A héten normálisabb volt a szobatársam kicsit. Kedden nem volt jó napom, 2x majdnem elsírtam magam, 1x reggel egy elütött kutya miatt, aki még élt, 2.x estefele, mikor hazaértem, és a nagyapám beszólt nekem, mikor átmentem köszönni. Máskor nem szoktam nagyon magamra venni ha rájön a morgás, de aznap valahogy nem ment a hárítás.
Viszont sikerült venni övtáskákat a nagy utazáshoz. Anyu megbízott, hogy vegyek neki is. Készülünk a tolvajokra, bár a magyaroknál nem lehetnek sokkal rosszabbak :)

Csütörtökön nem éreztem túl jól magam, úgyhogy délután közöltem a felettesemmel, hogy pénteken dokihoz megyek, nem dolgozni. Kaptam a pofákat, meg a megjegyzéseket, de nem érdekelt, nem fogok betegen a hajnali sok minuszban a 10-15 percet késő vonatra várni, közben megfagyni, aztán verekedni a helyért, hogy köhögő, tüsszögő emberek közt nyomoroghassak 45 percet, aztán egész nap stresszeljenek bent.
Pénteken a dokinál mázlim volt, senki nem volt előttem, a dokinak is egész jó kedve volt, szobafogságra ítélt, és kedden kell visszatolnom a képem.

A szombati lovaglást nem volt szívem lemondani, meg amúgy is a lovaglás gyógyhatású rám, szóval mentem terepre :)
Most volt segítségem, egy ismerős lovas lefogta Kemír harapós végét amíg nyergeltem, így csak 1 fele kellett figyelnem.
3-an várakoztunk kint a kis réten, hogy jöjjön az edző, addig hagytuk a lovakat legelni. Sajna kint voltak a lovasíjászok is, a rét kb. 1/3-án bemelegítettek, ügetgettek össze vissza, ami Kemírt nagyon felzaklatta. Elkezdett mászkálni, aztán a kis közön bement az íjászok sáncába. Először úgy tűnt, csak füvet keres, de hirtelen meglódult, mire megfogtam már túl messze voltunk ahhoz a kijárattól, hogy tolassak, a kis dombon átmászatni nem akartam, mert könnyen eleshet vagy meghúzhatja magát, úgyhogy a másik lovas is meg én is arra jutottam, hogy elmegyek a végére és ott megfordulok.
Elindultam, Kemír nagyon belelkesült, mert így közvetlenül a szaladgáló lovasíjászok mellé kerültünk, ő is ügetni akart, de tartottam. Kiérve a végére gyorsan megfordultam, ki is mehettem volna, de nem akartam az izgatott lónak túl nagy teret adni,  hátha eszébe jut elnyargalni valamerre. Jól döntöttem, ugyanis az íjászok mellé érve azonnal megugrott és nekiállt vágtázni meg ugrálni, de a sánc miatt csak egyenesen tudta produkálni magát, így meg könnyen megállítottam. A vége felé is még próbálkozott, de sikeresen kijutottunk a járatból. A mezőcskére kiérve megcsapta a szabadság szele, újabb bemutatót tartott a nézőközönségnek, hogy milyen is egy rakoncátlan ló. Szerencsére pár percen belül jött az edző Kemír apjával, mielőtt a kis fickó nagyon bevadult volna, gyorsan odaszaladt apuhoz, rátapadt a hátsójára, és onnantól semmi baja nem volt.
Az első mezőn szépen ügettünk, a kis mezőn vágtáztunk, mentek szépen, a 2. nagy mezőn vágtáztunk, az elején Kemír nem bírta kivárni, hogy a többiek végre beugorjanak vágtába, úgyhogy mi már előrébb vágtattunk, mire a többi ló megindult. Mivel nem veszélyeztette senki a vezető pozíciót, így meg tudtam fogni a lovat, nem volt semmi érdekes. Fás bokroson sikerült 2. helyen haladásra kényszerítenem, kicsit megsértődött, de aztán beletörődött.
Hazafele a 2. nagy mezőn sikerült szépen 1 kupacban maradnunk, a kis mezőn már kezdett túlbuzogni a versenyszellem, le is hagytuk az edzőt rendesen. Utolsó nagy mezőn Csinos indult meg elöl, Bogi 2.-nak, Kemír el akart szaladni, úgyhogy visszafogtam rendesen, és valami elképesztően kényelmes rövid vágtában haladtunk az edző mellett, aki lépett, annyira jó volt. Mikor már ura voltam a helyzetnek, megeresztettem, pillanatok alatt beértük a többieket, ott visszafogtam, és nagyon lassan leelőzgettük a másik 2 lovast, így egyik ló sem akart kiszaladni a világból. Még sosem sikerült ennyire kulturáltan mennünk a nagy mezőn.
Volt egy kis hiszti amíg az edző oda nem ért, de aztán Kemír is megnyugodott, hogy nem hagytuk el aput, és hazaballagtunk.
Kissé fájós volt a légzés még tegnap is, de utána már tényleg tartottam a szobafogságot :)

Keddig pihi, szerdán már valószínűleg mennem kell dolgozni, de azt az 1 napot csak kibírom, utána hosszú hétvége :)))

Azt követő hétvégén pedig a várva várt tájékozódási tereplovaglás Sümegen!


Találtam egy jópofa ugrást: