Időben elindultunk, alig vártunk 1-2 percet, már jött is a busz, felnyomakodtunk a tömegben, és sikerült egy szimpatikus helyre ledobódni. Anyu ült mellettem, aki folyamatosan rendezkedett, mocorgott, úgyhogy pindurka esélyem sem volt aludni (buszon amúgy sem nagyon tudok).
Ausztriában a határtól nem messze láttam 2 vadnyulat a vetésben lődörögni.
Először egy Habsburg kastélyt néztünk meg Arnstettenben, és a kriptáját. Szép volt. A kiállítás kezdetén szembesültem vele hogy a gépemben lévő 4 elem nem jó, és csak 4 pót elem volt nálam, annyival megy a gép, úgyhogy inkább a kis Kodakkal fotózgattam, az enyémet a városnézésre, esetleg hajóra tartogatva.
Utána indultunk Melk-be, a hajóhoz. Vezetőnk megvette a jegyeket, kiosztotta, és megmondta a hajószámot.
Kicsit még sétáltunk a Duna parton, volt egy aranyos kis lépcsőzetes vízesés, azt megnéztük közelebbről, utána odatömörültünk a hajó bejáratához. Pont akkor jött be, mikor mi odaértünk, aztán elkezdtek leszállni az emberek, ez eltartott vagy 10-15 percig, csak jöttek és jöttek, mi meg mint a heringek összenyomódva pörkölődtünk a napon. Nem volt kellemes. Végül csak elfogytak a leszállók, és megindult a tömeg a hajóra.
Azonnal felrohantunk a tetőre és ledobódtunk. Pont jó irányba ültem, mert háttal nem nagyon bírtam volna a menetet.
Igazándiból semmi extrát nem vártam a hajókázástól, azt hittem csak nézzük a parti fákat, de nem! Ezt gondolván az anyunál lévő Kodakkal fotóztam, nem sokkal indulás után viszonyt megláttam azt a szépséget a parton, a Kodakot odapottyantottam anyu ölébe, és vadul kotorni kezdtem a táskámban a gépem után. Anyu nem tudta mi lelt, de aztán ő is meglátta a sziklás alapon álló kastélyt.
Annyira jó lett volna közelről is szemrevételezni, de be kellett érnem ennyivel.
Utána már nem pakoltam el a gépem, a várakat azzal fotóztam, a tűző napon párálló tájat pedig a Kodakkal.
Mi a végállomásra mentünk, de útközben még megállt a hajó 2 helyen, Spiccben és Dürnstein-ben, utóbbiban volt egy érdekes kék tornyos épület, vélhetően templom, közben közeledtek a szép színű felhők. Alighogy elindult innen a hajó, nekiállt szakadni az eső. Gyorsan leáramlottunk a néppel a lejjebbi szintekre, és ott álldogáltunk kb. 10-15 percet amíg elértünk a kikötőt, és leparkolt a hajó.
Itt Krems-ben még tettünk egy nagyon rövid kis sétát, ettünk egy fagyit a nagy melegben, és mikor visszatalált az összes ember a buszhoz, elindultunk haza.
Nehéz szívvel intettem búcsút a hívogató fenyveseknek, erdőknek. Annyira szépek, és nem mehettem barangolni bennük :(((
Hazafele már nem volt sok érdekes, elhaladtunk a schönbrunni kastély előtt (sajna bemenni nem volt idő), és láttam egy David Beckham hasonmást a zebránál, sötétben bámultam a kivilágított szélerőműveket... Negyed 11 fele értünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése