Karácsony

Karácsony napja sem telhet lovak nélkül, úgyhogy reggel mentem terepre. Az edző közölte, hogy senki más nem jön, így jó lenne, ha az ő lovának fián, Kemíren mennék ki, mert egyrészt elég biztos léptű, másrészt nagyon jól összeszokott páros így apa és fia. Gondoltam úgysem száguldozunk, ha nincs versenytárs, csak nem visz el nagyon, úgyhogy rábólintottam.
Pucolásnál én pucoltam a mént, Bütyök -öt, edző meg Kemírt. Bütyök is egyfolytában böködött, hogy adjak neki valamit enni, de legalább nem harapott, mint Kemít szokott. Indulás előtt felöltöttem hosszú, vaxos wesco kabátomat, mert esett valami szutyok, az edző is felöltötte majdnem ugyan olyanját, úgyhogy már csak az angol nyergem meg a nem rojtos chapsem lógott ki a western felszereléseink közül.

Indulásnál az útra kiérve a lovak is egyből megcsúsztak a tükör jégen, úgyhogy Kemír extra pici léptekre váltott, így nem csúszkált tovább. Olyan okos.
A nagy réten odafele csak ügettünk, felmértük milyen a talaj. A kis réten vágtáztunk először. Kemír bement apja mellé, és próbált versenyt gerjeszteni, de Bütyök nem volt rá vevő.
A 2. nagy réten egymás mellett haladtunk, de ahogy beugrattuk őket vágtába Kemít kilőtt. Gyorsabb vágtát nem tudok kiülni, úgyhogy álltam, de így meg semmit nem értem a szár húzgálással, mikor vészesen közeledett a mező vége meg a jeges földút, akkor leültem és keményebben húzgáltam a szárakat, váltogatva is, így sikerült megállítanom. Megfordítottam, hogy lássam merre jár az edző, ő még a mező felénél nyargalt csak kb.
A fás, bokros kedvenc mezőmön megint egymás mellől indutunk mikor elhagytuk a birkanyájat, mondta az edző, hogy üljek bele rendesen a nyeregbe, és akkor sokkal jobban tudom szárral meg derékkal lassítani a lovat. Így is tettem, és tényleg hatott, szépen tudtunk egymás mellett vágtázni. A 2. felén Kemír kicsit előre szaladt, apja előtt ment vagy 5 m-rel, és akkor jöttek a félelmetes, hóval fedett vakondtúrások. Egymás után 3x is megijedt és kiugrott kicsit oldalra, de nem csinált semmi durvát, se derékszögben kiugrás, se olyan hirtelen fékes oldalra ugrást.
A tónál most kivételesen nem volt egy fanatikus horgász sem, aki kiült volna összefagyni + megázni.

Hazafele a 2-es számú nagy mezőn átlósan, szépen lassan vágtáztunk, mert időnként felbukkantak keresztbe utak, gödrök, jeges részek, ahol figyelni kellett. Itt Kemír meglepően kulturáltan jött, nem akart elszaladni, de még csak megelőzni sem a másik lovat.
A kis mezőn már jobban beindult, minden áron meg akarta előzni aput, és alig akart megállni.
A nagy mezőn a töltés irányába akartam menni, tartottam tőle hogy Kemír beindul, és akkor jobb a töltésnek menni, mint hogy a torony fele orra essen egy lyukban.
Egymás mellett mentünk, és nem pörgött fel nagyon Kemír. A töltés előtt nem sokkal kutyák voltak, úgyhogy felvettük őket lépésbe. Mármint akartuk, de ügetésnél lejjebb nem igazán voltak hajlandóak menni a kis arab fajzatok.
Hazafele már nem volt semmi izgi. 1x Bütyök hirtelen elkezdett ügetni, én nem értettem miért, erre az edző nevetve mondta a lónak: nem igaz, hogy nem bírod elviselni, hogy a másik 5 cm-el előrébb van mint te. Mindkettő szeret elöl menni, és rivalizálnak kicsit :)



Boldog Karácsonyt!

Tegnap megvolt a karácsonyi kajálás + ajándékozós névhúzás a melóhelyen. Szerencsére olyat húztam akit ismerek, bár furi volt így ajándékot venni, hogy 20 - 70 évesig, minden nemnek adható dolgot vegyünk. Leszokhatnának már erről a névhúzós dologról, mindenki utálja.
Én kaptam pár gyertyatartót, meg egy cuki mini hógömböt, ami egy dugón van, elvileg üveget lehet vele bedugaszolni, de én inkább csak dísznek használom majd.

Amikor a Moszkva téren lődörögtem a hét folyamán, első látásra beleszerettem egy farkasos, tollas, lógós díszbe. Ismerősök azt mondták álomfogó, én nem értek hozzá, de nagyon tetszik.

Lovagolni is voltam, Fatima még mindig nem használható, pedig már úgy vágyok egy kis életért küzdős rodeóra a kis hiszti hercegnővel.
Kérdezte az edző, hogy melyik lovon akarok menni. Mondtam Pegi vagy Kemír. Mondta, hogy inkább a Kemírt javasolja, mert Pegi délelőtt borult fel egy lovassal, amúgy is borulékony ló, de a fedelesben katasztrófa.
Kemírt szokásosan az edző pucolta, nyergelte, csak 1x mentem közel, akkor is megharapott. Bent a fedelesben is még vezettem pár kört, az alatt vagy 3x harapott a kezembe. Szerencsére nem olyan durván, de azért nem kellemes. Lovaglás alatt nem volt semmi érdekes, ment szépen a ló.
Utána bevittük őket, meg a többi lovat is a karámból. Fatima jól megszivatott, a boxánál irányba állítottam, ő úgy csinált, mintha szépen bemenne, elengedtem, félig be is ment, de aztán hirtelen kifordult. Nagy lendülettel megindult Ubi fele, megijedtem, hogy megtámadja, gyorsan utána kaptam, de szerencsére nem Ubit vette célba, hanem az ubi állása mellett felhalmozott szénakupacot. 2. kísérletre hajlandó volt befáradni a boxába.

Képek a farkasos lógóról, meg a pingvines mini gömbről:
(a lógónak majd keresek valami rendes helyet, ideiglnesen lakik csak ott)

Kész lett az a bizonyos, idősebb korosztály számára nehezen felismerhető minta: a gonoszan néző sárkányfej. Remélem azért páran felismerik :)

Alexander ma kihasználta a jó időt és napozott kicsit. Én meg gyártom az unikornis fejeket ajándékba.

Vettem téli lovaglócsizmát. Tök jó bundás, remélem beválik.

Csütörtökön reggel gondoltam késni fognak a vonatok, mert fújt a szél. Meglepő módon reggel sikerült időben beesnem a munkahelyemre, tehát max. 10 percet késett.
Na de délután... Leérve a Délibe láttam, hogy az összes bejövő vonat késik az alsói vonalon legalább 30 percet, úgyhogy gondoltuk menjünk felső fele fehérvárival. A szokásos hazajáró vonatunk amúgy is kimaradt, bemondták, hogy nem közlekedik. A fehérvári elindult ugyan, de már Kelenföldön gyanúsan sokat álltunk, és az sem jó jel, mikor az irányító meg a kalauz fel alá rohangál a vonat mellett.
Kelenföldről nagy nehezen elindultunk, de onnantól csak szenvedés volt az egész, minden bokornál állt egy csomót, hárosnál már több utas inkább leszállt és gyalogolt, mert úgy gyorsabban eléri célját. Vánszorgás közben láttunk egy mentőautót a sínek melletti úton, és ott állt bent egy 3 kocsis új vonat, tök üresen, narancssárga ruhás emberkék mászkáltak rajta. Egyebet nem láttunk, mert tök sötét volt.
Tegnap azt hallottam egy ismerőstől, hogy az alsói szakaszon biztosító berendezés hiba volt, a felsőin meg baleset.

Egyébként izgalmas volt elküzdenem magam a nagy szélben csütörtökön a kincstárig meg vissza. Odafele a Mom-al szemben a járdára volt dőlve vagy 1.5 táblányi reklám tábla, odébb egy anno fényreklámként működő tábla, szintén kerítésen átbucskázva a járdára. A Bartók Béla úton szokásos letört ágak tömkelege, egyik utcában felborított szelektív hulladék gyűjtők, autók meg ott álltak és néztek, hogy most mi legyen, mert nem férnek el.
A MÁK-ban várakozás közben bejött egy NAV-os, zöld ruhás, nem épp izomtalan fiatal férfi, combra szíjazott pisztollyal. Csak pislogtam kik nem járnak ide. Mentősök is szoktak jönni.
Visszafele menet már rendőrök nyomoztak a felborított szelektívek ügyében, az autók pedig tovább várakozhattak. A Mom-nál már tűzoltók ügyködtek a fatörmelékeken, meg feszítővassal leszedegették a lazább elemeket. Fönt pedig a melóhely sarkán le volt zárva a járda, + tele volt minden cserépdarabokkal. Egyik kolléganőm kint bagózott a sarkon, ő mesélte, hogy sok cserepet leszedett a szél, most húztak el a tűzoltók.
Apu mesélte, hogy a Kékgolyón tűzoltó, mentő meg rendőr is volt, ott valószínűleg eltalált valakit a szálló cserép. Ezentúl óvatosabban közlekedek Bp-n ilyen szélben.

Haladok ám a keresztszemesekkel is, csak jó lassan. Egyik ismerősömnek csinálok egy olyan unikornis fejet, mint amit magamnak is, de előbb befejezem azt amit most csinálok. Eddig 1 embernek sikerült felismernie 5-ből, hogy mi az, pedig a mintát mutattam, nem a félkész varrást :( 

Tegnap jöttek az egyik oviból a gyerekek. Verset mondtak, énekeltek, aztán kaptunk ajándékot.
Már a szülinapi ajándékok is gyűlnek, pedig csak hétfőn lesz :)

Ezek szülinaposak:

állatok

Vasárnap megörökítettem az állatkákat.
A macska, Alexander rászokott arra, hogy ha kilép valaki az ajtón, és kaja gyanús dolog van nála, akkor felágaskodik, rátámaszkodik. Párszor megcsinálta velem, de amikor jutalomfalattal mentem ki, hogy megpróbálom megtanítani neki a szóra pitizést, akkor sértődötten elvonult. Ki érti a macskákat?

Utána bementem az ebhez, Buxindexhez. Miután kiörülte magát, további örülésként magától elkezdte a még régen általam tanított ül, pitizik, pacsit ad dolgokat. Olyan édes. Elég sokáig tud 2 lábon állni mindenféle erőlködés nélkül, úgyhogy talán meg lehetne tanítani menni, vagy 2 lábon ugrálni. Annyira érdekes, fél óra alatt megtanulta az előbb említett 3 parancsot, viszont a helyedre, meg a gyere ide 6 év alatt se szivárgott be az agyába. Vagy csak szelektív a hallása :)

Lovagláson jó hideg volt + köd. Edző mondta, hogy Fatima már javulgat, a gazdája szokott vele menni sétálgatós, minimál ügetős terepre, és úgy tűnik nem sántít. A dudor még ott van a lábán, nem tudni mikor jön teljesen rendbe.
Pegi mamót lenyúlták előlem, úgyhogy Kemírrel kellett mennem. Jó volt, biztos lábbal közlekedett a nyálkás talajon, vágtánál pedig megint teljesen automatán indult. Épp a fűmaradványokat tépdeste, mikor az edző szólt, hogy Kemír. Kemír felkapta a fejét, kiügetett a járásra, beugrott vágtába, és addig ment szépen lendületesen, amíg az edző azt nem mondta "elég". Akkor satu fék, befordulás. Bírom, hogy ilyen automata, mert mikor nagy a szél vagy a zaj, és nem hallom mit mond az edző, a ló akkor is megcsinálja.
Itthon vettem egy forró fürdőt, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig 2 naci volt rajtam...

Megvolt a látogatás is. A GPS jól elvitt arra amerre nem akartunk menni (a hosszabb útra), bár így legalább tettünk egy villámlátogatást Zsámbékon a templom romnál. Esett, hideg volt, köd volt, de kattintottam párat.
Ettünk tocsnit vagy mit, zakuszkát, meg hagymás juhtúrós tejfölös valamit. Nem ettem még ilyet, de tetszett.

hó

Leesett az első hó. Szerencsére nem nagy mennyiségben, kellemes fehér árnyalatot kapott a táj, de vannak rossz oldalai is: majdnem eltaknyoltam imádott edzőcipőmmel a letaposott havon + hideg volt, így szokásos sebességem felével totyogtam haza, és nagyon fáztam. Tanulság: elő a füles, bélelt sapkával, dupla kesztyűvel, és lassan rá kéne szánnom magam a bakancs vásárlásra.

Ma kiakasztott egy nyugdíjba készülő. Kolléganőm a végtelen rendességével nagyon elkapatta őket, azt hiszik a mi dolgunk elküldeni a szolgálati elismerési kérelmüket, a nyugdíj igénylésüket, a nyugdíj emelés igénylést, meg mindent. Holott nem! Semmi közünk az ő nyugdíjügyeikhez, csak a szobatársam ráérős idejében segít nekik. Ha egyszer egyedül leszek, szépen leszoktatom őket erről, mert időm sem lesz rá, meg nem vagyok nyugdíjintézet, aztán ha valami nem stimmel rám fogják.
A mai konkrét eset: felhív egy nő, hogy a kolléganőmmel nyáron megbeszélték, hogy ő nyugdíjba akar majd menni, és valami nyilatkozatot küldenek be a nyugdíjintézethez nov. végén, dec. elején. Tudja hogy ma nincs a kolléga, de nincs ő még elkésve ezzel a nyilatkozattal? Mondtam, hogy ha a munkatársam még nem szólt rá, vélhetően nem. Ezután még 6x megkérdezte különböző formákban, hogy nincs -e elkésve és meddig kell beküldeni? Mondtam neki, hogy nem tudom miről van szó pontosan + nem értek a nyugdíjügyekhez, hétfőn hívja fel azt, akivel megbeszélte. Akkor kicsit sértődöttebb hangnemre kapcsolt, mondtam  neki, ha nagyon aggódik, hívja fel a nyugdíjintézetet, ők biztosan meg tudják mondani mi a határidő, és akkor nem kell ezen izgulnia. Erre mit kapok: ehhez semmi köze a nyugdíjintézetnek, ez munkaügyi probléma.  Ledöbbentem, még az állam is leesett, aztán mondtam jó, ahogy gondolja, elköszöntem, letettem. Az őrületbe kergetnek, semmi közöm semmilyen nyugdíjhoz!!!

Nekiálltam az angyalos könyvnek. Jónak tűnik. Néha kicsit sok a név meg az adat, de kezd izgi lenni.

Holnap lovaglás, délután ismerősök látogatása. Ez a hétvége is túl hamar el fog menni.

Pár havacskás kép: