összefoglaló

Megint elmaradoztam a jegyzeteléssel.

Dec. 30-án kicsit előbb hazaengedtek minket a melóhelyről, úgyhogy futnom kellett a vonatra. El is értem, de Kelenföldnél állt fél órát, aztán Budafoknál kiderült miért: a másik vonat ami ott állt elcsapott valakit, még helyszíneltek, úgyhogy felszedtük a többi utast is, és mentünk tova. Martonig kb. 30-40 percet késett.

Szilveszter napján is voltam terepen. Sajna Kemírt lenyúlta egy nő, úgyhogy Bogin kellett mennem. Nem volt túl szimpi, amúgy sem egy kényelmes ló, de vágtában mindig megbotlott vagy megijedt, és átugrott a kényelmetlenebbik lábára. Mire a mezők végére értünk azt hittem lerázódok róla.

Délután kerestem a macskát, de nem találtam, pedig fontolgattam, hogy beköltöztetem a garázsba, nehogy halálra rémüljön és elmeneküljön a tűzijátékoktól. Úgy látszik elég volt az a pár délutáni durrogtató ahhoz, hogy elbújjon. Szerencsére reggel előjött, és kérte a kaját.
Éjjel nem bírtam éjfélig, már előtte elaludtam, a nagy durrogásra felébredtem, de idővel visszaaludtam. Apu kint mászkált és nyugtatgatta Buxindexet meg a mamáék kutyáját.

Ezen a héten szerdán is volt egy kalandos vonatutam: hazafele jöttünk a szokásos martoni vonattal, koszos, büdös, esik szét, vagy megfagy rajta az ember, vagy megsül... Nekünk sikerült egy sütős kocsiba ülni, mert odébb csak jégszekrény volt. Késve indult a vonat a Déliből is, aztán Kelenföldön nagyon sokat álltunk, közben bejött a fehérvári vonat pár vágánnyal odébb. Néhány ember átrohant arra, mi vártuk, hogy mi lesz. A hangos bemondó egyszer elkezdte mondani hogy a mi vonatunk mit csinál, de félbe szakították.
Olyan jó 15 perc múlva tovább indultunk, elvánszorgott a vonat Albertfalváig, ott megint gyanúsan sokat állt. 10-15 perc után az egyik csaj kapott egy telefont, hogy baleset van Budafokon. Na akkor már mindenki mozgolódott, egyre több embert láttunk lent a vonat mellett, én is ellődörögtem a vonaton körülnézni, mindenki öltözött. Visszamentem a többiekhez, és akkor jött a kalauz nő, közölte: A vonat nem megy tovább, mert gázolás történt Budafokon, lesz pótlóbusz, menjünk a 7-es busz megállójába. Felöltöztünk, és mivel gőzünk nem volt hol van az a buszmegálló, így követtük a tömeg áramlását. Átbukdácsoltunk a síneken tök sötétben, leereszkedtünk egy meredek, köves, sáros lejtőn, aztán a buszmegálló is meglett. Ott 2 fickó állt, és közölték, hogy 20 perc múlva lesz 1 db busz, aki siet menjen villamossal, aztán busszal Nagytétényig, mert onnan járnak a vonatok. Hurrá.
Egy fickó tudta az utat, úgyhogy őt követtük, minket meg csomó más ember akik szintén azt se tudták hol vannak. Mentünk 47-es villamossal Budafokig, ott vártuk a 33-as buszt, amikor is hátrébb megállt egy másik busz, leszállt a kalauznő, és jelezte, hogy ez a vonatpótló busz. Mindenki odaszaladt, felpréselődtünk, és már mentünk is.  Közben a kalauz mondta, hogy vár minket egy vonat Nagytétényben, és azzal tovább tudunk menni.
Nagytéténynél csorda módra átözönlöttünk az úttesten, fel a sáros, köves lejtőn, tök sötétben az állomáshoz. Az egyik nő megjegyezte, hogy ez olyan, mintha kiránduláson lennénk, csak nem az esernyőt kell követni, hanem a kalauzt.
Az állomáson a kalauznőnk fennhangon társalgott a forgalmistával, aztán kijött az ajtóba, és ott a tömeg előtt folytatta a veszekedést, hogy mi se maradjunk ki az eseményekből. A forgalmista nem akarta elengedni a tényleg ránk várakozó vonatot, sőt, felszállni sem engedett senkit.
A kalauz felhívott valakit, megmondta hogy ő az ilyen olyan számú vonatról van, idehozott busszal 200 utast, és most itt ácsorgunk, mert nem engednek ki. Közben a pálya is felszabadult, de csak sikerült kiharcolnia, hogy elengedjék ezt a vonatot, felszálltunk, és hazaértünk!
Csak 1 óra késéssel értünk haza.

Ezen a fantasztikus élményen felbuzdulva csütörtökön a fehérvári vonattal jöttünk haza, és mi történt?
A martoni időben hazaért, mi meg ott szívtunk, minden bokornál megállt az a szar és késett 30 percet. Tököm tele van a vonatozással. Ha bírnám a buszt, komolyan átpártolnék rá.

A héten egyetlen 1 napon, pénteken nem kellett a munkahelyemig futnom, hogy beérjek, és hazafele is elég jól jött a vonat.


Ma voltam terepen. Sikerült megszereznem Kemírt, az arab heréltet. Szerencsére csak 3-an mentünk ki, nem voltak versenytársak, így nem vitt el annyira a bánatba.
1. mezőn ügetés helyett inkább vágtázni akart, de sikerült apja mögött tartanom. Kis mezőn vágtáztunk, nem volt semmi. 2. nagy mezőn, ahol már vágtázni szoktunk, csak léptünk, mert 2 kutya szabadon volt, és nem tudtuk megtámadnak e. Persze hogy odarohantak ugatva, vicsorogva, de nem mertek 1 m-nél közelebb jönni, csak köröztek, meg kapkodtak a lovak felé. Kemír már nagyon akart volna vágtázni, a kutyák is idegesítették, úgyhogy szinte helyben ügetett, oldalazott, és közben vagdalta a fejét. Mikor nagy nehezen elkapták a gazdák a kutyákat, a másik 2 ló elindult hátulról, Kemír tolatott, dobálta az elejét, aztán kilőtt. Kicsit sár volt, meg amúgy sem akartam száguldani, úgyhogy időnként lassítottam a lovon. A mező végén elég jól sikerült megállítanom.
Most nem mentünk a kedvenc fás, bokros mezőmön :(
A tó megkerülése után átlósan végigvágtáztunk a kutyás mezőn. Addigra már nem voltak ott a kutyák, úgyhogy az edző kicsit megeresztette az arab ménjét.
A kis mezőn már nagyon fel voltak pörögve a lovak, úgyhogy egy kisebb verseny alakult ki.
A nagy mezőn megkérdezte az edző, hogy milyen vágtát akarunk? Én mondtam, hogy nem vágyom száguldozásra, a másik lány is sima vágtára szavazott, úgyhogy kulturáltan indultunk. Egy darabig szépen, lassan egymás mellett volt a 3 ló, de Kemírben nagyon buzgott a száguldhatnék, így kicsit gyorsabb iramra kapcsolt. Ezt hagytam, mert szimpatikus sebesség volt. Ahogy közeledett a mező vége, egyre gyorsabban ment a ló. Kezdtem lelassítani, mert egy anyuka a kisgyerekkel épp vágtak át a mezőn, gondoltam majd jól megijed tőlük. Lélekben már készültem az oldalra kiugrásra, erre mit csinál a ló? Kiugrik oldalra, de az ellenkező irányba, az emberek felé, mintha a fáktól ijedt volna meg. Nem tudom mi volt annyira ijesztő, de több ugrásnyit oldalazott, közben küzdöttem vele, hogy álljon, meg, meg kormányoztam visszafele, nehogy az anyuka azt higgye őket akarom legázolni. Nagy nehezen visszatereltem a szokásos irányba, felvettem ügetésbe, de nagyon fel volt pörögve, úgyhogy vágtában ugrált fel a töltésre, és szinte hazáig gyors lépésben ment, néha ügetett.
Jó volt ez a terep. Remélem jövőhéten is szabad lesz Kemír.


Egyéb:
Az Assassin's Creed Revelations nem akar a gépemen futni, folyton lefagy. Most lényegesen lerontottam a kép meg minden minőségét, így elmegyeget, de látszik, hogy kissé akadozik, nem olyan szép a kép, és még így is minimum 1x lefagy. Nem tudom mi baja, az 1, 2, meg a Brotherhood simán fut, ennek meg nincs nagyobb igénye elvileg.
A Brotherhoodban pedig a multiplayerre kattantam rá nagyon.
Közben olvasom az Assassin's creed Reneszánsz-t (könyv a 2. részből). Nem olyan tipikus regény, nincs olyan szépen írva, lényegében a játék leírása, de tetszik, mert így jobban megismerem az alapstroyt. Játék közben a sok angol szövegből elég keveset értettem meg, és így a háttértörténet sem jött le annyira.