Jobbnak láttam hosszú ujjú felsőben tölteni a napot, mert nem akartam ráégni az előző napi, még mindig fájó leégésre. A nyakamat rosszul kentem le naptejjel, úgyhogy egy sávban sikerült hólyagosra égni a Vezúvon, de a többi részem megúszta.
A Vezúvra busszal mentünk fel. Menet közben elhaladtunk pár ló karámja mellett, és az egyikben egy póni nyújtózkodva ivott, mert nem érte fel az itatót rendesen. Olyan édes volt.
A Vezúvhoz brutális szerpentineken kellett felkanyarogni. A sofőrünk nagyon profi volt, csak úgy szelte őket nevetve, az utasokban meg megfagyott a vér, hogy milyen szakadékok mellett megyünk el. Én nem féltem, 2. ülésen ültem, láttam milyen ügyesen és lazán vezet a sofőr, már járt erre sokszor, úgyhogy feltételeztem nem gurulunk le egy szikláról.
A parkolóból még nem kis utat kellett megtennünk a Vezúv tetejéig. Gonosz, kavicsos úton kellett menni, ami nagyon fárasztó, és kb. az út felétől bogárözön volt, nem győztem őket hajtani.
A kráter és környéke is szép volt, a kilátás főleg. A végén szusszantunk egyet, és mentünk le.
A Vezúvról busszal elég durva tempóban kanyarogtunk le, úgyhogy ott Dedalon ide vagy oda, kezdtem rosszul lenni, de szerencsére nem volt messze Pompej.
Pompejben csatlakozott hozzánk a magyar nyelvű idegenvezetőnk, már 10 vagy 15 éve kint él Olaszországban, oda házasodott. Ő amúgy ilyen hivatalos idegenvezető, a nélkül be sem engedik a csoportokat sem Pompejbe, sem Caprira, és azt hiszem Amalfiban sem nézik jó szemmel.
Kissé fáradtan lódultunk neki a szép romoknak, mégis csak a Vezúvon voltunk délelőtt.
Pompejben rengeteget mesélt a vezetőn, megnéztük a fő dolgokat, de közel sem mindent, mert nem kicsi. Laknak itt kutyák is, úgyhogy időnként alvó, fekvő kutyákba lehet botlani a romok közt.
Miután kijöttünk, bementünk egy áruházba venni némi ellátmányt, meg nekem narancsot.
Ezután megkezdtük utunkat új szállásunk fele, Pimontéba.
Előző szállásunk után nem sok jót reméltünk, de nagyon kellemeset csalódtunk. Már a bejárat sem volt semmi, belépve tisztaság, csillogás, elegáns személyzet... Csak lestünk, biztos jó helyre jöttünk -e.
Le kellett adni a személyiket, csak úgy adták ki a kulcsot, aztán fellifteztünk a 3.-ra.
A szobánk is hihetetlen volt, szép, tiszta, a fürdő is... Az erkélyünk nem a Vezúvra nézett, mint a többségnek, de látszott a kikötői város a távolban, körülöttünk pedig erdős hegyek. Gyönyörű volt.
Alig tudtuk magunkat kiörömködni, kellett menni vacsizni. Gondoltam, hogy ilyen helyen jó lesz a vacsi, de ennyire jóra nem számítottam.
Annyi evőeszköz volt, hogy hirtelen nem tudtam melyiket is kéne megfogni. A fiatal párral ültünk egy asztalnál, a srác mondta, hogy kívülről kell befele haladni.
Előételnek kaptunk valami pirított, kerek kis kenyér félét, rajta mindenféle gazok, paradicsom, sajt... Farkas éhes voltam, úgyhogy egy perc alatt eltüntettem azt a kis valamit.
Következő kaja: nagy kupac gombás, zöldséges, trutyis tészta. Még mindig éheztem, úgyhogy nem érdekelt a gomba, amit utálok. Szerencsére nem volt rajta sok, és az ízén sem lehetett érezni nagyon, ahol észrevettem kipiszkáltam, de ezt is bevágtam. Akkor már kezdtem érezni, hogy nem vagyok éhes.
Főételnek kaptunk nagyon nagyon finom húst, rajta sajt meg valami paradicsomos trutyi, mellette párolt borsó, krumpli. Ez is eltűnt nagy mértékben.
Desszert: 2 gombóc fagyi kehelyben, beletűzve citromfű.
Elégedetten és jóllakottan vonultunk fel szobánkba. Hogy kerültünk egy ilyen álom hotelbe?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése