Ma kiakasztott egy nyugdíjba készülő. Kolléganőm a végtelen rendességével nagyon elkapatta őket, azt hiszik a mi dolgunk elküldeni a szolgálati elismerési kérelmüket, a nyugdíj igénylésüket, a nyugdíj emelés igénylést, meg mindent. Holott nem! Semmi közünk az ő nyugdíjügyeikhez, csak a szobatársam ráérős idejében segít nekik. Ha egyszer egyedül leszek, szépen leszoktatom őket erről, mert időm sem lesz rá, meg nem vagyok nyugdíjintézet, aztán ha valami nem stimmel rám fogják.
A mai konkrét eset: felhív egy nő, hogy a kolléganőmmel nyáron megbeszélték, hogy ő nyugdíjba akar majd menni, és valami nyilatkozatot küldenek be a nyugdíjintézethez nov. végén, dec. elején. Tudja hogy ma nincs a kolléga, de nincs ő még elkésve ezzel a nyilatkozattal? Mondtam, hogy ha a munkatársam még nem szólt rá, vélhetően nem. Ezután még 6x megkérdezte különböző formákban, hogy nincs -e elkésve és meddig kell beküldeni? Mondtam neki, hogy nem tudom miről van szó pontosan + nem értek a nyugdíjügyekhez, hétfőn hívja fel azt, akivel megbeszélte. Akkor kicsit sértődöttebb hangnemre kapcsolt, mondtam neki, ha nagyon aggódik, hívja fel a nyugdíjintézetet, ők biztosan meg tudják mondani mi a határidő, és akkor nem kell ezen izgulnia. Erre mit kapok: ehhez semmi köze a nyugdíjintézetnek, ez munkaügyi probléma. Ledöbbentem, még az állam is leesett, aztán mondtam jó, ahogy gondolja, elköszöntem, letettem. Az őrületbe kergetnek, semmi közöm semmilyen nyugdíjhoz!!!
Nekiálltam az angyalos könyvnek. Jónak tűnik. Néha kicsit sok a név meg az adat, de kezd izgi lenni.
Holnap lovaglás, délután ismerősök látogatása. Ez a hétvége is túl hamar el fog menni.
Pár havacskás kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése