Igencsak elmaradtam a blog írással :)
2015 október óta ápolóként dolgozom. Legelső jelentkezésemmel sikerült bejutnom oda, amit teljesen esélytelennek gondoltam.
Nehéz volt full kezdőként bekerülni egy ilyen leterhelt, pörgős, bonyolult osztályra, de túléltem. Természetesen a kolléganők közt vannak nagyon aranyosak, vannak gonoszak, de ez mindenhol így van. Az arány nem mindegy :)
Mostanra kezdem magam nagyjából magabiztosnak érezni. Sok szituációval találkoztam már, a vérvételbe hamar belejöttem, a branülszúrás nagyon kínlódós volt. Most már a normális vénákat meg bírom szúrni, a rafináltabbakat nem mindig.
Voltak hullámvölgyek, a munkában is időnként megcsömörlöttem, hogy ez rengeteg és nem fog menni, de a rosszabb az volt, mikor rám szálltak bizonyos kollégák. Előző munkahelyemen eléggé megedződtem, de néha már sok volt a szemétségből. Párszor fontolóra vettem, hogy tovább lépek, hisz van hova, de csak sikerült kitartanom.
És minél kevésbé vagyok rájuk szorulva, annál kevésbé érdekel, hogy mikor kivel vagyok.
Új hobbim is lett, a tájfutás. Engem a tájékozódós része vonz főleg, mivel soha nem futottam, max a vonatra, vagy ha siettem valahova... szóval sokkal többet nem futok, mint amit igen, de nagyon élvezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése