A busszal egyszerre értünk a parkolóba, pár perc múlva már lehetett is bepakolni, és szembesültünk a jó hírrel: fél busz van csak tele, úgyhogy az utastérben is nyugodtan szét lehet ülni, szétpakolni... Nagyon kellemes volt ilyen kis csoporttal menni (huszon 1-2 fő).
Autópályán mentünk lefele, észre sem vettem mikor átmentünk Szlovéniába. Még nem jártunk nagyon messze a határtól, mikor a buszunk egy kamion mellett haladt volna el, de a kamion hirtelen átjött a mi sávunkban, aztán vissza, sofőrünk a fékre lépett, ő sem értette mi van. Mikor már rendesen ment a kamion, megelőzte, átbámultunk, a sofőr meg bőszen bólogatott, bealudhatott kicsit mikor átjött a mi sávunkba. A sofőrünk rádudált, hogy szedje már össze magát.
Szlovénia nagyon szép volt, az is megérne pár túrát. Kis falvacskák szétszórva a hegyek közt, zöld domboldalakon legelő lovak, tehenek, szépséges fenyvesek, havas hegycsúcsok, meg nem havasak is.... imádom.
Az első benzinkútnál volt egy édes szőrgombóc kiskutya, de pont nem volt nálam fényképezőgép :(
Olaszországba is csak úgy átsuhantunk, elég hamar találkoztunk a tengerrel, de csak futólag, mert a sztráda nem a tenger mellett megy. A toscan tájba még így suhanás közben is beleszerettem, úgyhogy egyszer, ha lesz rá lehetőségem, oda szeretnék vissza menni jobban megnézni magamnak a sok szépséget.
Toscanaban szeretnek lovakat tartani, úgyhogy láttam jó pár legelésző lovat, 1-2 kimondottan lovardát is, ugróparkkal... Nekem való hely :)
Itt is volt egy kis kamionos incidens, hirtelen kivágott elénk, de nagyon jó sofőrünk volt, simán meg tudott állni, de azért ennek is odadudált.
Láttam sok szép tornyos templomot, amik számomra csak az Assassin's creed-ből ismerősek, érdekes volt így élőben.
Ahogy haladtunk délre, egyre melegebb lett, 11 óra körül már a lovakat is csak a fák árnyékában lehetett fellelni. Megint tartottunk egy kis pihenőt, és a buszról leszállva rendesen megcsapott a meleg.
Egy másik benzinkútnál megkaptam első grazie-mat: jöttem ki a boltból, és láttam, hogy egy srác jön 10m-rel mögöttem, gondoltam megfogom addig az ajtót, és ezt köszönte meg, de ő a pár m-re mögötte haladó barátnője orra előtt simán becsukta. De úgy láttam náluk ez a normális, egyáltalán nem előzékenyek a nőkkel, sőt bunkók is időnként velük, vonaton is egy rahedli nőstény elé lökdösődve bevágtak a hímek oldalról... Furi.
Naplementére odaértünk a szállásunkra. Elég hosszú és megjegyezhetetlen neve volt a helynek, de közigazgatásilag Nepi-hez tartozik.
Kívülről elég bizalomgerjesztő volt a hely, volt 2 cica akik jöttek minket tanulmányozni, aztán kifeküdtek napozni. Bent már nem annyira volt szimpi a hely. A szobák elég koszosak voltak, nem volt felmosva, a fürdőben is halott pók volt a zuhanytálcában, és látszott, hogy nem szokás nagyon kisikálni, sem pedig a mosdót. A wc meg a fenék mosó tűnt a legtisztábbnak, na meg az ágynemű huzatok, lepedők. Voltunk már ennél rosszabb körülmények közt is, úgyhogy kibírtuk.
A vacsora a hangulatos kis ebédlőben volt, itt sem a tisztaság volt a fő erény, de az étkező cuccok rendesen és tiszták voltak. Vacsira kaptunk előételnek valami számomra ismeretlen dolgot, társaink lasagneként azonosították, minden esetre finom volt. Utána jött finom hús krumplival, meg némi salátával. Desszert gyanánt kaptunk narancsot. A magyar narancsokat ismerve mindenki bizalmatlanul állt a dologhoz, és már pakolták el, hogy majd talán megeszik egyszer, ha megeszik. Én kísérletező kedvemben voltam, úgyhogy megbontottam az enyémet, mondtam anyunak, ha savanyú, megkapja.
Felvágtam, lefejtettem a héját, beleharaptam, és akkor jött a szerelem első ízlelésre. Finom, édes, lédús, és igazi narancs ízű. Valami mennyei volt. Gyorsan elraboltam anyuét is, és bevágtam mindkét narit. Na jó, anyu is kapott 1-2 cikket. A többiek furcsállták nagy buzgalmam, de mondtam nekik, hogy nagyon fincsi, nyugodtan egyék meg, úgyhogy nagyjából mindenki meg is ette.
Vacsi után az udvarra hatalmas csoport fiatal olasz srác érkezett, és köztük kellett átvágni. Gyűlölöm az ilyet, úgyhogy fejleszegve átmasíroztam a füttyögő hímek közt. Valamit magyaráztak is, amiből egy szót sem értettem.
Az idegenvezetőnket megkérdeztem, hogy lesznek -e holnap svájci gárdisták azon a helyen, ahol járunk, mondta, hogy igen :)
Éjjel a hím halmaz borzasztó zajjal volt, úgyhogy nem aludtunk sokat. Reggeli 6-kor cihelődés közben egy ittas, magáról nem tudó egyed végigkopogtatott az összes ajtón, de ez már egy másik nap lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése