A tegnapi terep érdekes lett. Jött egy csaj, látszott rajta, hogy elég lenéző a kis csóringer lovasokkal, nekem még hátat is fordított és nem köszönt vissza.
Az edző kiküldött minket a rétre, hogy legeljünk vagy sétáljunk és barátkozzunk össze. Kérdeztem a csajt, hogy most jött e ide először terepre? Mondta igen, de már volt terepen máshol. Kérdeztem hol, akkor felsorolt pár országot, de Magyarországon még nem volt terepen. Leginkább tengerparti lovaglást emlegetett. 1 évig lovagolt, aztán most szünetelt egy ideig. Kérdezte én merre voltam terepen? Mondtam hogy csak országhatáron belül, amerre nyaraltunk, vagy kirándultunk, akkor már el is vesztette érdeklődését, és megint jött a lenéző fej + elfordulás. Mindegy azért felsoroltam pár helyet, ajánlottam figyelmébe a Balaton-felvidéket mint szép, jó tereplovagló hely + Sümeget.
Közben előjött az edző és elindultunk ki. Jó keményre volt fagyva a talaj, a füves részen is ahol nem volt sok fű, csúszott rendesen. A nagy mezőn átügettünk, aztán sétáltunk a patak mellett. Egyszer csak rémüldöző hangokat hallottam mögülem, hátrafordultam, a csaj a ló nyakára volt dőlve, és rémült fejjel hangosan "nee"-zet, a ló meg oldalazott, nekijött Kemírnek, tolatott a bokrok közé, forgolódott. Érthető, hogy a csaj megijedt tőle, de a ló mitől? Aztán felbukkant egy futó néni Bogi mögül, aki leszarta, hogy szegény ló tőle ijedt meg, és nem sétált volna el mellettünk. Mikor elhaladt a rémült Bogi mellett, és Bogi látta, hogy a másik 2 ló meg se rezdül, akkor lenyugodott.
A kis mezőn szépen lassan vágtáztunk, nehogy eltaknyoljanak a paccok.
A 2. mezőn már készültem a küzdelemre, a távolban épp áttereltek pár kutyát a fasor túl felére, hogy ne legyenek útban nekünk. Beugrattuk a lovakat vágtába, Kemír és apja, Bütyök egymás mellett, hátul meg Bogi. Kemírt elég jól meg lehetett fogni, lehet érezte ő is, hogy nem a legjobb a talaj, és azért nem akart annyira elszaladni. Közben beszélgettem pár szót az edzővel, erre sikítás hátulról, Kemír kilőtt, de azonnal elkaptam. Hátranéztünk, felvettük őket ügetésbe, kérdezte az edző, hogy mi van? Csaj mondta, kiugrott oldalra a ló, mert megijedt valamitől. Innentől csak ügettünk a mező 2. felén.
A kedvenc fás bokrosomon már készültünk Kemírrel a vágtára, erre nem kezdte el ott az edző, ahol szoktuk. Gondoltam biztos a pocsolyák miatt. Elhagytuk a vizes, vagyis jelen esetben jeges részt, még mindig semmi. Előreügettem, megkérdeztem az edzőt, hogy előre mehetek -e? Mondta menjek, de csak lassan, nehogy eltaknyoljunk. Én már épp beugrattam Kemírt, mikor hallottam, hogy a csajnak mondja: maradjon mögötte.
Kemír először meglódult, de összeszedtem, visszafogtam, közben látta hogy nem jön utánunk senki, akkor elbizonytalanodott, kezdett riadozni a facsoportoktól, úgyhogy nagyon figyeltem, hátha megint előadja az oldal ugrándozás sorozatot. Végül nem ugrált oldalra, csak néha sávot váltott, a rémisztő vakondtúrásoknál felvettem lépésbe. A többiek is kicsit vágtáztak a mező végén.
Hazafele nem vágtáztunk a 2-es mezőn, mert nagyon csúszkáltak a lovak, csak ügettünk.
A kis mezőn már Kemír is kezdett felbuzdulni, hogy rohanjunk haza, és szép lendülettel indult meg vágtába, Bogi is elstartolt, ezzel ismét frászt hozva a csajra, nekiállta tépni a ló száját, az edző lemaradt, és mondta hogy adjon neki szárat, hagyja menni, nem fogja elvinni. Én nem akartam megállni a felpörgött Kemírrel, úgyhogy szépen lassan elvágtáztam a mező végére, addigra már ők is odaértek.
A nagy mezőn Kemír bezsongott, fejvagdalt, oldalügetett szokásosan, úgyhogy az edző odaszólt, hogy menjek. Kemír azonnal teljesítette a parancsot, mielőtt bármit is csináltam volna, de vissza kellett vennem a lendületéből, mert féltem az elcsúszástól. A mező felétől már keményen birkóznom kellett vele, és egyre gyorsabb lett, amikor már állítottam meg megcsúszott egy fagyott föld folton, akkor hajlandó lett együttműködni, és legalább ügetésig lelassítani.
Hátulról már hallottam Bogi lihegését, úgyhogy szépen felmászattam Kemírt a töltésre, hogy lássa a csaj hogy kell. A tetején megálltam, és vártam, hogy jöjjön a csaj, de nem jött, sőt visszakanyarodott hátra. Közben érkezett az edző lassú vágtában, azzal a lendülettel szépen felvágtázott / ugrott a töltésre. Bogi lent megrettent, hogy itt lesz hagyva, úgyhogy vágtában jött a töltés fele, a csaj már épp sikítani kezdett, de az edző rászólt, hogy hagyja menni a lovat, akkor elhallgatott, a ló meg szépen feljött a töltésre.
Jövőhéten is jön a csaj, de másik lovat kért. Javasoltam az edzőnek, hogy nyúljuk le Misát az íjászoktól, ő elég nyugodt, és kezelhető. Remélem én megint Kemírezek.

Youtube-ra feltöltött egy régi Kemír fan terepes videót. Ezen látszik Kemír meg az apja, Bütyök is. Kemír a szürke arab aki elöl rohan, Bütyök a szürke arab, akin a kalapos edző ül. A lány most már egy "fél ló" birtokosa, ezért tudok én Kemírezni.

Egyéb: tavasszal talán valóra válik egy régi vágyam, bár nem pont abban a formában, mint elképzeltem, de talán így még jobb is lesz :)