Végre itt a jó idő! Lehet bicózni, a macska napozik és porfürdőzik, nyílnak a krokuszok, és ami a legjobb: nagyon kellemesek a terepviszonyok a lovagláshoz.
Az olvasást sem hanyagolom itthonlétemben, nemrégiben megvettem a Fakó lovas c. könyvet, és annyira tetszett, hogy még bevásároltam pár könyvet a szerzőtől (Bernard Cornwell). A Fakó lovas előzményét nem lehet kapni, de a 3 folytatást megvettem, már az Észak urai-nak vége fele járok. Ezek az úgynevezett Angolszász históriák. Vettem egy tőlük független, Franciaországban játszódó, Azincourt címre hallgató könyvet is, meg az Excalibour c. 3 kötetes sorozatot.

Kedden visszadöcögtem a dokihoz, a kullancs szurim nem adta be mert még hőemelkedtem meg köhögtem, mondta majd akkor lehet, ha egészséges vagyok. Azt is mondta hogy szerdán még ne menjek, úgyhogy jó hosszított hétvégém lett :)

Csütörtökön már majdnem teljesen jól voltam, úgyhogy kellett egy kis biciklizés.

Ma mentünk lovagolni. Elrángattam egy ismerősöm is, aki anno elég jó lovagolt, aztán elkezdett félni, ha megijedt vele a ló, vagy valaki leesett, akkor fél évig, egy évig nem lovagolt. Aztán ha lovagolgatott is, télen sosem ment, utána meg megint nehezen vette rá magát... De ha meg lovat lát, állandóan rájön a lovagolhatnék, meg ő terepre akar menni, de itt a régi helyen semmit nem fejlődik, úgyhogy próbálom oda elcsalni néha.Misát kértem neki, mert az egy nem ijedős, engedelmes, könnyen kezelhető ló.
Én szokásosan megkaptam Kemírt, de most nem volt szerencsém, nekem kellett lepucolni, és mikor meglátott a kefékkel közeledni már sunnyogott és támadó pozíciót vett fel. Mikor hozzáértem a kefével, odakapott, félre léptem, rászóltam, odébb toltam a fejét, megint hozzáértem, erre fel akart rúgni és meg is harapni egyszerre, úgyhogy inkább eloldalogtam onnan. Ott unatkozott egy 13 éves lány, megkérdeztem le meri -e fogni Kemír fejét, mondta persze, már fel is ugrott, erre az anyja felháborodottan odaszólt, hogy Nem!!! Közölte velem, hogy bocs, de csak 13 éves. Nem tudtam mi összefüggés van a kora, meg a ló fejének elterelése közt, de ő tudja. Mondtam ok, és vártam az edzőt hogy majd jöjjön. Aztán mondta a nő, hogy ha felnyergelte a lovát majd ő lefogja.
A nő fogta, etette, a kislány is etette, én meg gyorsan pucoltam, feltettem a nyerget, erre közölte a nő, hogy ő a hevederhúzásnál nem fog ott állni. Mondtam hogy nem csinál semmit ha tömi a fejét kenyérrel, a kezébe nyomtam egy marék kenyeret, így végül hajlandó volt ott állni fél percig amíg húztam. Régen nem volt ilyen aggódós és félős ez a nő, tök jól lovagolt, aztán elment szülni, most meg össze vissza aggódik. Amúgy bírom, mert aranyos, csak nem ilyen volt.

Kifele menet izgultam, hogy ismerősöm mit szól az ugatva kerítéshez szaladó kutyákhoz, meg a zajokhoz, de látszólag elvolt. Kicsit furcsálltam Kemírt, mert nagyon fürgén haladt, folyton lehagyta az apját még lépésben is, pedig nem szokta ennyire.
Első nagy mezőn a lovasíjászok utolértek minket, csak 2 irányba mentünk, Kemír ügetés helyett a mező feléig vágtázott, de ez nem zavaró tényező számomra. Mikor a patak melletti töltésre mentünk fel, hirtelen mögöttünk teremtek az íjászok, és csatlakoztak hozzánk. Na, gondoltam itt a vég, az íjászok meg fognak előzni, engem elvisz Kem, ismerősöm meg halálra rémül. Szerencsére nem így történt.
A kis réten az edző hátraszólt, hogy az útig rövid vágta, mentünk is szépen, mikor megálltunk, láttam ismerősöm ott üget a kupac íjász előtt. Hajjaj, gondoltam ez így nem lesz jó, ha vágtázni sem mer, vagy a mi csapatunk többi tagja fog hisztizni, vagy az íjászok.
2. mezőn kint volt a birkanyáj, most sokkal nagyobb számban, mint szoktak, lépésben haladtunk át köztük. Mikor elhagytuk őket, beugrottunk vágtába, az edzővel fogtuk az arabokat rendesen, és mikor a nő elkezdte megelőzni, szólt, hogy lassan megyünk. Tényleg nagyon kis kulturáltan caplattunk át a mezőn, a végén megálltunk, erre keressük az ismerősömet. Hát ő még a mező felénél ügetett, mögötte ott tolongtak az íjászok, de semmi pénzér be nem ugratta volna a lovat vágtába. Mint megtudtam, az íjászok mentek volna, csak mikor szerették volna megelőzni, rájuk szólt, hogy álljanak meg, azok meg csodával határos módon jó fiúk és lányok akartak lenni, így nem nyomták le szegényt.
Kövi mezőn sem akart vágtázni, úgyhogy én a másik 2 lovassal előre vágtáztam, edző meg hátul maradt lépni ügetni. Mikor a mező végén várakoztunk, a nő lecseszett, hogy minek hoztam ki ha nem tud vágtázni, mondtam neki hogy tud, csak fél, és ha nem hozom ki, sose lép tovább ezen. Akkor mondta hogy ki kell venni szabit, és hét közben kimenni az edzővel ketten neki.... A fickó nem morgott, aki Csinoson ült.
Mikor az elrontott vízelvezető partján haladtunk, kérdezte az edző, hogy bírok -e Kemírrel? Mondtam hogy igen, meglepő módon mindenhol tök jól meg tudtam fogni. Kérdeztem miért? Ja csak azért, mert már vagy 3-4 napja nem ment. Meglepődtem, de azon kívül, hogy sietett és többször szeppent meg mint szokott, nagyon rendes volt.
Visszafele a birkás réten az edző szólt, hogy haditanács, gyűljünk köré. Odamentünk, ránk mutatott: ti 3-an elmehettek előre, de az útnál megállni, én meg hátul maradok. Ahogy megfordultunk Kemír meg Csinos szépen meglódultak, a fickóval fej fej mellett vágtáztunk, vártam, hogy kimenjen a földútra, mert nem akartam a birkanyáj közepébe belevágtázni, de nem akaródzott neki is ezen gondolkodni, csak hajtotta a lovát, úgyhogy odakiabáltam meg mutogattam, hogy menjünk ki az útra. Hirtelen átlósan átvágott az út fele, én is kioldalaztam a szélére, és így közeledtünk az ijesztő gyapjúgombócok fele. Még vagy 100 m volt hátra a birkákig, mikor Kemír elkezdett habozni, lassulni, és időnként sávot váltott, látszott, hogy nem szimpatizál ezekkel a kis izékkel. Nem akartam egy szép kiugrásnál lerepülni, úgyhogy nagyon lelassítottam vágtában, így haladtunk át a nyáj szélén, így Kemír sem hisztizett, és a birkák sem szaladtak szét. A mező végén álldogáltunk, mikor láttuk, hogy az edző addig noszogatta ismerősömet, míg az csak be merte ugratni a lovat vágtába, így kb. a mező negyedén vágtába jött. Ez óriási haladás.
A kicsi mezőn nem akartam nagyon száguldozni, de a fickó beelőzött Csinossal, úgyhogy nagyon birkóztam Kemírrel, hogy meg tudjam állítani. Kérdeztem a fickót, hogy mennyire száguldozós? Mondta attól függ mennyire kell. Mondtam neki, hogy nem akarok a nagy mezőn száguldozni meg versenyezni, úgyhogy ha lehet hanyagoljuk a sebességet.
Leérve a nagy mezőre mondta az edző, hogy mehetünk, ő marad hátul. Elindultam szépen, Kemír nagyon aranyosan ment, könnyen vissza lehetett fogni, épp kezdtem élvezni, hogy szépen nyargalunk a napsütésben, erre Csinos mint az állat elhúz mellettünk, a fickó vadul hajtotta, Kemít meg azonnal utánaeredt, mint egy őrült. Simán lenyomta volna, de nem akartam versenyt, mert az utolsó mező kritikus, Kemírt nagyon elragadja a hév, és a végén sem akar megállni. Megküzdöttem vele, de sikerült a fickó mögött maradni, így ő hiába hajkurászta a lovát, nem volt vetélytárs, úgyhogy az is lelassult, és így nem satufékkel kellett megállni. Közben bedöcögött a nő is, álltunk kicsit, aztán elindultunk vissza, nagyon kis lightos vágtában az edzőék fele. Mikor odaértünk bekanyarodtam, és vidáman ott lassú vágtáztam ismerősöm mellett, és kérdeztem hogy tetszik neki Misa? Látszott rajta, hogy be van tojva annak ellenére, hogy Misa aranyosan ott ügetett lassan, egyenesen, semmitől sem zavartatva. Mondta, hogy majd elmondja ha egyben beértünk.
Persze egyben értünk be, megölelgettem Kemírt, mert ilyenkor már nem vérszomjas, kapott még kenyeret, ismerősömnek végül is tetszett a terep. Remélem még jön majd, hátha megbátorodik, ha megtapasztalja, hogy nem csak úgy mondom, hogy Misa nem csinál semmi rosszat.

Hétvégére tervben van még némi biciklizés, nyeregápolás, chaps és cipő pucolás, meg kéne kicsit kertészkedni is.