Úgy indult a dolog, hogy 6 helyett sikerült fél 7 után elindulni itthonról. Ezzel nem volt olyan nagy gond, mert pont odaértünk 8-ra a lóhoz, ahogy meg volt beszélve.
A fickó még előtte mondta, hogy gyorsan hoznak fel szénát, én addig pucoljam a lovat.
Megtaláltam a lovat, kerestem egy kefét, közben előjött az a lány akit kérdeztem nem e jönne ki a versenyre, de nem tudott. Neki köszönhetem, hogy indulhattam a versenyen, az Ő segítségével sikerült lovat bérelni. Mint kiderült a lovához jött, segített nekem lepucolni Bárót, mert éjjel sikeresen kidekorálta magát kakival --> én pucoltam, ő gyorsan lemosta, állított rá kantárt, aztán a lovász felvezette a szállítóhoz, erre láttuk, hogy laza a jobb első patkó de nagyon.
Jött a fickó, nagy nehezen leküzdötte a patkót a lóról, elment, kalapálta, ránézte, visszament kalapálni, mindez már 9 előtt pár perccel történt, 9-kor meg ugye megbeszélés Vászolyon, úgyhogy mondta: menjünk át, ő majd hozza a lovat.
Átmentünk Vászolyra, rengeteg ember volt, nagy része ismeretlen, mindenki levegőnek nézett, aztán sikerült észrevetetnem magam a tulajjal, adott gyorsan egy kis érzékelős pöcköt, amit az ujjamra kellett húzni, a bóján megmutatta hova kell beledugni, akkor csippan egyet, és lehet tovább rohanni.
Kérdeztem mikor lesz a megbeszélés? Mondta hogy az már volt, meg a sorszámhúzás is, úgyhogy beírtak indulásban utolsónak, azaz negyed 1-es starttal.
Azt mondanom sem kell, hogy zuhogott az eső, fújt a szél, és a beígért 18-20 fok helyett volt 13, de a szélben, vízben nem érződött annyinak sem.
Közben hívott a fickó hogy hozza a lovat, merre kell menni? Mondtam kövesse a főutat, mert kanyarog össze vissza, és ott ki lesz táblázva a lovarda.
Közben anyu brutális hisztizésbe kezdett, hogy hagyjam a francba a versenyt, minden ellene szól, és milyen hülye vagyok, már majdnem sírt, én meg nagyon untam, úgyhogy otthagytam a kocsiban, és kiálltam az útra, hogy a fickó meglásson ha jön a lószállítóval.
Jött is hamar, leparkolt, aztán lehozta a lovat. Az mint egy vadállat fújtatott, kiabált, rángatta a kötelet, minden baja volt, aztán kikötötte a fickó egy fához. Tett elé kaszált füvet, de egyelőre nem akart enni, csak tovább fújtatott, mászkált és nyerített.
Mielőtt elment megbeszéltem vele, hogy ha baromira eltévedek, és beérek egy beazonosítható településre, + nincs kedvem tovább kóvályogni, akkor szólok neki, és odajön a lószállítóval.
Utána ő suhant is el mert Veszprémbe kellett érnie.
A lovat nem lehetett egyedül hagyni, úgyhogy apu ott álldogált vele a fánál a forrás mellett, én meg mászkáltam, neveztem, érdeklődtem, szereztem szénát is a pacinak.
Viszonylag hamar elment az a 3 óra, néztem közben a többi lovast ahogy melegítenek az esőben, ott volt az a lány is akivel először e-mailezgettem, meg voltak azért ismerős arcok.
Páran kicsit agresszívek lettek a nagy versenyszellemben, pl. egy 3 tagú hímekből álló csapat egyik tagja nekiállt üvölteni, hogy "a rohadt életbe, döntsétek már el hogy merre menjünk..." Na róla a többieknek is megvolt a véleménye.
Közben megtudtam: mégsem én leszek az utolsó, mert jöttek még páran késve.
11 körül ettem egy kicsit, és gondoltam fél 12-kor nekiállok nyergelni, hátha itt bent mászkálva lenyugszik a paci. Az eső sem esett épp olyan nagyon, felkaptam a nyergem, meg a többi motyót, anyu is segített cipelni, de ahogy el akartunk jönni a kocsitól, nagyon durván nekiállt zuhogni az eső. Visszaültünk, vártunk, nem enyhült, csak még jobban rájött, úgyhogy 40-kor mondtam megyek, mert még az indulást is le fogom késni.
Gyorsan felnyergeltünk, anyu tartotta az alkatrészeket, én feldobáltam a cuccot, de apu tudott segíteni igazgatni, előrébb tenni, nyeregtáskát felszerelni...
Kivittem a lovat a fa alól, felmásztam rá (szó szerint, mert jól megnőtt), ő állt mint egy szobor, ennek nagyon örültem.
Besétáltam a karámhoz, kicsit riadozott, mert minden ismeretlen volt neki, de nem ugrott meg, csak megtorpant, fújtatott, és düllesztette a szemeit.
Kicsit sétáltam meg ügettem vele a még mindig szakadatlanul zuhogó esőben, és szóltak, hogy menjek a térképért.
az iránytű biztos tudja
indulás
Felmarkoltam, nézegettem, ez nem volt egyszerű, mert egy "bugyi"-ban volt, ami ugye elemelkedik a laptól, amikor is már nem látható jól, így szenvedtem vele. Nyakba akasztót nem tudtak adni, úgyhogy apu gyorsan vett ki madzagot a nyeregtáskában lapuló készletemből, és megkötötte 2 ponton.
Láttam hogy 2 fele is lehet indulni, gondoltam sorban megyek, elsőre az 1-eshez.
Nagy nehezen elindultam, nem ügettem végig a murván meg az aszfalton, mint a többiek. A falu végén hirtelen nem tudtam jobb vagy bal -e az irány, úgyhogy nekiálltam a térképet szemlélni, közben paci elment jobbra, mert megállni nem akart, de megfejtettem, hogy nem erre kell menni, hátra arc, és mentem arra. Voltak lónyomok meg kaki, gondoltam jó az irány.
Elmentem az első lehetőségnél jobbra, de bevallom kicsit elbizonytalanodtam, mert több út is volt, ami a térképen nem is volt jelölve. Felügettem egy dombra, közben láttam a lónyomokat, megtaláltam a vízművet, akkor megint néztem térképet, igen, jó irányba haladok.
Az erdős résznél lépésre fogtam Bárót, mert jött egy jobbos út, és a pont is egy jobbos, nyíl egyenes úton van. Bementem, egy bokor megpendítette a kengyelgumim, de nem szakadt el szerencsére.
A fák közt már rá kellett feküdnöm Báró nyakára, mert nagyon belógtak az ágak, egyszer csak egy éles kanyarban találtam egy vadászlest. Megálltam, térkép elő, nincs is rajta vadászles. Mentem tovább egyenesen, de ott nagyon be volt nőve az út, már kezdtem benne kételkedni, hogy egyáltalán úton megyek, végül egy jó meredek lejtő szélén visszafordultam.
Bementem a vadászles mellett, de ott csak szórás volt, út semerre. Visszamentem a főbb útra, ahonnan a jobbost vettem, és tovább mentem.
Alig haladtam kicsit, jött szembe 3 srác lovon, köszöntem, kérdezték hogy melyiket keresem? mondtam az egyest, mondák ők is, mint kiderült ők indultak előttem 15 perccel, úgyhogy már egy ideje ott bolyongtak. Hozzácsapódtam az eltévedt csapathoz, és együtt mászkáltunk össze vissza. Megint bementünk a vadászleshez, ahol is a bokor szétszedte a kengyelem, lepattantam, összeszedtem a darabokat, visszaakasztottam, felmásztam a szoborként álló melákra, és elindultam utánuk. Nem jutottak messzire, ott álltak a szórás mögött 15 m-re, és tanakodtak.
Mondták menjünk vissza a főbb útra, elöl ment a 2 szürke ló, aztán Báró, mögöttünk a sárga arab. Arab fel volt pörögve, folyton vágtázni akart, és tette az agyár, táncikált. Báró ezen úgy felhúzta magát, hogy mikor a lehasalós fák alatt ügettem át, nekiállt ugrálni, de nem is akárhogy, lecsapott fejjel, begörbített háttal hol 4 lábról ugrott fel, hol hintázott elsőkről hátsókra. Eléggé meglepődtem, főleg hogy nem hagyta abba 1-2-nél, és egyre jobban belejött. Aztán kezdeti megszeppenésemen felülkerekedve sikerült megszülni magamban a gondolatot, miszerint: Te nagyon hülye, szedd már fel a fejét!!! Így is tettem, felrángattam azt a nagy buksit, és a ló abbahagyta az ugrálást. Hátranéztem az arabos fickóra, és kérdeztem, hogy nem e rúgott rá? mondta hogy nem, csak ugrált.
Visszamentünk a vízműig, mint biztos kiindulási pont. Ott tanakodtak, és lecserélték a térképészüket. Megkerültük a vízműves dombot, leereszkedtünk egy mezőre, ahol az egyik szürke ló elvágtázott meg sem várva a többieket. Ettől az arab táncra perdült, a lovasa elengedte, úgyhogy olyan arab módon végigrepült a mezőn, ettől Báró teljesen megzakkant, és nekiállt bakolni (nem a nagyon durva módon, de nem is volt kellemes). Megint nem érte be 1-el, de most előbb sikerült reagálnom, és felráncigáltam a fejét, abbahagyta, addigra az arab a mező végére ért és megállt. Előttem a másik szürke kulturált tempóban elvágtázott a többi után. Mikor már irányításom alatt éreztem a lovat, megböktem, elkezdett tök normálisan ügetni, és mivel nagy, be se ugrott vágtába, ügetve is simán utolértük a többieket.
Ott megint tanakodtak hogy merre tovább. Levágtáztunk egy nagyon enyhe lejtőn, megálltunk, ott úgy döntöttek, hogy fel a másik dombon. Arab megint ugrált és kilőtt, úgyhogy Báró nyomott egy pár ugrálás, rúgás kombinációt, és ő is kilőtt, szerencsére vágta közben már nem kapta el a hülyeség.
Egy erdőig mentünk, ott az eddig esegető eső szakadásra váltott, bent is körülnéztünk, kijöttünk, mentünk mellette, erre jött szembe egy másik eltévedt csapat, ők 2-en voltak.
Báró megint felizgatta magát, hogy új lovak jöttek, az arab is kezdett táncikálni, úgyhogy visszafordultam. Az egyik szürke lovas fickó pont ott volt, mondtam neki hogy inkább visszamegyek a vízműhöz, és elindulok a 2-es fele, mert az arabtól teljesen bedilizett a ló. Mondta oké, a vízmű legalább egy biztos pont, és eljöttem.
Nem erősségem visszatalálni ugyan azon az úton ahol jöttem, de úgy látszik már fejlődtem, mert megtaláltam a vízművet. A mezőn már kezdte hiányolni Báró a többieket, és nekiállt kiabálni, de senki sem felelt.
A vízműnél megint a térképet tanulmányoztam, és gondoltam jó, akkor méregetem a távolságot. Szép elképzelés, csak hogy nem volt rajta méretarány... Elindultam arra amerre az utat sejtettem, közben meghallottam hogy megint jönnek lovasok, vágtában, és kiabálnak, úgyhogy gyorsan elszaladtam egy úton, voltak ott nyomok is, gondoltam nem olyan rossz az irány. Egy elágazásnál a szőlőhegyen lementem jobbra, láttam hogy ott egy falu. Gyanakodtam hogy Vászoly másik végére sikerült visszaérnem, de a temetőben megláttam egy nénit. Megkérdeztem melyik ez a falu, jól tippeltem, Vászoly.
Leszereltem magamról pár perc alatt a rám tekeredett térképet, és megkérdeztem nem e tudja a térképen hol vagyunk. Ránézett, és közölte hogy nincs nála a szemüvege... Jó mondom, akkor azt meg tudja mondani, hogy Pécsely melyik irányban van? Mutatta, hogy csak át kell menni a nagy dombon, és a túloldalt az már az. Köszöntem szépen, és elindultam vissza.
A szőlős elágazásnál lementem a másik úton.
Az szép és jó, hogy át kell menni a dombon, de nem volt út, csak művel terület, beszántott szőlős, meg kerítés. Elindultam jobbra, ott volt egy földút, ahol szántott a traktor, amitől félt a ló, --> kerültem egyet. Az aszfaltos úton elindultam, de olyan állat módon húztak el mellettem az autósok, hogy szegény ló majd kiugrott alólam, ezért az első lehetőségnél a túloldalt bementem egy földútra.
Nem tudtam hogy hol vagyok térképileg, így csak mentem a szimpatikusnak tűnő úton.
Egy szép füves ösvényen mentem le egy völgybe (a fű a ló hasáig ért), egyik oldalon erdő, a másikon magas fű, aztán egy patak, túlparton pedig végig erdős dombok. Felkaptam a fejem, patak = jelöli a térkép.Megragadtam a térképet, tüzetesen átvizsgáltam, víz sehol. Közöltem Báróval, hogy lementünk a térképről.
Gyönyörű volt egyébként, csiripeltek a madarak, a fűben többféle virág is nyílt, csobogott a víz... aztán egyszer csak a paci érdeklődve a fák felé fordította a fejét és fülelt, ekkor egy őz marha nagy robajjal futásnak eredt, én jól megijedtem, a paci meg sem moccant :)
Sétáltunk tovább, kiértem egy tágasabb mezőre, ott már csak bokrok voltak bal kézről, aztán ahogy elfogytak a bokrok, találtam szántókat. Kicsit mentem mellettük, voltak vadászlesek is, de láttam hogy ez az út az autóútra visz, és ott a völgyben szétszórt házcsoportok vannak, gondoltam az nem lehet Pécsely.
Visszafordultam, de nem mentem el balra (amerre kellett volna, mint utóbb kiderült), inkább visszamentem a szép völgybe és végigszaladtunk rajta.
Fent volt még egy út, úgyis ráérek, megnézem arra mi van. Zsákutca volt meg szőlős, viszont megfordulva leesett az állam a látványtól. Előttem a szőlős, alatta végig erdős dombok, de mivel ez volt a magasabb domb, láttam a Balatont, a tihanyi apátságot, Balatonfüredet. Ez is gyönyörű volt, le akartam fotózni, de természetesen lemerültek az elemek, egy darab képet sem tudtam csinálni. Paci is már türelmetlenkedett, úgyhogy elindultam le a dombról, de legalább már tudtam, hogy azok a szétszórt házak bizony Pécselyen vannak, az iránytű is erre engedett következtetni, így arra vettem az irányt.
Még találtam egy kis mezőcskét, azon lementem, aztán felfele elkapta a pacit a vágtázhatnék, hagytam is neki, úgyhogy felrobogott a másik dombra.
Ott megint tekeregtem kicsit erdős részen, és sikerült a vadászleses, szántós részre kilyukadnom, ahol az előbb visszafordultam.
Kimentem a betonútra, az a legbiztosabb, és ott slattyogtam a nem túl közeli házak felé.
Volt mellettem egy marha nagy mező, csak nem tudtam átmenni, mert az út és közte volt egy árok, amiben egy patak folyt. Maradt az aszfalton séta, megint jöttek a hülye száguldozók, de most már nem ijedt meg a ló annyira tőlük. Az egyetlen autó, aki lelassított, és nagy ívben kikerülve, szépen elhaladt mellettünk, német rendszámmal rendelkezett. Valahogy nem lepődtem meg ezen.
Már megpillantottam az első házakat a dombtetőn, de tőlem nem messze volt a gazban egy buszmegálló tábla. Erről kivételesen nem lopták le a menetrendet, úgyhogy leolvastam, Pécsely malom valaminél voltam. Felbuzdultam, hogy tényleg Pécsely fele megyek.
Épp elérni készültem a Pécsely táblát, mikor megláttam szemben egy lovast szürke lóval, ő is már messziről felismert, vigyorgott, integetett, én is, csak furcsálltam, hogy egyedül van. Az első számú eltévedt csapat egyik szürke lovas tagja volt. Megálltunk az út közepén, és váltottunk pár szót. Mint kiderült eltévedt csapatuk feloszlott, a másik lovasok Úrkútról jöttek, úgyhogy elindultak haza, lehet a 2. számú eltévedt csapat is velük ment. Ő meg elindult erre vissza. Mondtam hogy én meg bóklásztam a dombok közt, mert nagyon tetszett a táj, aztán gondoltam megkeresem Pécsely. Mondta hogy akkor gratulál, megtaláltam, elköszöntünk, ő lement a mezőre, én meg nem tudván hogy térképen hol vagyok, elindultam fel az első utcán.
Egy kaszálós mező mellett mentem, nézegettem a körülvevő dombokat, és találtam egy átjárót a mezőn. Lementem rajta, a közepén Báró nekiállt kiabálni, de megint nem kapott választ (időnként eljátszotta ezt), kimentünk egy utacskára, elindultam fel, voltak lónyomok is, azokat követtem, de végül zsákutcába jutottam.
Elindultam vissza, már nagyon fájt az ülő részem, úgyhogy felhívtam aput, hol is vannak ők az ismerőseinknél Pécselyen belül pontosan? Valami Zádor vár táblát magyarázott, közben majdnem elhasalt velem a ló ijedtében, és kilépett oldalra, mert ott volt 2 vérszomjas, egymással játszó kis macska.
Megbeszéltem apuval, hogy lemegyek a beton útra, keresek egy utcatáblát, és felhívom. Találtam is, de közölte hogy rossz helyen vagyok, menjek tovább a betonúton. Ez nem messze földút lett, és ki volt nyilazva, hogy Zádor vár. Én nem arra mentem, hanem egyenesen egy dombra félig fel, mert ott már volt térerő, és a templom hátulját láttam, csak volt köztünk egy marha nagy mező.
Ezt apuval is közöltem, és mondta hogy nem jó, menjek a templomhoz, anyu meg az egyik ismerős kijön a templomhoz kocsival, és majd őket követem. Utóbb kiderült, hogy ha felmegyek annak a dombocskának a tetejére, akkor megláttak volna a háztól, és 5 perc alatt odaérek, de így visszamentem ahonnan jöttem, és elindultam amerre a templomot sejtettem.
Pár gyerek ahogy észrevett, nekiállt üvölteni, hogy "paci, paciiii". 2 kisfiú csak szimplán egy "azta" -val jellemzett, és lecsókolomoztak. Visszaköszöntem nekik. A templom is meglett, meg anyuék is, és így vezettek a házig. A földúton már tudtam ügetni, csak brutálisan fújt a szél szembe, vágtázni is próbáltam, de a paci nagyon nem ment, úgyhogy visszavettem ügetésbe, a köves részen meg már csak sétáltunk a házig.
Tanakodtam hogy is kéne leszállni ilyen elgémberedett tagokkal, de végül csak sikerült, bár inkább le csúszás-mászás lett. A járást kicsit gyakorolni kellett.
érkezés Pécselyre az ismerősökhöz
lemászás
Felhívtam a ló gazdáját, hogy Pécselyen vagyok lóval együtt, apu kimegy az autóúthoz, szedje fel, visszamennek Vászolyra, felcsatolják a lószállítót, apu leadja az elektromos pöcköt, meg a térképet, szólnak ha indulnak, én meg akkor elindulok ki a lóval az úthoz.
Amíg vártam, bevetettem a lovat, mint fűnyíró. Nagyon tetszett neki a dolog, közben szállingóztak oda gyerekek is.
Végre jött a telefon, felpattantam volna a pacira, ha még bírják az izmaim, de szégyen szemre csak 2. kísérletre tudtam felmászni az izgő mozgó óriásra.
Utána elindultam ki az út fele, anyu jött mögöttem kissé lemaradva. Ügetgettem, aztán egy minimálisan köves részen gondoltam vágtázok kicsit, hogy kiérjek az úthoz, mire jön a fickó. Elkezdtem vágtázni, Báró húzott rendesen, erre hirtelen kibukkant a bokrok mögül az a hülye szobor (kereszt), ami rettentő félelmetes, ki is ugrott a ló oldalra szépen, de rajta maradtam. Reméltem anyu ezt nem látta (amúgy de). Kicsit még vágtáztam, aztán felvettem ügetésbe. A szél egyre erősödött, talán ezért is lett félősebb a ló, megijedt egy fatörzstől is. A nagyon köves részen már sétáltunk, és pont kiértünk mire jött a gazdája.
Lecuccoltunk a pacit, nagy megkönnyebbülésemre a nyergem nem cseszerintette szét a marját. Elköszöntünk, pacit felvezette a fickó, és már mentek is.
Utána ismerőséknél még ettem kicsit, beszélgettünk, aztán jöttünk haza.
Jól kipurcantam, mindenem fájt, pedig most csak 4 órát ültem lóháton.
Este nem volt gond az elalvással :)
