Leugrálva a buszról első megállónk a királyi palota volt ha jól emlékszem. Az ajtója nagyon tetszett, meg az előtte lévő bokrok, aminek a virágát csak üvegmosónak neveztem el. Nem tudom mi lehet a rendes neve.
Utána ballagtunk tovább a passage-ra, közben figyelmeztetett az idegenvezető, hogy kapaszkodjunk a táskánkba, mert itt divat robogóról elragadni a táskákat, és a sikátorok fele se kószáljunk el.
Utána kiértünk egy nagy placcra, itt is volt 2 megnézendő épület.
Kisétáltunk a tenger felé, vissza a kikötőbe, ahol hatalmas tengerjáró hajók parkoltak.
A buszt is sikerült meglelnünk pár utcával odébb, felszálltunk, és magunk mögött hagytuk a már 30 fokos Nápolyt, pedig még dél sem volt.
Terveben volt, hogy megállunk egy kis hegyi falunál, de ahogy észak felé haladtunk, egyre több lett a felhő, és fél órával a falu előtt nekiállt ömleni az eső, úgyhogy a csapat megszavazta: nem akarunk bőrig ázni.
Mentünk tovább az új szállás fele.
Mire megérkeztünk megint kellőképp szédültem, a szobába lépve majdnem elsírtam magam, mikor megláttam szemben a harangtorony harangos részét. 5 perc múlva be is harangozta a 6 órát. Elszörnyedtem, hogy megint nem lesz alvás.
Lementünk vacsorázni, nem voltunk hanyatt esve sem a helytől, sem a kajától. Volt valami trutyis tészta előételnek, de nem sok. Utána hús krumplival, ami finom volt, de nem lettem tele tőle. Végül desszertnek valami puding tömb leöntve karamellel, szintén minimális adag.
Elég rendesen szédültem már, úgyhogy nem mentem el a többiekkel sétálni és kaját keresni.
Szerencsére a harang visszafogta magát, és felháborodásom után egy hangot se szólt egészen másnap reggeli távozásunkig, azaz 7.30-ig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése