Jó előre jeleztem a munkahelyen, úgy csinálták a beosztást, hogy tudjak menni, 1 hónappal előre neveztem... és verseny előtt 1 héttel már kezdtem elkeseredni, mert nagyon rossz időt ígértek. Kicsit reménykedtem, hogy július közepén csak nem lesz annyira durva idő, meg ha meleg van, végül is nem számít egy kis eső....
Verseny előtti napon országos riasztás mindenhol, senki ne induljon útnak, ha nem muszáj, hideg, felhőszakadás, orkános szél.... kétséges volt, hogy egyáltalán lesz -e aki elvisz a versenyre, de szerencsére barátném hasonlóan makacs és elszánt, mint én, így ketten elmentünk.
Meglepően sokan voltak már a jelentkező sátornál is, meg a "parkolóban" sok autó - nem csak mi vagyunk ilyen hülyék, hogy zuhogó esőben, 10 fokban, szélben megyünk futni :)
Készültem a katasztrófára, vittem nagy pondzsós esőkabátot, abban "futottam" (már ahol tudtam).
Elég messze volt a rajt, mire oda értünk tocsogott a cipőm, meg a nadrágom térdig, sáros is lettem rendesen, pedig ez még semmi volt.
Sokan 1 pólóban futottak, már a rajt előtt rommá ázva vacogtak, volt sok gyerek, ők is vacogtak, akiken nem volt esőkabát.
Egész jól eljutottam az első pontig, kicsit beleakadt lobogó batman kabátom a tüskés vadszedrekbe, de itt még tudtam haladni.
Kimentem egy főbb erdei útra, ami olyan szinten sáros volt, hogy sétálva szinte minden lépésnél megcsúsztam, futni képtelenség volt. Pár kisgyerek stoplisban elkocogott mellettem, de én haladni is alig tudtam.
Végtelennek tűnő ideig csúszkáltam, mikor végre sűrűbb fás részre értem, mellékebb útra, itt már kicsit lehetett kocogni, de megállított egy aranyos kisfiú, hogy melyik pontos keresem, mert ő egy másikat, és nem tudja hol van.
Sajnos én sem tudtam pontosan hol vagyok, mert elmentem egy elég vastag leágazó mellett, ami nem volt a térképen, és azt hittem rossz irányba jöttem, fontolgattam a visszafordulást.
Kicsit még mentem az úton, és megleltem a keresett pontot, uh innen már tudtam merre kell menni.
Volt pár összetűzésem a szedrekkel, az eső szakadatlanul ömlött, a kezem kezdett lefagyni, amúgy semmi izgi.
Volt a pályámon egy elég meredek völgy, ide izgalmas volt lecsuszamlani, de sikerült talpon maradnom. Találtam helytelenül számozott bóját, később egy csapat eltévedt kislány, útbaigazítást tartottam, és megint kiértem arra a gonosz, csúszkálós útra. Sokat romlott az út állapota, mióta nem jártam arra, úgyhogy kezdtem kétségbe vonni, visszaérek -e még ma a célba?
Elszerencsétlenkedtem a végére, itt találtam egy idős tájfutó bácsit, aki elég idegesen állt az Y elágazásban. Nem mertem hozzá szólni, gondoltam majd kérdez, ha akar valamit. Elmentem mellette, már épp bementem volna a fák közé arra, amerre a bóját sejtettem, akkor nagy nehezen megszólított, és megkérdezte hol vagyunk. Visszamentem, megmutattam Neki, hogy szerintem hol vagyunk, de váltig állította, hogy ott nem lehetünk.
Elmutogattam merről jöttem én végig, és csak itt lehetünk, mert más ilyen elágazás nincs, mutattam, hogy szerintem hol kéne kb. lennie a bójának. Elindultam a fák közé, nagy bosszankodva jött Ő is, de előre szaladt, meg is találta a bóját amerre mutattam. Gyorsan dugókázott, megköszönte, és továbbra is bosszankodva elszaladt.
A cél a mező közepén volt, a szervezők sátra ott lengedezett a süvítő szélben és változatlanul ömlő esőben. Élmény volt így rommá ázva, fázva visszagyalogolni majdnem 2 km-t.
A kocsiban próbáltam átöltözni, de annyira meg voltak fagyva a kezeim, hogy kb. 5 percbe telt, mire meg bírtam valamit fogni, és nagy kínkeservesen átvedlettem a vizes gönceimből, és felpulcsiztam, kabátoztam magam.
Mire mentünk haza, elég szép tó lett a rendezők sátra előtt a völgyecskében. Vidám bácsik fagyival kínáltak, de mondtam, h eddig is meg voltam fázva kicsit, de most még össze is fagytam, valahogy nem vágyom fagyira :)
Ahogy hazaértem, hajszárítós kezelésben részesítettem a durván sáros cipőmet, de elég reménytelen vállalkozásnak tűnt. Barátnőm mondta is minek megszárítani? Másnap ugyan olyan vizes lesz, ahogy elindulunk :) Ez valóban így volt.
Az eső nem tágított a 2. versenynapon sem, a hideg és a szél is megmaradt. Újra felöltöttem batman esőkabátom, és 5 perc múlva már csurom vizesen cuppogtunk a rajt felé.
Ezen a versenyen 3 embert is sikerült eligazítanom, és nagyon sunyin voltak a pontok, mert különböző pályák pontjai 15-20 m-re voltak egymástól, volt is több hibázás.
Ezt a napot még nehezítette, hogy az erdőben köd keletkezett, uh erősen bekorlátozódott a látótávolság.
Megint volt csúszkálós út, ahol alig bírtam megállni a lábamon, nem hogy érdemben haladni...
A vége felé elnéztem egy pontot, sokkal bonyolultabbnak gondoltam, és bent rohangáltam a bokrok közt a derékig érő fűben, közben az út mellett volt.... feleslegesen vizeztem össze magam még jobban.
Visszaérve ment a szokásos kiolvadozás, vizes cuccokkal kínlódás, viszont nagy meglepetésemre kihullottak mellőlem a többi versenyzők, így kategóriámban első, és egyben egyetlen lettem :D Úgysem lesz ilyen többet, hogy helyezést érjek el.
De szerintem mindenki megérdemelt volna egy kis díjazást, hogy ilyen kegyetlen időben képes volt 2 napot végigcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése