Néztem időjárás előrejelzést, miszerint zápor, zivatar várható. Készültem rövidke kis esőkabáttal, de mikor odaértünk, tűzött a nap, pára volt....
Barátosném, akivel mentem, mondta is h Ő tuti nem hoz kabátot, úgysem fog esni az eső...
A starthoz még meg kellett mászni egy kis hegyecskét, uh tűző napon elindultunk fel. Mire felértünk, eltűnt a nap. Mire én kerültem indításra, kegyetlenül zuhogott az eső, dörgött az ég, villámlott...
Egy darabig próbáltam "gólyalábazni" a susnyában, de rövid úton felhagytam ezzel a fárasztó és értelmetlen tevékenységgel.
Közben egy morcos nő többször elrobogott mellettem, össze-vissza szaladgált, aztán csak rám ragadt, mert én nem futottam, de legalább jó irányba mentem :)
Leszánkáztam egy sziklás domboldalon, szó szerint, mivel kezdett rendesen sár lenni. Megtaláltam a pontot, és haladtam tovább.
Felkeveregtem egy kereszthez, innen szép volt a kilátás még úgy is, hogy alig lehetett átlátni az esőfüggönyön. Nem gondoltam, hogy ennél még eshet jobban, és mégis, mikor eljöttem a kereszttől, totális felhőszakadás jelleggel zuhogott, mindenhonnan folyt a víz meg a sár....
A hegygerincen még csak csak végigbotorkáltam, de leszánkázni nem volt egyszerű.
Átkeltem egy hidacskán, közben komolyan fontolóra vettem, hogy bemegyek a célba, mert ide nagyon közel volt, és totál eláztam; de végül arra jutottam, hogy ennél vizesebb már úgysem leszek, kár lenne feladni.
Gondoltam már futni is illene valamennyit, uh elkezdtem felkocogni egy völgyön. Közben kerestem az utamat, semmit nem láttam, mert mindenhonnan ömlött le a víz. Megálltam tanakodni, hogy tulajdonképpen úton vagyok, vagy egy patakban kaptatok felfelé???
Aztán mások is jöttek lefelé az új keletű "patakmederben", megnyugodtam, hogy nem én vétettem el az utat, és kocogtam tovább felfelé.
Az erdőből kiérve gondoltam, hogy na most már sima ügy lesz.
Aha, a kinti földút sokkal rosszabb volt, mint az erdei utak, konkrétan még a szöges cipőben lévők is csúszkáltak össze-vissza, én meg alig bírtam megállni a lábamon. Így az az út, ami száraz időben szép, egyenes, 2 perc alatt lefutja az ember, kb. fél órába telt, mire a nekem kellő leágazásig elcsúszkáltam rajta.
Itt végre volt egy kis fű, lehúzkodtam a cipőm helyén keletkezett sárgombócokat.
A fűben futva belecsobbantam egy mély tócsába, de már azon a szinten voltam, hogy tök mindegy, eddig is tocsogott a cipőm, most csak átmenetileg nagyobb lett a víz kiáramlása :)
Közben enyhült kicsit az eső, mire a cél közelébe értem, szinte már csak simán esett :P
Viszont a cél előtti utolsó bójánál fordultam sarkon egy kis földkupacon, gondolván, hogy na innen már bekocogok... amikor is hirtelen a földön találtam magam egy bazi nagy tócsa társaságában.
Nem is értettem, hogy sikerült elvágódnom. Gyorsan felpattantam, reméltem h nem látott senki, na de sáros lettem, és csak 1 oldalon, jól láthatóvá téve, hogy elestem.
Ott merengtem, hogy hogy futhatnék így be??? Mindenki látni fogja, hogy milyen béna vagyok.
Végül arra jutottam, hogy biztos mások is elesnek néha, főleg ilyen körülmények közt, csak nem olyan gáz.
Amíg barátnőm vártam a célban megbizonyosodhattam róla, hogy mások valószínűleg nem 1x estek el, mert sokan csurom sárosak voltak. Barátném is mondta, hogy ő már nem is számolta hánynál tart.
Az eső természetesen elállt, a verseny vége előtt kb. 10 perccel. Mire eredményhirdetés lett, már majdnem sütött a nap.
Szóval a verseny időjárás szempontjából kegyetlen volt, kaptunk egy kis ízelítőt abból, milyen lehet a sparten race :P
Viszont utána tettünk egy csodás sétát a Gaja-patak mentén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése