Kicsit elszontyolodtam, mikor az előző csapatból sokan dühöngve, szépeket mondva, fejcsóválva, esetleg sírva masíroztak ki. De a szokványos tanulásomon felüli 3 nap intenzív tesztkönyvbújás megtette hatását.
75-ből 69 pontom lett. 1 pontot azért szedtem be, mert nagy remegve még az elején félreolvastam egy kérdést. Belefutottam egy szivatós 3 pontosba, azt itthon is mindig benéztem, meg elrontottam 2 egypontosat is ezeken kívül.
Nehezebbnek éreztem egyébként az ottanit, mint az itthonit. Persze lehet rátett az is, hogy agyon izgultam magam, és volt, hogy 1 kérdést biztos ami biztos elolvastam 3x, nehogy megint figyelmetlenül félreértsem.
Utána mentem a Westendbe megvenni az új fényképezőt, mert Itáliában nagyjából elhalálozott a másik.
Most, hogy túlvagyok a kreszen, belekezdek az utibeszámolóba:
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felkeltem 3.30 körül, ha jól emlékszem. Brutál torokfájással ébredtem. Na de jó, hozom a formám, persze, hogy az utazás napján jön ki a hetek óta visszakezelgetett megfázásom.
Szokásos kapkodás, kaja, még több kapkodás, és irány Fehérvár, mert onnan indul a busz. Fehérváron belül leelőzött minket egy busz tök szabálytalanul, kezdtem reménykedni, hogy ez a mi buszunk, és a stílusából ítélve P vezeti. (Igazam lett.)
Martonon még -1 fok volt, Fehérvárról 1 fokban indultunk húsvét hétfőn. Szörnyülködve néztük Mo-n is mennyi terület van víz alatt, de meg kell hogy mondjam, utunk során sehol nem volt jobb a helyzet, sőt...
Szlovéniába érve brutálisan nekiállt szakadni a hó, úgyhogy szép fehérlő tájban haladtunk Olaszo. felé, kissé elkeseredve. Bár a hőmérséklettel már haladtunk, kemény 2 fok.
Ahogy átléptük az olasz határt, +5 fok, napsütés, sehol egy hófolt. Az első benzinkúton körbeörültem az ibolyákat, virágzó bokrokat, pitypangokat, zöld, dús füvet... ez egy csoda volt Mo-hoz képest, eljöttünk a télből a tavaszba.
Ferrarához érve már 14 fok volt, sütött a nap. Kicsit le is kapta a fejem a rég látott nap :)
Gyors sétát tettünk a tetszetős kis városkában. Már itt elkönyveltem: tetszik a toscan építészeti stílus. Szűk kis utcácskák, meleg, barnás színek, szép cserepes háztetők, odaillő lámpák, régi dolgok, zsalugáterek, virágok az ablakokba, virágos erkélyek...
Megnéztük a várat, ami vizesárokkal van körülvéve, az első templomot (itt még nem sejtettem hány templom vár még rám), kitúrtam a gyerekeket az egyik jópofa szoborról egy fotó erejéig, itt botlottunk bele az első vásárba is...
aztán húztunk tovább a szállásra, Montecatini Terme-be.
Jó darabon húzni kellett gurulós bőröndjeinket. Elég viccesek lehettünk, 22 ember gurulós bőröndökkel nyomul és zajt csap a sötétedő, csendes kis utcákon.
A hotelban hamar kaptunk kulcsot, 1 lift volt, amibe kb. 2 ember fért be normálisan, bőröndökkel max 1. Anyut odaküldtem a 2 nagy bőrönddel, én meg felvittem a 2 hátizsákot meg a sporttáskát gyalog a 3.-ra.
Az ajtókilincs tetszett, a szoba már nem igazán, az ablak nyerte el egyedül a tetszésemet. A zsalugátert türelmetlenül kitárva hirtelen visszahőköltem, rámjött a tériszony. Vártam kicsit, aztán óvatosan odaaraszoltam, és mikor már párszor lenéztem, akkor elmúlt nagyjából, és lehetett nézelődni.
Imádtam a háztetőket. Fotón nem nagy szám, meg annak sem aki már járt ott, de így elsőre lenyűgöztek.
Felfedeztem egy elhagyatott házat is, amit a galambok laktak be, mindig kiültek napozni a tetőre.
Közben megjelent anyu a fürdőszoba felderítéséről, közölte: nincs fürdő. Ledöbbenek, na ne már. Visszamegy, jaaaa, mégis van valami. Igen, ez az olaszok kedvelt megoldása: lefolyó a saroktól nem messze, falon a zuhany, és feltekerve egy függöny. (amúgy a vizet képtelenség volt normális hőmérsékletre beállítani, vagy szétégetett, vagy lefagyasztott)
Nem voltam hanyatt esve, de 1 fokkal talán jobb volt a tavalyi első szállásunknál.
A kaja sem volt valami extra, a pasta nem volt rossz, csak kevés, aztán jött valami gombás trutyis félig sült hús, párolt répával, ebből nem sokat ettem, mármint a húsból, aztán gyümölcs. Ettem pár fonnyadt körtét meg kivit és beláttam, hogy a mamasütivel leszek kénytelen pótolni a vacsit.
"Vacsi" után elmentünk esti sétára. Persze hogy nekiállt esni az eső meg süvíteni a szél. Hamar visszakocogtunk, és megkezdődött a küzdelem a zuhanyzóval.
Amíg anyu küzdött, én a kresz könyvet lapozgattam, hátha ragad rám valami.
Aztán gyorsan lefeküdtünk, hogy másnap fel tudjunk kelni a fél 8-as reggelihez (11 előtt nem nagyon volt alvás). Előtte megettem egy marék vitamint, strepsilseztem, de gyanítottam, hogy nem úszom meg ezt a megfázást, főleg hogy megyünk, nem pihenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése