Melóhelyen lecseréltem a hátterem hétfőn. Ma több embernek is feltűnt, végre volt kikkel beszélgetni róla. A sok öreglánynak, de még a fiatalabbaknak sincs fogalmuk róla, hogy mi lehet az a Rammstein :)
Ez a hátterem:
Hétvégén voltunk bátyáméknál Tatabányán. Bátyám macskája még mindig elképesztően antiszociális, és ha csak simán néz, olyan feje van, mintha halálra lenne rémülve, pedig nem. Azért fotózgattam amennyire hagyta magát. Egész normális fejekkel is sikerül lekapnom.
Ebéd után elcipeltem aput felfedezőtúrára (mert ugye egyedül nem engednek szinte sehova).
Először elindultunk a nádasban, de nem sok szép dolgot találtunk, visszamentünk az útra, ráböktem egy távoli, fásnak tűnő dombra, hogy én oda akarok menni.
Átvágtunk a spár vagy milyen parkolón, lementünk egy füves területre, ahol mit találtam? Lónyomokat és lókakit.
Ettől kezdve a nyomokat követtük, az általam kinézett domb fele mentek, de az "erdős" részen a sok levél miatt elvesztettem. Ha már egyszer oda mentünk, felrángattam aput a dombra. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nem lehet feljutni a tetejére, mert vagy be van nőve, vagy kerítés van. Csüggedésem közepette megpillantottam a dzsindzsában egy nagy beton tömböt. Beküzdöttük magunkat, mint kiderült egy régi akna, le van zárva, és a nagy beton izé a kapu boltozata. (Rehling Konrád akna)
Kattintottam párat, megcsodáltuk, elolvastuk és visszamentünk. A spár parkolóban egy autóban sírt egy pulcsis yorki. Őt is megörökítettem.
Ez nem egy rettegő macska, hanem egy érdeklődő:
Természetesen voltam lovagolni is. Csomó kezdő van, úgyhogy annyit csúszik a kezdés, hogy kb. fél óra a lovaglás. Ha folyamatosan ez lesz szólok az edzőnek, mert túlzás fél óráért majdnem 3000 Ft-t fizetni.
Fatima sánta. Kb. 2 hete volt vele a gazdája szokásos végigvágtázós 3 órás terepen, és gödörbe léphetett a ló. Másnap már sántított, de azért kiment vele, szépen be is dagadt neki. Nem tudni mikor gyógyul meg, de még utána is nehéz lesz hozzájutni.
Fatihiányban vagy az edző elkényeztetett, vérszomjas arabján megyek, vagy egy foltos öreglánnyal, Pegivel. Ő csak hevederhúzásnál akar megenni, utána viszek neki kenyeret, és szent a béke.
Legutóbb kengyel nélkül mentem, de akkor is zavar a kengyel, ha a lábam verdesi lent, meg akkor is, ha keresztben feldobom, mert akkor a combom nyomja. Úgy döntöttem, ha legközelebb is Pegizek, leszedem a kengyeleket a nyeregről még lovaglás előtt, és akkor nem zavar.
A vágta miatt izgultam, ugyanis Pegi elég gyors, én meg gondoltam gyorsabb vágtában kengyel nélkül tuti nem bírok majd rajta maradni, de végül sikerült. A végén kezdtem csak el zötyögni kicsit, mert kezdtem lemerevedni. Sokkal lazábbnak kéne lennem, de nem adom fel. Előbb utóbb csak sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése