Nem volt jó hetem. Fáztam, kedden meglepően behavazódtunk, pedig edzőcipőben mentem dolgozni. A héten nagyon dilis volt a velem 1 szobában dolgozó öreglány. Hét elejétől bunkózott, aztán szerdán kitört, és nekem esett minden félével. Borzasztó ilyen fusztrált öreg nőstényekkel együtt dolgozni.

Viszont a mai terep tök jó volt.
Jól indítottam, ugyanis életemben először, egyedül sikerült felnyergelnem Kemírt anélkül, hogy belém harapott vagy megrúgott volna. Mindig mondta az edző, hogy ne féljek tőle, és akkor nem esz meg. Kicsit rövidebb madzagra kötöttem, már ahogy mentem felé sunyított, de látszólag nagy magabiztossággal odaléptem, persze a felszín alatt be voltam tojva, még kissé remegtem is, egyfolytában azt lestem honnan fog támadni, de úgy tűnik a lóval sikerült elhitetni, hogy nem félek. Feltettem az alátétes, sunnyogott, gonosz pillantásokat vetett hátra. Mikor rátettem a nyerget megpróbált harapni, de megakadt a madzagon, meg odébb is léptem kicsit, de nem hagytam abba a nyereg igazgatását. Elkezdett felém farolni, de megállítottam, és igazgattam tovább. Átmentem a másik oldalra, ott is megigazgattam, rátettem a hevedert, visszamentem. Gondoltam a has alatt nyúlkálás előtt nem árt egy kis lekenyerezés, úgyhogy az előre megtömött zsebemből odaadtam neki egyet, és amíg ropogtatott gyorsan átnyúltam a hevederér, becsatoltam, meghúztam, akkor megint szét akart tépni, de nem hagytam magam, figyeltem, kitértem, húztam, aztán a végén kenyereztem. Olyan boldog voltam :)
Mint kiderült 2 hét óta ez volt az első terep, úgyhogy az összes ló fel volt pörögve + még a "jó" idő is.
Kifele menet átszaladt előttünk egy sötét színű róka. Először fel sem ismertem.
Első mezőn amíg a többiek léptek, Kemír ügetett, mikor a többiek elkezdtek ügetni, beugrott vágtába nagy fejvagdalások közepette. Összeszedtem, visszafogtam, ügettünk vagy 5 mp-ig, akkor megint beugrott vágtába. Mivel képes olyan gyorsan vágtázni, mint ahogy a többiek ügetnek, nem vettem fel megint, ha neki jó, nekem mindegy hogy megyünk.
Kis mezőn 1 kupacban meglódultak, kialakult némi verseny, és alig sikerült bevenni a töltésre felvezető meredekhez a kanyart.
2. nagy mezőn szokásosan elindultunk, Csinos kilőtt, Kemír utána, de amint leelőztük, visszább tudtam fogni, és éreztem hogy én irányítok. A mező negyedéig működött is a dolog, aztán hirtelen minden előjel nélkül felkapcsolt full vágtába a kis arabja. Nem tudtam mi lehet a gond, Csinos tuti nem ért be, mert az sokkal lassabb. Mező feléig nem sikerült finoman lassabb haladásra bírni Kemírt, úgyhogy elkezdtem durvábban húzni a szárakat, semmi eredmény, száguldott tovább, semmit nem hallottam a szembe fújó széltől + a menetszéltől. Amennyire tudtam beleültem a hátába, teljes erőmből téptem a száját, hol simán húz enged-el, hol felváltva bal jobb szárat, semmi eredmény. Kicsit megpihentem, erőt gyűjtöttem, már közeledett a mező vége, és még mindig teljes sebességgel száguldott, nem tudtam ott mennyire sáros az út vagy a következő mező, nem kéne ilyen sebességgel belerongyolni, úgyhogy még egy kísérletet tettem a ló megállítására. Épp ezerrel birkóztam vele, és a mező vége miatt egy picit kezdett lelassítani, akkor láttam meg miért is nem akart lassabban menni: az edző végig ott jött mögöttünk a másik arabbal, és mikor lassított Kemír, az apja beért mellénk, de képtelen azt hagyni, hogy megelőzzék, úgyhogy csak akkor volt hajlandó tisztességes vágtasebességre lassítani, amikor az edző elkezdett fékezni Bütyökkel. Fordulni nem mertem, úgyhogy egyenes vonalon lassítottunk, így viszont kicsit benyargaltunk a következő mezőre, az edző utánam is szólt, hogy várjak, mert elhagytunk egy lovast. Mikor sikerült megállni visszaügettem, és tényleg, egy lovas még a mező felénél vágtázott csak. Amíg odaért, a 3 versenyszellemmel túltelített pacc szusszant egyet.
A kedvenc mezőmön Csinos előretört, de nem akartam versenyt, mert elég sáros volt a talaj, úgyhogy nagy nehezen mögötte tudtam tartani Kemírt.
A horgásztónál volt sok pecás meg sétáló.
Hazafele a kettes mezőn egész jól sikerült tartani a lovakat, normál sebességgel 1 kupacban mentünk.
A kis mezőn már be voltak zsongva, és nekiálltak versenyezni 3-an.
A nagy mezőn mondta az edző, hogy menjünk nyugodtan, ő inkább lép, a fájó bordáinak elég volt ennyi vágta mára. Csinos ment előre, bementem mellé, Kemír egész jól viselte, hogy nem ő suhan elöl, szerencsére egyik sem lőtt ki. Mikor Bogi elkezdett megelőzni, akkor kicsit bekattant és vagdalkozott, meg meglódult, de szóltam a nőnek, hogy ha nem akar megint száguldozást, ne kezdjen el megelőzni. Nem akart, mert visszament mögém. A mező végére csak előre kellett mennie Kemírnek, de kulturált tempóban haladt.
Megint csinálta a fesztivált amíg nem ért oda az apja. Befele már nem volt semmi érdekes.


Ez aranyos: