton már tudtam ügetni, csak brutálisan fújt a szél szembe, vágtázni is próbáltam, de a paci nagyon nem ment, úgyhogy visszavettem ügetésbe, a köves részen meg már csak sétáltunk a házig.
Tanakodtam hogy is kéne leszállni ilyen elgémberedett tagokkal, de végül csak sikerült, bár inkább le csúszás-mászás lett. A járást kicsit gyakorolni kellett.
érkezés Pécselyre az ismerősökhöz
lemászás
Felhívtam a ló gazdáját, hogy Pécselyen vagyok lóval együtt, apu kimegy az autóúthoz, szedje fel, visszamennek Vászolyra, felcsatolják a lószállítót, apu leadja az elektromos pöcköt, meg a térképet, szólnak ha indulnak, én meg akkor elindulok ki a lóval az úthoz.
Amíg vártam, bevetettem a lovat, mint fűnyíró. Nagyon tetszett neki a dolog, közben szállingóztak oda gyerekek is.
Végre jött a telefon, felpattantam volna a pacira, ha még bírják az izmaim, de szégyen szemre csak 2. kísérletre tudtam felmászni az izgő mozgó óriásra.
Utána elindultam ki az út fele, anyu jött mögöttem kissé lemaradva. Ügetgettem, aztán egy minimálisan köves részen gondoltam vágtázok kicsit, hogy kiérjek az úthoz, mire jön a fickó. Elkezdtem vágtázni, Báró húzott rendesen, erre hirtelen kibukkant a bokrok mögül az a hülye szobor (kereszt), ami rettentő félelmetes, ki is ugrott a ló oldalra szépen, de rajta maradtam. Reméltem anyu ezt nem látta (amúgy de). Kicsit még vágtáztam, aztán felvettem ügetésbe. A szél egyre erősödött, talán ezért is lett félősebb a ló, megijedt egy fatörzstől is. A nagyon köves részen már sétáltunk, és pont kiértünk mire jött a gazdája.
Lecuccoltunk a pacit, nagy megkönnyebbülésemre a nyergem nem cseszerintette szét a marját. Elköszöntünk, pacit felvezette a fickó, és már mentek is.
Utána ismerőséknél még ettem kicsit, beszélgettünk, aztán jöttünk haza.
Jól kipurcantam, mindenem fájt, pedig most csak 4 órát ültem lóháton.
Este nem volt gond az elalvással :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)