Inkább edzésnek tekintettem, és kipróbáltam új cipellőmet, hátha ebben nem zúgok el :)
Mivel előtte 2 nap is 12 óráztam, és a lábfájásom nem múlt teljesen el, megint nem futottam sokat, inkább nézelődtem, meg bevallom az elején el is tévedtem :D
Az első pont után kicsit elnéztem az irányt. Mikor elbizonytalanodtam, megálltam a hegygerincen tájolni. A tájoló szerint nagyon jobbra kellett volna mennem, mások is szaladgáltak arra, de én szentül meg voltam győződve, hogy nem arra kell menni, biztos elromlott a tájoló.... és a többiek is tuti más pályán mennek, azért arra rohangálnak.
Szóval elmentem arra, amerre gondoltam, hogy menni kell, és meg is találtam a 4-es pontot a 2-es helyett. Itt elismertem tájoló igazát és a saját makacsságom / hülyeségem. Kocoghattam vissza elég sokat, átvergődtem pár dzsindzsán, és eljutottam a 2-es ponthoz.
Innentől már nem volt tévelygés, de sokat nézelődtem. Útbaigazítottam egy nagyon-nagyon eltévedt lányt.
Amúgy ez nem tetszik, hogy a többség vérre menő harcnak tekinti a versenyt, nem köszön, nem segít, nem kérdez.... és ha valaki nagyon el van keveredve, legalább annyit mondhatna, hogy itt vagyunk, oda mutat, veszített 10 másodpercet, és rohanhat tovább.
Előtte láttam, hogy több futó elment a lány mellett, pedig látszott, hogy totál el van veszve, próbálta őket leszólítani, kezdett meg is ijedni, mivel senki nem segített neki. Fura egy népség. Kevés, aki segít, meg nem nézi le a bénábbakat.
Amúgy jó verseny volt, jó időnk volt, utána felmentünk a csókakői várhoz, mert még nem jártam ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése