2011. november 2., szerda

Egy szeptemberi lovaglás emléke: A vérló története

Mentünk lovagolni ismerősömmel. Mivel meg volt már véve a jegyem a Nemzeti Vágtára, volt egy olyan gyanúm, hogy nem fog minden simán menni.
Viszonylag sokan voltunk, pucolásnál, nyergelésnél Fatima szokásosan meg akart enni, rúgni. Pályára érve lefogták amíg megmásztam, utána nyugodtan álldogált.
A bajok akkor kezdődtek, mikor elindultunk. Kb. 5.-6.-nak soroltam be az edző parancsára, mögöttem még voltak vagy 2-en.
Fatima azonnal elkezdett helyben ügetni, aztán előzgetni akart, mivel wesco ló nem lehet tépni a száját, próbáltam megállítani, beleültem a hátába, de úgy tűnt csak még inkább felbosszantom, úgyhogy befordítottam, kis köröket csináltunk, elrohant, megint köröztem. Aztán elkezdett rugdalózni is, egyszerre csak max. 2-t, és szaladt tovább. Nem szeretem mikor egy ló rugdalózik, de ez még nem volt olyan durva.

Kicsit később megint kitört az oszlopból és előreszaladt, kiskörözni akartam, de hirtelen befékezett, háttal a többi lónak, és nekiállt folyamatos rugdalózással tolatni. Én teljesen megdöbbentem, hirtelen azt sem tudtam mit kéne csinálni, próbáltam böködni hogy előre menjen, de rúgott, 3 rúgás után nekiállt üvölteni és folytatta a rúgássos tolatást, kb. az 5. rúgásnál megbillentem előre, abban a pillanatban felvágta az addig lent tartott fejét, így összetalálkozott a tarkója az orrommal - számmal.
Baromira fájt, biztosra vettem hogy ezt a fogaim megsínylették, nem is bírtam a lóra figyelni. (amúgy rúgott még 1-2-t és abbahagyta, a kiszemelt ló áldozatot is eltalálta) Akaratlanul bekönnyesedett a szemem a fájdalomtól, elterelgettem a lovat az edző irányába, megkértem hogy fogja már meg, ő kérdezte hogy miért? Mondtam, hogy 'asszem bevertem az orrom, és abban a pillanatban nekiáll folyni belőle a vér.
Előkaptam egy zsepit, de addigra sikeresen összevéreztem a lovat is meg a nyeregalátétet. Álldogáltunk kicsit, közben az elhaladó lovasok kérdezgették hogy jól vagyok -e és hogy a bánatban maradtam rajta a lovon? Mondtam nekik hogy magam sem tudom, de örülök, hogy sikerült. Máskor ilyennél már 2 rúgás után leestem volna. Jó ez a nyereg, azt kell hogy mondjam.

Közben próbáltam felmérni a károkat, a fogaim megvoltak annak ellenére hogy rettentően fájtak, a szám volt a 2. a fájási listán, az orrom a 3, fejem 4. Kicsit még vártam, hogy elálljon a vérzés, amikor már csak szivárgott nekivágtam.
Fati azonnal elkezdett rohanni, most már nem szerénykedett, lépten nyomon bevetett egy satufékből rúgást, vagy egy kis ugribugrit. Megpróbáltam lemaradni fél lovardával, hátha így jobb lesz, de az lett az eredménye, hogy a többiekig vágtázott és közben rúgott párat. Kicsit bekanyarodtam, gondolkodtam hogy leszálljak e vagy még küzdjek, végül visszaálltam. Az edző folyamatosan mondta, hogy mikor húzzam, mikor engedjem, üljek bele... így még 5 percnyi ugri bugri után lehiggadt. Néha még elszaladt, megeresztett pár rúgást, de közel sem olyan durvát mint az a sorozat volt.
Vágtánál mondtam az edzőnek, hogy ha szenyózik, akkor másik lóval vágtázok, mert most nem törhetem össze magam, meg van véve a jegy, máskor szívesen szenvedek vele, csak most ne... (arról nem is beszélve hogy most hétvégén verseny Sümegen, úgyhogy nem amortizálhatom le magam teljesen)
Persze szenyózott a sunyi kis arabja, kivittem, ahogy ugratni akartam levágta a fejét és rúgott, beforgattam, visszamentem, megint, fej lecsap, fenék feldob, úgyhogy odavittem a lovat az edzőhöz és átültem másnak a lovára.
Vágta után a 2 kör leléptetésre már nem ültem fel Fatimára, földről vezettem aztán kimentem lenyergelni.

Itthon letelepedtem a tv elé egy zacskó fagyasztott babbal, mert a fájási ranglista élét átvette a szám és orrom, kissé fel is dagadtak. Gyanús volt egy idő után, hogy még mindig véres a babos zacskó, tehát még mindig vérzik az orrom.
Kimentem a tükörhöz megszemlélni, és felfedeztem egy lyukat az orromban, amiből buborékok kíséretében tört elő a vér ha megmozdítottam az orrom. Na ilyet még nem láttam, kissé megszeppentem, úgyhogy inkább az orvos mellett döntöttünk.
Beértünk Fehérvárra a kórházba este 7 körül, ücsörögtünk jó sokat, de aztán bejutottam az egyik dokihoz. Megvizslatott, kidobatta a véres zsepimet, elküldött röntgenre, arra rengeteget kellett várni, aztán mire felküldött a fül orr gégészetre elállt az orrvérzésem így 5-6 órányi vérzés után, úgyhogy nem tudtam prezentálni a bugymorgó vérzést. Utána lent már viszonylag hamar visszakerültem a dokihoz, mondta hogy megúsztam zúzódással, jegeljem, pihenjek, fájdalomcsillapítózzak ha kell, és nem tette hozzá hogy nem kéne lovagolni :)
Ez a kis sürgősségis kaland röpke 4 órányi ücsörgéssel járt. Mondjuk szerintem a törött lábú meg a boka szalag szakadt sokkal jobban szenvedett mint én, és ők többet ültek ott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése