Nem olyan lepukkant, mocskos, szétesőfélben lévő, sínen zötyögő fémhulladék, mint erre mifelénk, hanem rendes vonat.
Rövid vonatozás után megérkeztünk a pályaudvarra. Innen gyalog mentünk a fő térre, ahol a közismert keresztelő kápolna, dóm, és harangtorony áll. Itt erőteljesen elkapott az Assassin's Creed feeling, és szegény anyut traktáltam a storykkal, hogy a játékban ez így volt, az úgy, ezt kellett csinálni, oda felmászni.....
Már ilyen kora délelőtti órában is rengeteg turista nyüzsgött mindenfelé. Én észrevettem 3 lovaskocsit, úgyhogy amíg beszélt a vezető, én eloldalogtam lovakat nézni/fotózni.
Utána megnéztük a kápolna paradicsom kapuját. Jól nézett ki.
Aztán bementünk a dómba, sajnos nem volt idő felkutyagolnom a harangtoronyba.
Tovább haladtunkban egy szép téren gyönyörűséges szürke lovakat leltem. Gyanítom valami hidegvérű féleségek lehettek.
A városháza előtti téren volt sok szobor, meg 2 db élő ló, azokat is megörökítettem.
Megnéztük a Dávid szobor másolatot, bementünk a városháza udvarára, mert volt sok szép virág, meg jó kis oroszlánszobrok.
Elsétáltunk egy másik dómhoz is, ezt is felismertem az Assassinból, a rácsos oldala is stimmelt, csak a játékban picit át volt szabva. Természetesen ide is bementünk. Itt volt sok híres síremlék. Vezetőnk felhívta figyelmünket, hogy van itt ugyan egy Dante síremlék, de ne higgyük el, hogy itt van eltemetve, csak szeretnék (Firenze), hogy itt legyen.
Az Arno partján sétáltunk vissza, megszemléltük a Ponde Vecchio-t, át is mentünk rajta a királyi palota előtti térig, aztán szaladtunk vissza, hogy odaérjünk időre az Uffizi képtárhoz.
Hiába voltunk ott időben, ácsorogtunk vagy fél órát.
Beérve átvilágítattunk cuccostul mindenestül, és felcaplattunk a kiállításhoz. Sok sok képet és egyéb tárgyat néztünk meg, felfogni sem lehetett mindet. A derekam már nagyon sztrájkolt, úgyhogy közös sétánk végén, mikor el lehetett menni nézelődni, körbeszaladtunk, és lerogytam egy padra. Fel sem keltem vagy 15 percig a csonka nőstényfarkas szobor elől.
Kicsit lébecoltunk a teraszon, lefotóztuk egymást, aztán kijöttünk a képtárból.
Mindenki megérkezett időre a gyűlőhelyre, visszasétáltunk az állomásra, rossz vonatra irányított minket egy kalauz meg egy műszaki ember is, de a kaller felszaladt szólni, hogy a szomszéd vonat lesz az.
Na futás, megkerülni a vonatot, át a másik vágányra, ahol már csukták volna az ajtót, de feltartottuk, hogy az öregebbek is oda tudjanak kocogni.
Vezetőnk még előtte szólt, hogy a 4. megállónál kell leszállnunk. Ok.
Első megállónál már gyanakodtam, a következő megállónál kinéztem az ablakon, jé, reggel ezt az angol táblát olvasgattam, és ezt a helységtáblát nézegettem. Kipattantak a szemeim, elkezdtem letolni anyut, hogy sebesen szálljunk le, mert itt vagyunk. Riasztottuk a többi csoporttagot is a közelben, az alsó szinten lévőket a vezérünk, úgyhogy mindenki sikeresen lemenekült a vonatról.
A busz hűségesen várt ránk. Fáradtan lerogytam az ülésre, amíg a többiek beugrottak a Lidl-be.
A szálláson most még éhesebben rohantuk le a vacsihelyet. Marhaszelet volt, párolt borsóval, előtte pasta, utána meg valami hihetetlenül finom süt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése