Rammstein koncert

Már előre éreztem, hogy vagy a MÁV vagy a BKV be fog kavarni, így korai vonatot néztem ki, hogy bármi van beérjek.
Egész nap azon agyaltam mi kellhet, összepakoltam, ettem... Indulás előtt elmentem fürdeni gyorsan, erre alig másztam ki a kádból, anyu bekiabál: "apádat most szállították le a vonatról Érden, mert nem közlekednek a vonatok, állítólag bombát találtak Tárnokon." Lemerevedtem, neeeeem következhet be a rémálmom, hogy nem érek be a koncertre!!! Gondolkodjunk.
Felkaptam valamit, kirongyoltam, letámadtam anyut, hogy be mer -e menni kocsival a Déliig? Ő aztán nem. Jó, akkor várjuk meg amíg apu hazabuszozik Érdről, és bevihetnek. De ő nem akar Pestre menni kocsival...
A vége az lett a dolognak:akik eredeti terv szerint bejöttek volna értem, helyette bevittek a Déliig.
Az alkotás úti Shellnél tettek ki, így volt alkalmam belefutni 3 kollégába. Mint kiderült az egyiknek a fia is ment a koncertre, úgyhogy engem faggattak milyen koncert is lesz ez...

A stadionhoz érve már a metróban és a metró bejárata előtti téren is mindenhol fekete ruhába öltözött emberek nyüzsögtek, sokan Rammsteines cuccban. Voltak ijesztő arcok, de elsuhantam mellettük, senki nem szólt be, nem kötekedtek.
A bejáratnál bementem a birkaterelő kordonba, sorrakerültem a motozóembernél, erre közölte, hogy menjek át a hölgy sorba. Jé, olyan is van?
Pici SIÓ-m nem engedték be, ittam belőle és kidobtam. Mások is épp magukba tömték a koncertre hozott ellátmányt és vigyorogtam rám "igen, mi is így jártunk" tekintettel.
Egy nőnemű megmotozott, a fickó a táskám nézte és mehettem is. A bejáratnál csak megvilágították a jegyet, hogy eredeti -e, és bementem. A folyosókon millió ember nyüzsgött, voltak kissé ijesztő arcok itt is, mindenki feketében, rammsteines pólókban. Kicsit égett a fejem hogy nekem miért nincs, ezt a hiányosságot majd pótolni kell mindenképp.
Végigmentem a folyosón, míg falba nem ütköztem, visszamentem a bejárathoz, és akkor felfedeztem: az én szektorom egyel feljebbi szinten van.
Felügettem a lépcsőkön, alig lézengett pár ember a folyosón, az unatkozó ruhatárosok lenézték rólam a kabátot, de akkor sem adtam nekik oda.
Felkutattam a helyemet, már előre rettegtem, hogy valami ittas, vagy idióta fog mellettem ülni, de életemben először örülhettem kölyöknek, ugyanis egy 8 év körüli kissrác volt mellettem balról, jobbra a lépcső. Kissrác mellett az apja, mellette meg még kisebb kislány. Örömömre jött hirtelen a megdöbbenés: mi a szöszt keres két ilyen kicsi gyerek Rammstein koncerten??? Na mindegy, ők tudják.

Előzenekar: Deathstars. Pontban 8-kor elkezdték, én meg szembesültem vele, hogy ez nagyon hangos, és úgy rezeg, hogy fáj a mellkasok. Hogy fogom ezt bírni?
A mellkasfájást megoldottam azzal, hogy magamhoz öleltem a táskám, benne könyv meg minden jó, ez felfogta annyira hogy bírjam. A fülem szerencsére kb. a 3. szám után kezdte megszokni a dolgot, és már nem fájt annyira.
Nem voltak rosszak, bár az én fülemnek kissé egyformának tűnt a számok többsége. Kisfiú már az első számnál elkérte apjától a füldugóit.
Fél órát játszottak csak, a végén mikor letették a bekapcsolt gitárokat az nagyon fájt a fülemnek. Újabb fél óra várakozás.
A közönség már többször elkezdte kiabálni, hogy Rammstein, meg fütyültek.

Pontban 9-kor kialudtak a fények, valami fura szerkezet volt a plafonnál belógatva (mint utóbb kiderült hosszú híd), amiből füst ereszkedett alá, de hirtelen az egyik oldalsó bejáratra szegeződtek a reflektorok, nyújtogattam a nyakam, hogy mi lehet az, és hirtelen megpillantottam: az együttes vonult be, égő fáklyával, zászlókkal a közönségen át.
A kis színpadra felkupacolódtak, a híd leereszkedett, a kis színpad felemelkedett, ők pedig átvonultak a hídon a nagy színpadra. Nagyon jó helyem volt, mindent tök jól láttam, igaz nem olyan nagyon közelről, de pont jó volt. Legközelebb is ide ülök... :)
Alig értek le, el is kezdték. Richardon az a szépséges vörös beldejű hosszú kabát volt, amitől persze hamar megszabadult, gondolom nem egy kellemes viselet annyi lángcsóva közt.
Nagy megdöbbenésemre, mikor lángoszlopokat fújtak, vagy nagyobb tüzeket kreáltak, szó szerint pofán csapott a meleg, pedig nem voltam közel.
A Feuer Frei-nél volt a lángfújós elem, azt imádom. Mein teil-nél az üstös, mikor a billentyűs emberke az üstben van, az énekes pedig lángszórózza az üstöt, persze akkor mindig lebukik a benne lévő fickó, hogy ne pörkölődjön meg. Amikor nagyon az üst alá fűtött Till, elég brutál robbanások voltak. A szikrázó íj is előkerült nem tudom melyik számnál, Engelnél a szikrázó, lángoló, lángfújó angyal szárnyak, nagyon látványos volt, akadt égő gitár, égő mikrofon állvány...
A szokásos közönségen csónakázás is volt magyar zászlóval, gond nélkül.
Egy fickó megpróbált felmenni a színpadra, de a kordonon átugrásnál messzebb nem jutott, mert 5 őr elkapta, aztán 3 elvonszolta a helyszínről.
1x láttam teli sörös poharat repülni a kiemelt állók közt, de ők sok mindent kaptak még a nyakukba...

Kb. a koncert felénél észrevettem, hogy Richardnak hirtelen nyoma veszett, nem láttam sehol, a szám után kialudtak a fények, és akkor felbukkant: a pici színpadon állt a tömeg közepén (nem tudom hogy került oda), csak ő volt megvilágítva, egy szintit nyomkodott, közben ereszkedett le a híd. Mikor leért, kivilágosodott a nagy színpad, a padlós feljáróból másztak fel 4-en, póráz, a dobos nőnek öltözve fogta a pórázok végét (Mein teil klipből jól ismert kép). Ez a szép kis menet átmászott a hídon, közben Till rámászott valamelyikre, leérve a kis színpadra mindenki elhelyezkedett. Áthaladás közben megpróbáltak a tömegből valakit feldobni a hídra, de nem tudott megkapaszkodni, az őrök pedig a kordonnál kupacolódva kiabáltak velük, így több próbálkozás nem volt. Utána jött Till és Flake kis magánszáma a Bück Dich alatt, közönséglocsolás a mű hím nemiszervvel. Úgy tűnt a közönség nagyon élvezi, aki próbált kitérni az még többet kapott.
Itt eljátszottak 2 vagy 3 számot, aztán visszamentek a nagy színpadra a hídon át. Richard megállt a híd közepén, kikönyökölt, lenézett, és akkor mindenki elkezdett sikítani, üvölteni... az egész aréna zengett.
Utána jött egy jó nagy szerkezet a már említett szervből, ami a kiemelt álló szektor népességének kb. felét beterítette valami fehér cuccal, talán habbal.
Fél 11 körül úgy tűnt befejezték, Christoph eldobálta dobverőit, gitárosok a pengetőket, pedig még elvileg lett volna fél óra. A közönség Rammsteint üvöltött folyamatosan, míg ismét fel nem bukkantak. Eljátszották régi kedvencemet, a Mein herz bennt-et is.
Nagy meglepetésemre, egyben örömömre nem az a számlista volt, amit beharangoztak a többi turnéállomás alapján. Ez sokkal jobb volt, pl.: így szerepelt az Ache zu ache, Mein teil, One dich is, viszont a sok jó szám behozataláért kimaradt a Weidmann's Heil meg az Ich tu dir weh :( Bár nem olyan nagy áldozat ha megnézzük... Lettek volna még jó választások, de sajna minden szám nem fér bele.
11 körül eljött a szomorú vég, Till magyarul megköszönte és jó éjt kívánt. Úgy elhallgattam volna még őket pár órán át, vagy még tovább is.
Koncert után várakozás közben a plakátárus előtt bambultam, erre megláttam 2 m-re egy nagyon hosszú hajú rasztás fazont, olyan ismerősnek tűnt. Pár másodperc alatt leesett: ja igen, a Deathstars gitárosa, meg ott volt még egy tag, talán a dobos, de nem mondanám biztosra, fényképezkedtek a rajongókkal, autogramot osztogattak.

Összességében: ez volt életem első saját szervezésű koncertje, első Rammstein koncert, IMÁDTAM!!! Ha lesz még valamikor, tuti megyek.