Reggeli után indultunk le a kikötőbe, Castemare városkába.
A hajóra vártunk még egy darabig, aztán mikor bejött és elindultunk rá, meglátta egy nyugger csoport, hogy mi is oda megyünk, és szinte futva bevágtak elénk. Összefonódott a 2 csoport, de az öregek bunkón toltak félre. Mikor már a 2. akart befurakodni elém, gondoltam na ne már, csak azért mert vén, ne toljon félre. Befeszítettem magam, így nem tudott félre tolni, és úgy helyezkedtem, hogy be se tudjon előzni sehonnan. Mivel lassúak voltak a lépcsőn, így a tetőre elsők közt értem, és egy nagyon jó helyet sikerült kifogni.
Maga az út is szép volt, de Capri... tényleg egy álom sziget.
A hajóút felénél megtelt a 4 GB-os memóriakártyám, úgyhogy szolgálatba állítottam az új 8 GB-ost.
A nyílt vízen még a viszonylag nagy hajót is megdobálta a hullámzás néha. Teljesen olyan érzésem volt, mintha egy vágtató lovon ülnék.
A kikötőben átszálltunk egy kis 20 személyes hajóra, megnéztük a sziklákat, barlangkákat, átmentünk a lyukas szikla alatt, ami alatt nem szabadna áthajózni. Ezzel a kis hajóval még jobban élvezhettem a hullám általi dobálást, meg az arcomba fröcsögő sós vizet.
Utána helyi kis buszokra szálltunk, elmentünk Anacapriba.
Először Axel Munthe villájához mentünk fel, és be is mentünk. Nagyon szép a Villa San Michele, különösen a kertje, na meg a kilátás onnan.
Utána lesiettünk a libegőhöz a bamba bunkó, egész utat elfoglaló turistákon keresztül.
A libegő nagyon nagy élmény volt. Folyamatosan megy, úgyhogy a mozgó székecskébe kell belehuppanni. Persze van ott egy emberke, ha gond van, vagy lassú ember, akkor megállítja, meg van segéd is, aki elkap ha pofára akar esni az ember, meg kiszállásnál is segít.
A beszállás elég bénán ment, nagyon belehuppantam és jól behimbállódzott a kis izé. Szerencsére nem jött elő a tériszonyom, pedig időnként egész magasan repültem. A kilátás már út közben is szép volt. A kiszállás nagyon jól ment, mikor már a vége felé repültem, integetett a fickó, hogy a keresztben előttem lévő biztonsági rudat hajtsam fel. Ahogy beértem, ki kellett ugrani a székből, és elfutni oldalra, közben a segítő elkapja a fotelkét, hogy ne gáncsolja el az embert. Sokan gyerekkel, pici babával, kutyával ölben mentek, olyankor 2 segítő jön ki, egyik kikapja az öléből a gyereket, a másik meg a szülőnek segít.
Anyu is jól bírta, csak ő velem ellentétben nem bámult lefele, pedig volt egy nagyon cuki kis kertecske is mini tóval. Egy viszonylag nagy gyíkot is sikerült meglátnom, épp egy fenyőféle törzsén sietett fel.
Fentről hihetetlen szép kilátás tárult szemünk elé.
Körbegyönyörködtünk, fotóztam, és indultunk le. Lefele már jobban ment a beszállás is, a leszállás meg főleg.
Nemsokára egybegyűlt a csoport, és mentünk a buszokhoz.
Capriban még tettünk egy kis sétát, felmentünk egy kertbe, ott szusszantunk meg fotóztam, aztán elindultunk vissza. A Limochello-ban vettünk citromos meg narancsos csokit, meg citromlikőrt.
Busszal visszamentünk a kikötőbe, lementünk a tengerpartra lődörögni, aztán vártuk a hajót.
Elég sokat késett, és irdatlan tömeg gyűlt oda, de így legalább láttam medúzákat. Mi még valahogy felpréselődtünk a beérkező hajóra, de az emberek fele nem fért fel, úgyhogy a következő kikötőben (Sorrento) mindenkit letereltek, az a hajó visszament Caprira a maradékért, minket meg egy másik hajó vitt tovább.
Caprin a tömegben anyu kissé bepánikolt, hogy nehogy itt maradjak, szorította a kezem, hiába kértem, nem akart elengedni, de aztán már már rákiabáltam, és végre elengedett. Ilyen tömegben nem lehet összekapaszkodni, eltöri a kezem.
Aztán átszállás után sikeresen elértünk Castemare-be, a busz már várt ránk, és visszaszerpentineltünk az álomhotelbe.
A szobába érve láttuk, hogy elrendezték az ágyakat, a plüss párducom is szépen odaigazgatták a párnára, törölközőket kicserélték, szappanokat feltöltötték, szemetet elvitték... A párduc olyan arin volt odatéve, hogy elröhögcséltünk rajta pár percig.
A vacsi ismét isteni volt. Előételnek kaptunk valami rizses trutyit, de nagyon nagyon finom volt. Utána sült hús, krumpli, sóska. Desszertnek csokicsöppös tányér, valami finom, édes, habos dolog eperrel. A desszertből sajnos nem volt repeta, ellenben az összes előző ételből hozták körbe a tálat, hogy ki kért repetát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése