Karácsony

Karácsony napja sem telhet lovak nélkül, úgyhogy reggel mentem terepre. Az edző közölte, hogy senki más nem jön, így jó lenne, ha az ő lovának fián, Kemíren mennék ki, mert egyrészt elég biztos léptű, másrészt nagyon jól összeszokott páros így apa és fia. Gondoltam úgysem száguldozunk, ha nincs versenytárs, csak nem visz el nagyon, úgyhogy rábólintottam.
Pucolásnál én pucoltam a mént, Bütyök -öt, edző meg Kemírt. Bütyök is egyfolytában böködött, hogy adjak neki valamit enni, de legalább nem harapott, mint Kemít szokott. Indulás előtt felöltöttem hosszú, vaxos wesco kabátomat, mert esett valami szutyok, az edző is felöltötte majdnem ugyan olyanját, úgyhogy már csak az angol nyergem meg a nem rojtos chapsem lógott ki a western felszereléseink közül.

Indulásnál az útra kiérve a lovak is egyből megcsúsztak a tükör jégen, úgyhogy Kemír extra pici léptekre váltott, így nem csúszkált tovább. Olyan okos.
A nagy réten odafele csak ügettünk, felmértük milyen a talaj. A kis réten vágtáztunk először. Kemír bement apja mellé, és próbált versenyt gerjeszteni, de Bütyök nem volt rá vevő.
A 2. nagy réten egymás mellett haladtunk, de ahogy beugrattuk őket vágtába Kemít kilőtt. Gyorsabb vágtát nem tudok kiülni, úgyhogy álltam, de így meg semmit nem értem a szár húzgálással, mikor vészesen közeledett a mező vége meg a jeges földút, akkor leültem és keményebben húzgáltam a szárakat, váltogatva is, így sikerült megállítanom. Megfordítottam, hogy lássam merre jár az edző, ő még a mező felénél nyargalt csak kb.
A fás, bokros kedvenc mezőmön megint egymás mellől indutunk mikor elhagytuk a birkanyájat, mondta az edző, hogy üljek bele rendesen a nyeregbe, és akkor sokkal jobban tudom szárral meg derékkal lassítani a lovat. Így is tettem, és tényleg hatott, szépen tudtunk egymás mellett vágtázni. A 2. felén Kemír kicsit előre szaladt, apja előtt ment vagy 5 m-rel, és akkor jöttek a félelmetes, hóval fedett vakondtúrások. Egymás után 3x is megijedt és kiugrott kicsit oldalra, de nem csinált semmi durvát, se derékszögben kiugrás, se olyan hirtelen fékes oldalra ugrást.
A tónál most kivételesen nem volt egy fanatikus horgász sem, aki kiült volna összefagyni + megázni.

Hazafele a 2-es számú nagy mezőn átlósan, szépen lassan vágtáztunk, mert időnként felbukkantak keresztbe utak, gödrök, jeges részek, ahol figyelni kellett. Itt Kemír meglepően kulturáltan jött, nem akart elszaladni, de még csak megelőzni sem a másik lovat.
A kis mezőn már jobban beindult, minden áron meg akarta előzni aput, és alig akart megállni.
A nagy mezőn a töltés irányába akartam menni, tartottam tőle hogy Kemír beindul, és akkor jobb a töltésnek menni, mint hogy a torony fele orra essen egy lyukban.
Egymás mellett mentünk, és nem pörgött fel nagyon Kemír. A töltés előtt nem sokkal kutyák voltak, úgyhogy felvettük őket lépésbe. Mármint akartuk, de ügetésnél lejjebb nem igazán voltak hajlandóak menni a kis arab fajzatok.
Hazafele már nem volt semmi izgi. 1x Bütyök hirtelen elkezdett ügetni, én nem értettem miért, erre az edző nevetve mondta a lónak: nem igaz, hogy nem bírod elviselni, hogy a másik 5 cm-el előrébb van mint te. Mindkettő szeret elöl menni, és rivalizálnak kicsit :)



Boldog Karácsonyt!