Nyeregszemlélés

Múlthét szerdán megint megnéztem a huszárjaink gyakorlását, aztán felültem kicsit arra a lóra, aminek lovaglására megkértek. Nem bátorkodtam nagyon, mert jól ott hagytak egyedül a szélben, lent kikötve 2 ló, az alattam lévőnek meg baromira nem volt kedve egyedül körözgetni, úgyhogy viszonylag hamar feladtam. Meg beismerem, ha nincs ott senki, aki nézi hogy zakózok le, akkor elég nyuszi és túlzott mértékben óvatos vagyok.
Mikor indult haza a csapat, a ló gazdája kérdezte, nem -e megyek le megnézni őket Ópusztaszerre, mert hogy arra gyakoroltak. Mondtam neki anyu nem hajlandó 1 nap annyit vezetni, már volt -e miatt összetűzésem vele. Mondta kérdezzem meg Z-t, mert ő megy le.
Másnap felhívtam Z-t, erre közölte, hogy a feleségét, meg 3 ismerőst kell levinnie, úgyhogy jelen pillanatban nincs hely, de hívjam fel pénteken.
Pénteken már beletörődtem, hogy nem jutok le, ezért gondoltam este felhívom.
Mielőtt elindultam volna biciklizni, hívott Z, hogy miért nem hívtam? Mondtam este akartam, de aztán a lényegre tért, 3 ember mégse jön, úgyhogy akkor tud vinni a feleségével együtt. Mondtam ok. Mondta, hogy majd meg kell fogni a huszárok lovait, mert lesz egy mulatozós jelenet, és nincs kikötő. Mondtam nem gond, kell e valami spéci öltözet? Mondta, hogy nem, ez nem annyira szigorúan vett dolog... megegyeztünk jó leszek farmerben, pólóban.
Másnap (szombaton) hívott egy lova ismerősöm, hogy ő is jön, és ő visz át oda, ahol Z lakik, és onnan megyünk Z-vel. Ok.

Eljött a várva várt nap. Első fuvarosom (Zs) késett kicsit, de csak odaértünk Z-hez, és már mentünk is.
Ópusztaszeren sikerült a főbejáraton bemenni, ahol nem a nyeregszemlés jegyeket árulták, így mit sem ért a regisztrációm, majd egy ezressel ráfizettem a beharangozott árra. Mindegy, kibírjuk.
Bent elég hamar megtaláltuk a huszártábort, meg a mieink sátrát is, mert ki volt tűzve a zászlójuk. Becuccoltunk, köszöntünk nekik, aztán elmentünk Zs-vel kicsit nézelődni. Megnéztünk pár futamot, utána a kiscsikókban gyönyörködtünk jó darabig, egyik majdnem nekem csúszott rodeózás közben, aztán leheveredtünk ebédelni.

Evés után visszamentünk a huszárokhoz kérdezni, hogy kellünk -e? Ez volt kb. 1 órakor. Persze hogy kellünk, el ne menjünk sehova.
Lényegében nem csináltunk semmit, lemaradtam a jó kis bemutatókról, néztük, ahogy a mieink heverésznek és gondolkodnak mi hogy legyen.

Közben az egyik kitalálta, hogy keressenek nekem is valami korhű ruhát, ne csak Zs-re, mert ilyen utcai cuccban, wesco kalapban nem jöhetek. Aztán a végén már csak a kalapomat akarták valami borzasztó szalmakalapra cserélni, de közöltem: ha nem tetszik, akkor pályán kívül fotózok. De hogy kell a lovakat fogni, mert nincs elég ember... Mondtam akkor marad a kalap, és ne kritizálják, ez egy ausztrál, hasítottbőr, western kalap. Utána már nem piszkáltak.

Szerencsére egy huszárabb huszár kijött a sajtófotósoknak, róla én is kattintottam párat, aztán a Lezsák Levente jött ki gyakorolni a mi huszárjainkkal közösen tartandó bemutatóra, hogy egy asztalt ugrott át.
Nagy nehezen elérkezett az indulás ideje, kantározásnál az egyik ló teljesen bepánikolt, próbálta eltépni a kikötő kötelet, amennyire tudott ágaskodott, ugrált, aztán lehiggadva is még fújtatott meg remegett. A gazdája szerint talán megérezte rajta a döglött birka szagát, mert előtte birkát vágott.
3/4 3 fele szállingóztunk a pályához. A pályán a fiúk tették amit mondott nekik a rendezkedő ember,  én feltűnően kilógva közülük inkább elsodródtam a pálya széle fele, mintha nem is oda való lennék.
Épp a rendezkedőket fotóztam, elment a nap, gondoltam ez jó lesz, állandóan állítgatni a gépet... erre megszólalt mögöttem / mellettem a sajtó fotós egy szalmabálán ülve, hogy: Persze, pont most megy el a nap. Egyetértően bólogattam. Aztán jeleztem neki, hogy szerintem rossz helyen ül, mert az asztalt is onnan fogják ugrani, meg a fejeket is onnan vágják, úgyhogy csak a hátsó felüket fogja látni. Odébb jött ő is, aztán méretes objektívvel ellátott gépén megmutatta, melyik lett a nap fotója.

Közben elkészült a pálya, érkeztek a huszárok, úgyhogy még egy bálasorral kijjebb húzódtunk, és lelapultunk, hogy ne zavarjuk a nézőket.
Először körbeügettek, aztán alakzatokat csináltak, és olyan hirtelen rohamozták meg a török fejeket, hogy nem sikerült róla normális képet csinálni.
Utána szaladtunk lovat fogni, a huszárok táncoltak, énekeltek, aztán jöttek Leventéék, előadták a szokásos kaszkadőr mutatványokat, az asztal ugrást, aztán ők is vágtak fejet.

Visszajöttek huszárjaink a lovukért, volt aki hirtelen nem  lelte saját állatát, visszaszálltak, és még némi alakzat lovaglás után elköszöntek és kimentek.
Úgy láttam a közönségnek tetszett a bemutató, az a baki is, amikor szablyás vágás után a 2 legrohanósabb ló egymás mellett rohanva rendesen kisodródott, mire lovasaik meg tudták őket fogni, aztán felszáguldottak a többiekhez. Szerintem azt hitték, hogy direkt csinálták, mert nagyon tapsoltak meg kiabáltak.

Nemsokára elköszöntünk az akkor már főzőcskéző huszároktól, és elindultunk haza.
Remélem mennek jövőre is, és akkor lehetne lent maradós, pár napos programot csinálni ebből.

Sümegi lovastársamat nem sikerült megtalálnom Ópusztaszeren, pedig ott volt, és kb. 15 perc különbséggel ugyan azon a helyen is tartózkodtunk... A héten felhívtam, tud lovat adni a pécselyi tájékozódási lovaglásra, úgyhogy szombaton irány Pécsely! :)