A lovardában a többiek még reggeliztek, én G-vel beszélgettem kint a kanapén, amikor jött a tulaj, hogy valaki segítsen neki számítógépen megcsinálni a lyukasztókártyákat, meg kinyomtatni.
Elég sokáig tartott a dolog, a többiek már a lovakat osztották, én meg még sehol nem voltam.
Mikor befejeztük, lerohantam, pucoltam, apu behordta a nyergem és egyéb alkatrészeket, lovász segített nyergelni, közben szaladtam öltözni, kénytelen voltam a hosszú, nehéz esőkabátom is felvenni, mert nekiállt esni az eső.
Az istállóban másztam fel a lóra, nem akartam eláztatni a nyergem.
Apu közben megkérte a szintén későn lejövő T-t és K-t, hogy várjanak meg, így együtt mentünk ki a borókás felé, de már a szőlőhegyen utolértük a többieket.
Az erdőben még jobban rájött az eső, úgyhogy nem sokáig kísérleteztem a mozgó lóról telefonnal fotózni, amúgy is homályos képeket csinált, nem kell hogy még el is ázzon.
Szokásosan ketté vált a banda, én a G vezette csapatban maradtam. Szegény Bonát képen csapta egy nagy borókaág, de nagy sunnyogás közepette csak átjutott rajta.
A padokig elügettünk, vágtáztunk.
Bonát leparkoltam egy vékonyabb fához vagy bokorhoz, végig ott sunnyogott. Olyan kis antiszoc tud lenni néha. Vagy az esővel volt jobban baja?
A nyergemre rádobtam a kis kabátom, hogy ne ázzon, gyorsan ettem, ittam, nemsokára kaptunk kártyát. Aztán hamar térképet is, de felfedeződött, hogy nem jól van számozva kb. 3-4 pont. Akkor ment az átírás filccel.
Hamarosan lóra szálltunk, és start.
Én hagytam kibontakozni a többieket, már kinéztem magamnak egy utat, de nem szabad ragadni, úgyhogy megvártam míg eltűnnek. Bona közben szeretett volna valaki után menni, én nem hagytam, ő csak nézte a távolodókat, így megint majdnem orra esett.
Elkormányoztam balra, a közeli, 30-as pont fele. Gödör széle névre hallgatott volna, 2 pontért. Na mondom ez biztos könnyű, legalacsonyabb pontszám... Mikor már 10 perce bóklásztam az irtáson, és nem találtam 1 nyomorult gödröt sem ott, ahol a térkép jelölte, akkor úgy döntöttem haladjunk.
Elvágtattam félig meddig haza irányba, aztán Bona nagy szomorúságára lekanyarodtam balra, ami kiváltotta a sunnyogós, makacskodós, lecövekelős hisztit. Picit megpöcköltem pálcával, akkor nagy mártír arccal sértődötten levonult a kereszteződésig.
Ott megálltam vele, mert hirtelen elbizonytalanodtam melyik kereszteződésben is állok, és még inkább milyen irányban.
Épp meglett a kiszemelt út, mikor lentről vágtatott G. Kérdezte melyikre megyek? Mondtam 18. Ő is, menjek vele ha akarok.
Így együtt mentünk fel a 2. bekötő úton, örvendtem, hogy én is pont erre akartam jönni, ez már haladás.
G suhant tova lyukasztás után, én leszálltam, kicsit megigazgattam az esőkabátom, lyukasztottam, visszamásztam, és elindultam az erdő fele.
1 út helyett viszont 2 volt, úgyhogy domborzat alapján kellett eldöntenem melyik legyen. Jobbra mentem, át a dombon. Itt jó volt a talaj, gondoltam vágtázzunk fel, 2 órás beérési határidővel nem tökölhet az ember sokat.
Vidáman vágtattam, mikor átszaladt előttünk egy őzcsapat, amit Bona nagy érdeklődéssel nyomon követett, közben majdnem pofára esett. Visszarendeztem, az őzikék elugráltak, mi meg leügettünk. A kis tisztásra érve nagyon rákezdett az eső, közben belegabalyodtam pár szúrós ágba, mikor a ponthoz próbáltam bevergődni.
A ló nagyon nem volt együttműködő, úgyhogy le kellett róla szállnom, odavontattam, de alig tudtam lyukasztani, mert rángatta a szárat. Visszamásztam a vizes nyeregbe, és elindultam, amerre ő nem óhajtott menni. Jött megint a durcizás, megállt, forgott, húzott be az erdőbe... kezdtem begurulni, párszor megpöcköltem a vállát pálcával, és akkor nagy sértődötten levonult a dombról.
A szőlőhegyes részen lehetett vágtázni, úgyhogy itt végigmentünk, be az erdősebb részre, jöttek a kicsit köves utak, útelágazás, én hajtottam tovább egyenesen, ő meg nézett balra, hogy miért nem arra megyünk?! és megint a figyelemmegoszlástól térdre esett. Nagyon mérges lettem szegényre, rányomtam 2 rendesebbet, hogy figyeljen már oda, és jééé, a verseny alatt nem volt több ennyire durva pofáraesési kísérlete.
Lementünk a magasfeszültségig, ott kellett valahol a sarki dzsindzsában lennie egy pontnak, jellegfa névvel. Mikor már 2.x mentem el egy kapálgató bácsi előtt, kérdezte mit keresek? Mondtam neki, hogy itt van bent egy pont valahol. Kérdi az a zsák az? Felnéztem, és tényleg ott lógott a fán a pont. Megköszöntem, felmásztam, lyukasztottam, közben Bona harapott pár falat füvet.
Visszamentünk az útra, át a vezetékek alatt, és végigügettünk valami lakatlannak tűnő kis részen.
Kiérve a borókásba vágtába ugrattam Bonát, nagy részt lehetett menni, itt-ott kellett csak pár dagonya miatt sétálni. Egy másik versenyző jött szembe, köszöntünk egymásnak, a lovak is, és haladtunk tova.
A fenyves elején, a kevésbé fenyős irtásos részen messziről megláttam a pontot, addig be kellett botorkálni, itt is botlott párat, de most legalább volt miért megbotlani.
Lyukasztottam, visszamentünk az útra, vágta a 2. elágazóig.
Lementem jobbra egy vadászlesnél, szépen ügettünk, egy kunkorral be a fák közé, néztem hol kell majd lemenni, és megjelent volt társam, L. Ő is egyetértett, hogy itt valahol hatoljunk be a susnyába.
Bolyongtunk kicsit az erdőben, de nem jutottunk messzire, mindenhol nehezen áthatolható dzsindzsába botlottunk, sok sok babafa. Hamarosan szétváltunk, aztán L kiabált valahonnan balról. Azt hittem megtalálta a pontot, úgyhogy mint a tank, gázoltunk át mindenen, erre megláttam, hogy L már jóval odébb gázol az erdőben.
Elindultam arra, még párszor láttam felvillanni a szürke lovát, aztán elvesztettem szem elől. Mendegéltem mindenféle ösvényeken, alig győztem ráfeküdni a ló nyakára, hogy ne szedjenek le az ágak. Egyik ágsimogatás után a póni nagyon zaklatott lett. Oldalra néztem, semmi ijesztő. De akkor ő mitől fél?
Mentünk tovább, egyre csak nézett oldalra hátra. Nem láttam semmit. Mikor már nekiállt fújtatni és szemet dülleszteni, akkor teljesen hátrafordultam a nyeregben, és jééé, az esőkabátom felcsatolható váll része ott himbálódzott a fán :)
Tehát ez olyan rettentő félelmetes.
Visszakanyarodtam a vonakodó állattal. Nem nagyon akart a közelébe menni, alig tudtam olyan közel hajtani, hogy ne kelljen leszállnom róla.
Magamhoz vettem az alkatrészt, és bolyongtunk tovább az erdőben. Egy idő után a vadcsapások is eltűntek, tehát csak úgy mentünk az erdőben. Már épp kezdett ijesztő lenni a dolog, mikor láttam előttünk ritkulnak a fák, ki is értünk egy kis földútra.
Leszálltam, begyömöszöltem a kabátdarabot a nyeregtáskába, felszálltam, és elindultam az úton remélve, hogy a fenyvesbe vagy a betonútra vezet.
A fenyveses útra vezetett, innen már térkép nélkül kitaláltam a betonúthoz. A betonút melletti pici fűsávon elvágtattam a bekötőútig, bementem, és meg is tévesztődtem, mert máris volt egy olyan ív, amiről a pont elérhető. De ennek nem itt kéne lennie, és térkép szerint nagyobb.
Séta a kis fenyők mellett, bámultam a térképet, akkor jött K és T szemből. Kérdezték megvan -e? Mondtam nem, még csak most érkeztem.
Mutatták, hogy menjek föl arra, ahonnan jöttek, és a kanyarban a töltés mögött lesz. Megköszöntem, elváltunk.
Ahhoz képest, hogy 10 pontos pont, már az útról látszott. Leszálltam, átvezettem a töltésen a póneszt, már elég jól csúszott a folyamaros esőben, úgyhogy óvatosan kellett menni. Én is csúszkáltam, meg a ló is szánkázott lefele velem együtt.
Lyuk után vissza, felmásztam, és ki ügettem / vágtáztam a betonútig.
Beton mellett vágta végig a füvön, közben ki kellett ugrani oldalra pár hófolttól, végén jött szembe G, aki kedvesen kikerült.
A kis fenyves mellett elügettem, bekanyarodtam az elhagyott ipartelepes mezős szántóra, aminek a felső végében előző nap besüllyedtünk.
Az ipartelep egyik sarkával szemben volt egy bevezető út a kis fás sűrűbe, bementem, a jobboson tovább, jött szembe K és T, ügyesen elfértünk egymás mellett, és a pont is hamar meglett.
Kijöttem a fák közül, balra indultam a mezőn, jó volt a talaj, úgyhogy vágtáztam. Egyszer csak messze az erdőből ismerős alak jött le gyalog. Közelebb érek, ja ez apám, egy szarvas aganccsal a hóna alatt.
Közel érve felvettem a lovat, kérdezte hogy honnan indultunk, mert szokásától eltérően eltévedt.
Elmagyaráztam neki hogy jut vissza a padokhoz. Én is épp arra mentem, úgyhogy előre vágtattam, mire utolért már megtaláltam mégegy pontot egy nagy, benőtt fa mögött.
Mutattam neki hol menjen fel, mondta, hogy már képben van, úgyhogy elvágtattam a következő pontra.
Ez ugyan az volt, mint az előző napi 6-os, az íven lévő jelleghatár. Gyorsan lyukasztottam, és még volt vagy 20 percem, úgyhogy visszamentem 30-as gödör szélét keresni.
Ismét bejártam az irtást, lementem a bánya mellé, vissza, mindent megnéztem, sehol semmi. Hogy lehetek ilyen béna?
Kb. 8 perccel idő előtt visszamentem a padokhoz. A tulaj mondta, hogy még menjek 1 kört, de mondtam nem, annyi idő már nincs, és amúgy is hol van az a gödör, mert nem találom?
Mondta/mutatta, hogy annak a nagyon nagy gödörnek a túlfelén.
Na gondoltam akkor vagy én néztem nagyon rosszul a térképet, vagy rossz helyen van a jelölés.
Mire elkezdtek a többiek a körzetben nyargalászni, én már épp egy banánt majszoltam. Ittam is, bár jó hideg volt a víz is, de nagyon szomjas voltam.
Közben láttam, hogy G és I, az egyénis lány elindulnak le arra, amerre a 30-asnak kéne lenni. Utánuk kiabáltam, hogy oda mennek? Oda. Akkor jövök én is.
Kioldoztam a pónit és vittem magammal vezetve, hogy lejáratódjon kicsit. Átbotladoztunk az irtáson, nagy nehezen utolértem őket. Ők is ott keresték ahol én, tehát tényleg ide volt jelölve.
Mondtam nekik, hogy a főnök merre mutogatott, mondták az kizárt.
Nem lett meg, úgyhogy visszamentünk, és mondták a főnöknek, hogy mutassa meg, hol a pont.
Főnök kocsival lerobogott, G utána lóval, én még gyorsan hevedert húztam, felmásztam, és elvágtattam utánuk. Bona átugrált pár bokorcsonkocskát. Olyan ari volt.
A nagy gödör szélén volt tényleg a pont, de a közelében nem volt annak, ami a térképen volt jelölve, úgyhogy nekünk lett igazunk, de nem volt mit tenni.
Nekem nem számított amúgy, mert úgyis utolsó vagy a körüli szoktam lenni, de G-nek azért nem mindegy.
A főnök még megengedte, hogy beszedjem hazafele a 7-est, de G-ék már nem mentek vissza a padokhoz, én mentem velük, de aztán gyanúsan nem arra mentünk amerre nekem a 7-es útba eshet.
A legutolsó elágazónál mondtam nekik, hogy ha én 7-est akarok szedni, akkor itt felmegyek, majd bent találkozunk. Elváltunk.
Szépen átsétáltunk az erdőn, furcsa volt egyedül nyugodtan sétálgatni, néha már már ijesztő.
A 7-est leszedve belefutottam a csapat nagyobbik felébe, ők is sétáltak haza. Mondták hogy VG is a 7-esért ment, de akkor utána szólnak, hogy ne keresse.
A többiek előresiettek, L meg hátramaradt velem, így a lovardáig megtárgyaltuk a pontokat meg a lovakat.
Már nagyon fáztam, úgyhogy a lovardában bemenekültem a jó meleg fürdőszobába, átöltöztem, a tulaj feleségétől kértem hajszárítót, mert természetesen a hajam is tiszta víz lett.
Utána kaja, díjkiosztó, és irány haza.
Elvileg Pécselyre is megkapom a pónit. Nagyon jó lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése