Lovagláson jó hideg volt + köd. Edző mondta, hogy Fatima már javulgat, a gazdája szokott vele menni sétálgatós, minimál ügetős terepre, és úgy tűnik nem sántít. A dudor még ott van a lábán, nem tudni mikor jön teljesen rendbe.
Pegi mamót lenyúlták előlem, úgyhogy Kemírrel kellett mennem. Jó volt, biztos lábbal közlekedett a nyálkás talajon, vágtánál pedig megint teljesen automatán indult. Épp a fűmaradványokat tépdeste, mikor az edző szólt, hogy Kemír. Kemír felkapta a fejét, kiügetett a járásra, beugrott vágtába, és addig ment szépen lendületesen, amíg az edző azt nem mondta "elég". Akkor satu fék, befordulás. Bírom, hogy ilyen automata, mert mikor nagy a szél vagy a zaj, és nem hallom mit mond az edző, a ló akkor is megcsinálja.
Itthon vettem egy forró fürdőt, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig 2 naci volt rajtam...

Megvolt a látogatás is. A GPS jól elvitt arra amerre nem akartunk menni (a hosszabb útra), bár így legalább tettünk egy villámlátogatást Zsámbékon a templom romnál. Esett, hideg volt, köd volt, de kattintottam párat.
Ettünk tocsnit vagy mit, zakuszkát, meg hagymás juhtúrós tejfölös valamit. Nem ettem még ilyet, de tetszett.