Első versenyem II. (Sümeg, 2011. márc. 3-4-5)

A verseny első napján sikerült egész időben odaesni a lovardába. Megtaláltam azt a lányt is, akivel e-mailoztam.

9-kor kezdődött a taktikai megbeszélés. A tulaj elmondta, hogy elég nagy méretarányú és jó régi katonai térképet kapunk sajnos, úgyhogy nem lesz egyszerű a feladat. Pl. van egy kőbánya, amit ő kézzel rajzolt be, mert az sem volt rajta... Utána húztuk a sorszámokat, persze hogy a kedvenc 2-esemet kellett húznom, és mivel nem húzták ki az 1-est, én lettem az első. Páran megszólaltak mellettem, hogy szívás. Ha egy profinak szívás, akkor nekem mint kezdő mi?
Utána rohantam nyergelni. A nyeregtáskát is sikeresen ráerősítettem a lóra, aztán kimentem a pályára melegíteni és megnézni, hogy sántít -e. Kb. fél órát ügetgettem, mikor jött a tulaj, és szólt, hogy idő van, menjek a térképért. Megkaptam a térképet, volt kb. 5 percem rá, hogy megnézzem és kitaláljam merre indulok, de ebből az 5 percből 4 azzal ment el, hogy mászkált a ló össze-vissza, mert senki se tudta lefogni. Végül már rám szólt a tulaj, hogy menjek, mert értékes perceket vesztek. Gondoltam majd menet közben nézegetem a térképet.

Ahogy a kapu felé közeledtem, Tekila észrevette, hogy nem jön velünk senki, nyerítgetett, és azonnal meg akart fordulni. A fordulást sikerült meghiusítani, de a ló teljesen felpörgött, hogy most mi lesz, egyedül kell menni. Kint az utcán is folyton meg akart fordulni és nyerített, aztán mikor nem engedtem nekiállt ügetni, és meg sem akart belőle állni.
Mikor a főúthoz értem, nagy nehezen megállítottam, mert jöttek autók, de hirtelen megfordult és megindult haza. Valahogy megforgattam, így ott hisztizett a főút szélén, az autók látták, hogy küzdök vele, így lelassítottak és nagy ívben kikerültek. Szerencsére nem kellett 2 percnél többet várni, és át tudtam kelni.
A térképet nem sikeredett nézegetni, mert ahányszor rápillantottam, a ló megfordult. Szépen mentem amerre szoktunk kimenni a borókásba.
Felkaptattunk lépésben a csúszós, meredek, sáros, sziklás lejtőn, meg is találtam az első pontot. Mire kilyukasztottam a kártyám, már vágtatott fel a meredeken Mandulával a fickó aki győzni akart. A kanyarban utol is ért, de Mandula nem akart menni Tekila nélkül, mondta a fickó, hogy vágta. Jó, gondoltam, vágtázzunk. Beugrattam Tekit, erre 50 m-után kiabált a fickó utánam, hogy hová mész!? és berántotta jobbra a lovát valami mellék ösvényre.
Mikor távolodott, Tekila teljesen megzakkant, és a fák közt vágtatott a másik ló után. Egy kidőlt fánál nagy nehezen megállítottam, de nagyon feszült volt, és ahogy irányt akartam váltani, a haza útra kanyarodott. Akkor vissza fordítottam, és ismét elkezdett vágtázni a másik után.
Nem tudtam megállítani, úgyhogy beforgattam a kis fák meg bokrok közé, ami nagyon nem tetszett neki, úgyhogy nekiállt rugdalózni. Mikor egy kicsit lehiggadt, elkezdett arrafelé ügetni, amerre a másik ló ment, és megálltam egy szikla kupacnál. Gondoltam megnézem a térképet, hátha kitalálom hol vagyok épp, de vágtató ló dobogását hallottam meg hirtelen, jött a következő lovas, mert jó sokáig birkóztam Tekivel.
 Az e-mailezős csaj volt, köszönt és rohant is tova, utána meg szeretett volna Tekila. Megint minden erőmet be kellett vetnem, hogy lefordítsam arról az irányról, de akkor ismét hazafelé fordultunk, ő teljesen begőzölt, és full vágtában rongyolt át az erdőn, nem bírtam sem megállítani, sem elfordítani, úgyhogy sorra ugrotta át a kidőlt fákat. Mikor már a 4.-et is átugrotta, kicsit lelassított, és sikerült berángatnom az egyik kidőlt fa gallyas részébe, ott megállt, de még hisztizett, ugrált, rúgott, vagdalta a fejét...
Eltelt megint pár perc, mire lenyugodott annyira, hogy a kesztyűmet ki tudjam kaparni a zsebemből és felvenni, mert már nagyon fájt a kezem (ekkor még nem tűnt fel, hogy vérzik is). Utána visszamentem a kőkupacig, és elindultam le arra, amerre a többiek. Gondoltam nem várok meg még egy lovast, mert már fogytán az erőm küzdeni a telivérrel, úgyhogy igyekeztem.
Mivel már fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok, inkább a nyomokat olvastam, mint a térképet. Az első kereszteződésnél láttam felfele nyomokat, felvágtáztam arra, aztán hirtelen egy ifát láttam az út végén. Felvettem lépésbe, erre odaszólt az egyik favágó, hogy ez zsákutca, és hogy egy hölgy is jött erre az előbb lóval, neki is mondta ezt, ő nézegette a térképét és visszafordult. Megköszöntem, és visszamentem a kereszteződéshez. Elindultam a köves részen lefele, meg is lettek a lónyomok.
Nem volt a legjobb az út, úgyhogy csak kevés szakaszon vágtáztam, többnyire inkább ügettem, és közben a földet lestem. Aztán jött egy autó szembe, megnehezítette a nyomolvasást, de azért még megtaláltam a patanyomokat. Végül kiértem az erdőből egy tisztásra, ahol kereszteződés volt.
Jobbra sorompó, balra vittek a lónyomok, de nekem a szemben lévő hegyecske-dombocska baromira tetszett. Elmentem balra, kivágtáztam egy aszfaltos útig, és ott elvesztettem a nyomokat. Gondoltam ha már úgysem tudom hol vagyok, legalább a hegyecskét szemrevételezem. Visszavágtattam a kereszteződéshez, és lementem balra. Nagyon szép volt a domboldal, sziklás, köves, füves, fás... és mögötte találtam egy fenyőerdőt. Fenyőrajongásom arra húzott, úgyhogy átügettem rajta. Mikor kiértem belőle, gondoltam megpróbálok a betonút mentén haladni, hátha valami felismerhetőt találok. Kivágtáztam az útig, ott meg a szélén ügettem, léptem a füvön.
Egy idő után kezdett ismerős lenni a táj, és tényleg, a térképen "Lapos tető"-ként megjelölt pontnál már jártam anno terepen, az út mellett kell felbaktatni a dombra, aminek a közepén van egy pici katlan féleség, és ott volt benne a pont egy fán. Sikeresen odamentem, lyukasztottam, és visszajöttem az úthoz, mert így már be tudtam magam tájolni.

ott lóg a bója egy fán a mélyedés közepe táján:

A térkép szerint az útról kellett volna egy levezetőnek lenni a bánya irányába. Lementem az egyiken, de valami rosszul járható mezőre jutottam, a végén meg mély árok, ott nem mertem átmenni, úgyhogy visszabotorkáltam az útra.
Közben Tekila meglátott 2 lovat, és az aszfalton nekiállt vágtázni. Nagy nehezen elfordítottam, de akkor meg hazafele szaladt. Így rohanás közben nézegettem a térképet, és rábukkantam a megfelelő útra, úgyhogy berántottam jobbra a lovat. Itt hajlandó volt végre megállni, és megpillantottam egy táblát, miszerint tilos a belépés, és veszélyes is, mert bánya süllyedék van arra. Kicsit gondolkodtam, végül arra mentem; a lovasok nem szoktak törődni a táblákkal.
Miközben az erdőben birkóztam Tekivel, hogy hajlandó legyen ügetés helyett lépni, egyszer csak a jobb oldali útról jött egy pickup. Mikor közel ért, láttam, hogy fehér, aztán megpillantottam a volánnál a lovarda tulajt, bekanyarodott felém, és kiszólt, hogy Hajrá hajrá, menjek. Én megilletődve mondtam hogy jó, és elügettem jobbra, ahonnan jött.
Elmentem a szép vöröslő kövecskés úton, de a bányadombnál le volt zárva. Visszamentem, az első úton lementem jobbra, ott meg mély árok volt a végén. Visszavágtáztam a vörös útra, és bekanyarodtam a 2. úton. Azon végig vágtáztam egy kereszteződésig. Mindkét irányba vittek nyomok, de mivel a bányához jelölték a pontot, lementem jobbra. Jól el volt dugva a bója egy kis töltés mögé, és egy bokorra volt kötve a bányagödör peremén. Oda lóval nem lehet bemenni, úgyhogy Tekit kikötöttem egy fához és lyukasztottam.

a bója a bányagödör szélén:

Visszaérve előkaptam a késem meg a madzagom a nyeregtáskából, mert melegem lett, úgyhogy rákötöttem a táskára a kabátomat. Szegény ló úgy nézett már ki mint valami málhás öszvér. Szusszantam egyet, adtam Tekinek répát, magamnak meg egy korty vizet.
Mikor levettem a kesztyűm, láttam, hogy tiszta rászáradt vér meg kosz a kezem. A ló nem vérzett, úgyhogy csak a kezem lehetett. Kicsit leöblítettem róla a dzsuvát, és akkor felfedeztem, hogy egy kis részen lejött a bőr, valószínűleg még a puszta kezes harc közben, és az vérengzett kissé.
Aztán még ácsorgásom alatt jött 2 lovas, Ők is lyukasztottak és elmentek, de Tekiben megint fellángolt a vágy, hogy menjen a másik lovakkal. Vártam egy kicsit, mert jobb volt így fához kötve kivárni eltűnésüket. Végül eloldoztam, fel akartam szállni, de ő meg menni akart a lovak után, úgyhogy szenvedtem vagy 5 percet mire fel tudtam annyira mászni, hogy áthasaljak a nyergen, ő közben fürge léptekkel elindult az úton, én meg menet közben másztam rá rendesen. Tök furi hogy nem estem le.

Utána elindultunk arra amerre szerintem menni kellett. Nanaá hogy szembe jött 2 kupac lovas. Teki jól felhúzta magát, de elvágtattam tőlük. A kereszteződésnél tudtam, hogy jobbra kell menni, persze hogy a ló elvitt balra, haza felé. Kicsit birkóztunk mire sikerült az én irányomra kormányozni.
Jó kis földút volt, a szántók közt, gondoltam felvágtázok. Beugrattam, elég gyorsan ment, fújt a szél is, a térkép a nyakamból hátul csapdosott, és a kapocs beleakadt a hajamba. Nem foglalkoztam vele, vágtáztam tovább, erre a domb felénél Tekila derékszögben beugrott a szántóföldre, és nem volt hajlandó az út fele menni; ha arra kormányoztam, ment még beljebb a megművelt területre. Nagy nehezen kirugdaltam az útra, de ahogy gyorsítottam, megint beugrott a szántóba. Megállítottam, pörgött kicsit, úgyhogy lépésben tovább hajtottam, de közben kellett a térkép, mert itt volt valahol a pont. Előre húztam, de nagyon össze volt akadva a hajammal, végül mérgemben jól ráharaptam a hajamra, és letéptem róla a térképet. Megkerestem a pontot, lyukasztottam, és mentünk a beton útra.

E mellett hosszan ügettem meg vágtázgattam lefele. Mikor elhagytuk a kanyart ügetésben nézegettem a térképet, hogy majd hol kell lekanyarodni a mezőre, aztán a távolba szemléltem, amikor Tekila hirtelen kiugrott az út közepére, és bakolt egy marha nagyot. Határozottan az az érzésem támadt, hogy le akar dobni. Bementünk a mezőre, de annyit hülyült, hogy a kártyácskán sem tudtam megnézni mit keresek, de aztán megláttam. Át kellett hozzá menni egy árkon, viszont a mező túl feléről már több csapat lovas érkezett vágtában, amitől teljesen megzakkant, semmivel sem törődve rohant hozzájuk.
Átkeltünk az árkon, a csapatok lyukasztottak, az egyik már el is húzott sebesen a mezőn, Teki kapálta a földet, a 2. csapat is készült menni, mikor az egyéni fickó kérdezte, hogy lyukasztok -e? A másik csapat is elrajtolt és sebesen száguldottak a mezőn.
Én a fickó felé fordultam lovastól, épp magyaráztam neki, hogy nem tudok leszállni a lóról, mert nem tudok utána visszamászni rá, mert húz a többi ló után..... ekkor Tekila hirtelen helyben 1 lendülettel 180 fokot fordult, és full vágtában elszáguldott a többi ló után. Nem láttam értelmét, hogy a mező közepén nekiálljak vele birkózni, úgyhogy mikor beértük a kisebbik csapatot, rájuk tapadtam. De ők hamarabb ügetésre kapcsoltak, ez nem tetszett Tekinek, és el akart vinni a távoli, gyorsan haladó csoport fele, de jól megrángattam a száját, hogy térjen már észre, én is itt vagyok! így még jobban megsértődött. Kérdeztem a hátul lévő nőt, hogy mehetek -e velük (a lánya volt még ott meg a bátyja), mondta persze. Kérdezte, hogy nem bírok Tekivel? Mondtam, hogy nem nagyon, és mintha Teki be akarta volna bizonyítani, nekiállt idegesen fejvagdalni, meg kaparni a földet.
Innentől már velük mentem végig, mondanom sem kell, hogy a nagy mezőn száguldásnál beleakadt megint a térkép a hajamba, és senki sem tudta kiszabadítani, úgyhogy a lovardába érkezéskor anyu ollóval választotta szét a hajamat meg a kapcsot. Anyu jó ideges volt már mire beértem a kis csapattal, 1 órát toporgott a kapuban és leste a lovasokat. Pedig csak 4.5 órát voltam kint :)