Összesen 4-en mentünk ki, sikerült megint Kemíren mennem, bár kicsit izgultam, hogy fog e hülyülni a szél miatt. Ahogy kiértünk a lakott területről, úgy fújt a szél, hogy vártam, mikor közli az edző: inkább menjünk vissza. Néha elég durván oldalba kapta Kemírt a szél, és kicsit megtántorodott oldalra, de nem csinált semmit. Volt vízszintesen szakadó hó is időnként.
A nagy mezőn szokásosan keresztben ügettünk, semmit nem hallottam, csak a szél zúgását, térddel szorítottam a nyerget, hogy ne szedjen le a szél a lóról, Kemír meg csak hősiesen szaladt apja után.
A kis mezőn széllel szembe vágtáztunk, ott kezdett beindulni, de még kezelhető volt. Mikor átkeltünk az úton a 2. nagy mezőre, ott már helyben vágtázott, várta az indulási parancsot, és itt is telibe szembe fújt a szél. Mikor végre elstartoltunk, Kemít kilőtt, de le tudtam lassítani. Ez nem tartott sokáig, mert az egyik lovasnak nagyon mehetnékje támadt, és megindult utánunk nem kis sebességgel. Kemír ezt kihívásnak tekintette, és begyújtotta a rakétákat, pedig nagyon jól tudja, hogy gyorsabb a többi lónál.
No mindegy is, elég rendesen elvitt a ló, nem sok közöm volt hozzá. Hiába próbáltam lelassítani, rohant utánunk a másik ló, és őt csak ez érdekelte. Így száguldás közben elgondolkodtam milyen durva: repeszt a ló ezerrel, pedig gátolom a haladásban, és éreztem rajta, hogy tudna ennél gyorsabban is menni. Fürgék ezek az arab pacik.
A mező végéhez közeledve már nem hallottam mögöttünk a másik ló dübörgését, meg itt úgyis meg szoktunk állni, úgyhogy újabb kísérletet tettem a ló megállítására. Nem ment könnyen, de mire a folyópartra felértünk, sikerült ügetésig felvennem. A másik ló jóval le volt maradva, ez edzőék pedig kb. a mező felénél jöttek.
A fás bokros mezőn is vágtáztunk, ott is kilőtt a fickó előre, de én nagy nehezen bent tartottam Kemírt az edző mögött.
A horgásztó mellett 1x megijedt valamitől, de nem láttam semmi ijesztőt. Bezzeg a lobogó nylon zsák, amitől a többi ló össze-vissza ugrált, az nem zavarta.
Visszafele a 2-es nagy mezőn szépen, kulturáltan, de tempósan vágtáztunk 1 kupacban. A pici mezőn már kezdte magát felpörgetni Kem, tartottam tőle, hogy a nagy mezőn el fog vinni a bánatba, ha a fickó megint kilő.
A nagy mezőre érve Kemír nekiállt oldalazni meg helyben vágtázni, fejdobálni.. Mikor megindultunk egyből megfogtam, a fickó pedig szerencsére nem akart versenyezni, úgyhogy szépen lassan vágtáztunk végig a mezőn, Kemír és Bütyök elöl, fej fej mellett, mögöttünk meg a másik 2 lovas.
Hazafele faggattam az edzőt, hogy lehet -e már menni a vérlovon, akivel az összefejelős ügyem volt, de mondta, hogy még nem ment le a dudor teljesen a lábáról, szerinte nem is fog, és nem meri megkockáztatni, hogy ne a gazdája alatt legyen baja a lónak, úgyhogy nem teszi be osztályba. Kellőképp lelombozódtam. Ha szimpi lesz egy ló, vagy elviszik, megsérül, vagy kivonják a közforgalomból... :( Csak akkor mehetek vele, ha a gazdája elutazik hosszabb időre, és engedélyezi a ló használatát, ami nagyon ritkán fordul elő.
Ebéd után elmentünk megnézni a Sherlock Holmes 2. részét. A nagy terem nagyjából tele volt, legalábbis én nem láttam üres helyet. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek.
Az elsőt részt nagyon imádom, ez is jó volt, csak elég más, sokkal kuszább, és inkább a látványra mentek rá, hosszabb is volt, de nem bántam, mert tényleg jó volt. Remélem hamar kiadják DVD-n :)
Volt benne egy nagyon rai lovas rész is. Sajna képet nem találtam róla neten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése