Mentem a szokásos terepre. Megint csak 4-en mentünk kis, én Kemírrel. Tegnap nem dolgozott, úgyhogy nagyon fel volt pörögve, már indulásnál is lépés helyett inkább ügetni akart.
Most szerencsére nem fújt annyira a szél, úgyhogy nem kellett a nagy mezőn kapaszkodnom amíg átügettünk.
A kis mezőn vágtánál Kemír is meglódult, meg Csinos is a fickóval, de a végére sikerült felvennünk őket.
A 2. nagy mezőn a távolban láttam, hogy valaki egy német juhászt sétáltat, de meglátta, hogy jövünk, és megkötötte a kutyát. Kb. a mező feléig egész jól sikerült visszatartanom a lovat, de akkor Csinos belódult hátulról, és amikor belekerült már az én látókörzetembe is, akkor Kemír rákapcsolt. A talaj elég gonosz volt, néhol még a fagy miatt csúszott, de több helyen már az olvadástól, úgyhogy minden erőmet bevetettem, és nem engedtem teljesen elrohanni Kemírt. Még ilyen durván visszafogva is lehagyta Csinost, de beért amikor elkezdtem volna megállítani a lovat, így többet kellet küszködnöm vele, de végül sikerrel jártam.
A fás bokros mezőn megindultunk 1 kupacban vágtában, de az edző nem arra ment, amerre szoktunk, először visszakanyarodtam felé, csak kevés volt a hely, úgyhogy mégiscsak jobbra mentem a fás bokorcsoportnál. Kemír kicsit felhúzta magát, hogy eltávolodtunk a többiektől, viszont nagyon jól vette a kis kanyarokat a növényzet kerülgetésénél.Sajnos Csinos megint kilőtt, egy darabig fej fej mellett rohant a 2 ló, aztán Kemír nem tűrte tovább, kilőtt, és csak a mező végén tudtam összeszedni nagy nehezen.
Visszafele a 2. nagy mezőn nem a szokásos irányba mentünk, hanem egy kis árkon átsétálva egy eddig ismeretlen területen. Szépen lassan, 1 kupacban vágtáztunk, mert nem tudtuk milyen meglepetések várnak. Az elsőre nem is kellett sokáig várni, egy sárosabbnak látszó füves területen olyan sár volt, hogy Kemír eleje besüllyedt és majdnem orra esett. Utána már jobban figyelt, és nem fickóskodott. Néhány részen nem csak sár, hanem víz, meg jég is volt, úgyhogy csobogtunk rendesen.
Egyszer csak 2 árok összefutott előttünk, és vége volt a mi részünknek. Megálltunk, én biztosra vettem, hogy visszamegyünk a kevésbé mély árokrészhez, de tévedtem: az edző belement a vízzel 3/4-ig telített, tetején befagyott, nádasos árokba, a lova lábának nagy részét ellepte a víz, de simán átment, és felszökkent a túlpartra. Jól van, gondoltam, ha neki ment, mi is át tudunk menni. Kemír is simán belement, és egy kis szökkenéssel kimászott a másik oldalon. Nagy megdöbbenésemre a víztől rettegő Csinos is jött utánam, valószínűleg nem volt ideje észlelni, hogy mi is az, amibe bele kéne menni. Legközelebb majd biztos tiltakozni fog.
A mező maradékát is levágtáztuk. A kis mezőn Kemír szokásosan gerjesztette magát, nekiállt oldalra ügetni, és nekiment az apjának, aztán mikor Csinos kilőtt, akkor ő is fejvagdalva elstartolt.
A nagy mezőn a töltés irányába egy nő volt 4 szabadon rohangáló német juhásszal, úgyhogy inkább a hosszabb, átlós részen mentünk.
Csinos kilőtt, de a 2 arabot fogtuk rendesen, és mikor látta, hogy senki sem követi, akkor ő is beállt a többiek sebességére. Kemír addig küzdött, míg vagy 3 lóhossznyira a többiek eké kerültünk, de nem hagytam elszaladni. A mező végéhez közeledve láttam, hogy a toronytól balra egy fickó sétál, 4 szabadon lévő nagy kutyával, talán 3 kaukázusi meg egy német juhász. Kemír is már messziről stírölte őket, úgyhogy számítottam némi ijedezésre, de arra nem, amit végül csinált.
Mikor beértünk az oszlop + kerítés mellé, akkor elugrott annak irányába, jobbra, (jajj kutyák), de ebből az oldalra kiugrásból hirtelen elugrott balra, (jajj oszlop), ebből meg befordult derékszögben és felvágtázott a töltésre (jajj, arra van az út). Szóval a kis cukorfalat majdnem kitáncolt alólam. Legközelebb ha ijesztő dolog fele megyünk jobban leülök, hátha akkor nem tud annyira kibillenteni, vagy nem engedem előre, mert úgy látszik akkor nagyon ijesztő minden.


Youtube-on találtam egy jó kis tereplovaglós videót: