A tegnapi terep érdekes lett. Jött egy csaj, látszott rajta, hogy elég lenéző a kis csóringer lovasokkal, nekem még hátat is fordított és nem köszönt vissza.
Az edző kiküldött minket a rétre, hogy legeljünk vagy sétáljunk és barátkozzunk össze. Kérdeztem a csajt, hogy most jött e ide először terepre? Mondta igen, de már volt terepen máshol. Kérdeztem hol, akkor felsorolt pár országot, de Magyarországon még nem volt terepen. Leginkább tengerparti lovaglást emlegetett. 1 évig lovagolt, aztán most szünetelt egy ideig. Kérdezte én merre voltam terepen? Mondtam hogy csak országhatáron belül, amerre nyaraltunk, vagy kirándultunk, akkor már el is vesztette érdeklődését, és megint jött a lenéző fej + elfordulás. Mindegy azért felsoroltam pár helyet, ajánlottam figyelmébe a Balaton-felvidéket mint szép, jó tereplovagló hely + Sümeget.
Közben előjött az edző és elindultunk ki. Jó keményre volt fagyva a talaj, a füves részen is ahol nem volt sok fű, csúszott rendesen. A nagy mezőn átügettünk, aztán sétáltunk a patak mellett. Egyszer csak rémüldöző hangokat hallottam mögülem, hátrafordultam, a csaj a ló nyakára volt dőlve, és rémült fejjel hangosan "nee"-zet, a ló meg oldalazott, nekijött Kemírnek, tolatott a bokrok közé, forgolódott. Érthető, hogy a csaj megijedt tőle, de a ló mitől? Aztán felbukkant egy futó néni Bogi mögül, aki leszarta, hogy szegény ló tőle ijedt meg, és nem sétált volna el mellettünk. Mikor elhaladt a rémült Bogi mellett, és Bogi látta, hogy a másik 2 ló meg se rezdül, akkor lenyugodott.
A kis mezőn szépen lassan vágtáztunk, nehogy eltaknyoljanak a paccok.
A 2. mezőn már készültem a küzdelemre, a távolban épp áttereltek pár kutyát a fasor túl felére, hogy ne legyenek útban nekünk. Beugrattuk a lovakat vágtába, Kemír és apja, Bütyök egymás mellett, hátul meg Bogi. Kemírt elég jól meg lehetett fogni, lehet érezte ő is, hogy nem a legjobb a talaj, és azért nem akart annyira elszaladni. Közben beszélgettem pár szót az edzővel, erre sikítás hátulról, Kemír kilőtt, de azonnal elkaptam. Hátranéztünk, felvettük őket ügetésbe, kérdezte az edző, hogy mi van? Csaj mondta, kiugrott oldalra a ló, mert megijedt valamitől. Innentől csak ügettünk a mező 2. felén.
A kedvenc fás bokrosomon már készültünk Kemírrel a vágtára, erre nem kezdte el ott az edző, ahol szoktuk. Gondoltam biztos a pocsolyák miatt. Elhagytuk a vizes, vagyis jelen esetben jeges részt, még mindig semmi. Előreügettem, megkérdeztem az edzőt, hogy előre mehetek -e? Mondta menjek, de csak lassan, nehogy eltaknyoljunk. Én már épp beugrattam Kemírt, mikor hallottam, hogy a csajnak mondja: maradjon mögötte.
Kemír először meglódult, de összeszedtem, visszafogtam, közben látta hogy nem jön utánunk senki, akkor elbizonytalanodott, kezdett riadozni a facsoportoktól, úgyhogy nagyon figyeltem, hátha megint előadja az oldal ugrándozás sorozatot. Végül nem ugrált oldalra, csak néha sávot váltott, a rémisztő vakondtúrásoknál felvettem lépésbe. A többiek is kicsit vágtáztak a mező végén.
Hazafele nem vágtáztunk a 2-es mezőn, mert nagyon csúszkáltak a lovak, csak ügettünk.
A kis mezőn már Kemír is kezdett felbuzdulni, hogy rohanjunk haza, és szép lendülettel indult meg vágtába, Bogi is elstartolt, ezzel ismét frászt hozva a csajra, nekiállta tépni a ló száját, az edző lemaradt, és mondta hogy adjon neki szárat, hagyja menni, nem fogja elvinni. Én nem akartam megállni a felpörgött Kemírrel, úgyhogy szépen lassan elvágtáztam a mező végére, addigra már ők is odaértek.
A nagy mezőn Kemír bezsongott, fejvagdalt, oldalügetett szokásosan, úgyhogy az edző odaszólt, hogy menjek. Kemír azonnal teljesítette a parancsot, mielőtt bármit is csináltam volna, de vissza kellett vennem a lendületéből, mert féltem az elcsúszástól. A mező felétől már keményen birkóznom kellett vele, és egyre gyorsabb lett, amikor már állítottam meg megcsúszott egy fagyott föld folton, akkor hajlandó lett együttműködni, és legalább ügetésig lelassítani.
Hátulról már hallottam Bogi lihegését, úgyhogy szépen felmászattam Kemírt a töltésre, hogy lássa a csaj hogy kell. A tetején megálltam, és vártam, hogy jöjjön a csaj, de nem jött, sőt visszakanyarodott hátra. Közben érkezett az edző lassú vágtában, azzal a lendülettel szépen felvágtázott / ugrott a töltésre. Bogi lent megrettent, hogy itt lesz hagyva, úgyhogy vágtában jött a töltés fele, a csaj már épp sikítani kezdett, de az edző rászólt, hogy hagyja menni a lovat, akkor elhallgatott, a ló meg szépen feljött a töltésre.
Jövőhéten is jön a csaj, de másik lovat kért. Javasoltam az edzőnek, hogy nyúljuk le Misát az íjászoktól, ő elég nyugodt, és kezelhető. Remélem én megint Kemírezek.

Youtube-ra feltöltött egy régi Kemír fan terepes videót. Ezen látszik Kemír meg az apja, Bütyök is. Kemír a szürke arab aki elöl rohan, Bütyök a szürke arab, akin a kalapos edző ül. A lány most már egy "fél ló" birtokosa, ezért tudok én Kemírezni.

Egyéb: tavasszal talán valóra válik egy régi vágyam, bár nem pont abban a formában, mint elképzeltem, de talán így még jobb is lesz :)

Mentem a szokásos terepre. Megint csak 4-en mentünk kis, én Kemírrel. Tegnap nem dolgozott, úgyhogy nagyon fel volt pörögve, már indulásnál is lépés helyett inkább ügetni akart.
Most szerencsére nem fújt annyira a szél, úgyhogy nem kellett a nagy mezőn kapaszkodnom amíg átügettünk.
A kis mezőn vágtánál Kemír is meglódult, meg Csinos is a fickóval, de a végére sikerült felvennünk őket.
A 2. nagy mezőn a távolban láttam, hogy valaki egy német juhászt sétáltat, de meglátta, hogy jövünk, és megkötötte a kutyát. Kb. a mező feléig egész jól sikerült visszatartanom a lovat, de akkor Csinos belódult hátulról, és amikor belekerült már az én látókörzetembe is, akkor Kemír rákapcsolt. A talaj elég gonosz volt, néhol még a fagy miatt csúszott, de több helyen már az olvadástól, úgyhogy minden erőmet bevetettem, és nem engedtem teljesen elrohanni Kemírt. Még ilyen durván visszafogva is lehagyta Csinost, de beért amikor elkezdtem volna megállítani a lovat, így többet kellet küszködnöm vele, de végül sikerrel jártam.
A fás bokros mezőn megindultunk 1 kupacban vágtában, de az edző nem arra ment, amerre szoktunk, először visszakanyarodtam felé, csak kevés volt a hely, úgyhogy mégiscsak jobbra mentem a fás bokorcsoportnál. Kemír kicsit felhúzta magát, hogy eltávolodtunk a többiektől, viszont nagyon jól vette a kis kanyarokat a növényzet kerülgetésénél.Sajnos Csinos megint kilőtt, egy darabig fej fej mellett rohant a 2 ló, aztán Kemír nem tűrte tovább, kilőtt, és csak a mező végén tudtam összeszedni nagy nehezen.
Visszafele a 2. nagy mezőn nem a szokásos irányba mentünk, hanem egy kis árkon átsétálva egy eddig ismeretlen területen. Szépen lassan, 1 kupacban vágtáztunk, mert nem tudtuk milyen meglepetések várnak. Az elsőre nem is kellett sokáig várni, egy sárosabbnak látszó füves területen olyan sár volt, hogy Kemír eleje besüllyedt és majdnem orra esett. Utána már jobban figyelt, és nem fickóskodott. Néhány részen nem csak sár, hanem víz, meg jég is volt, úgyhogy csobogtunk rendesen.
Egyszer csak 2 árok összefutott előttünk, és vége volt a mi részünknek. Megálltunk, én biztosra vettem, hogy visszamegyünk a kevésbé mély árokrészhez, de tévedtem: az edző belement a vízzel 3/4-ig telített, tetején befagyott, nádasos árokba, a lova lábának nagy részét ellepte a víz, de simán átment, és felszökkent a túlpartra. Jól van, gondoltam, ha neki ment, mi is át tudunk menni. Kemír is simán belement, és egy kis szökkenéssel kimászott a másik oldalon. Nagy megdöbbenésemre a víztől rettegő Csinos is jött utánam, valószínűleg nem volt ideje észlelni, hogy mi is az, amibe bele kéne menni. Legközelebb majd biztos tiltakozni fog.
A mező maradékát is levágtáztuk. A kis mezőn Kemír szokásosan gerjesztette magát, nekiállt oldalra ügetni, és nekiment az apjának, aztán mikor Csinos kilőtt, akkor ő is fejvagdalva elstartolt.
A nagy mezőn a töltés irányába egy nő volt 4 szabadon rohangáló német juhásszal, úgyhogy inkább a hosszabb, átlós részen mentünk.
Csinos kilőtt, de a 2 arabot fogtuk rendesen, és mikor látta, hogy senki sem követi, akkor ő is beállt a többiek sebességére. Kemír addig küzdött, míg vagy 3 lóhossznyira a többiek eké kerültünk, de nem hagytam elszaladni. A mező végéhez közeledve láttam, hogy a toronytól balra egy fickó sétál, 4 szabadon lévő nagy kutyával, talán 3 kaukázusi meg egy német juhász. Kemír is már messziről stírölte őket, úgyhogy számítottam némi ijedezésre, de arra nem, amit végül csinált.
Mikor beértünk az oszlop + kerítés mellé, akkor elugrott annak irányába, jobbra, (jajj kutyák), de ebből az oldalra kiugrásból hirtelen elugrott balra, (jajj oszlop), ebből meg befordult derékszögben és felvágtázott a töltésre (jajj, arra van az út). Szóval a kis cukorfalat majdnem kitáncolt alólam. Legközelebb ha ijesztő dolog fele megyünk jobban leülök, hátha akkor nem tud annyira kibillenteni, vagy nem engedem előre, mert úgy látszik akkor nagyon ijesztő minden.


Youtube-on találtam egy jó kis tereplovaglós videót:

lovaglás, Sherlock Holmes

Ma az irdatlan nagy szél ellenére volt terep :)
Összesen 4-en mentünk ki, sikerült megint Kemíren mennem, bár kicsit izgultam, hogy fog e hülyülni a szél miatt. Ahogy kiértünk a lakott területről, úgy fújt a szél, hogy vártam, mikor közli az edző: inkább menjünk vissza. Néha elég durván oldalba kapta Kemírt a szél, és kicsit megtántorodott oldalra, de nem csinált semmit. Volt vízszintesen szakadó hó is időnként.
A nagy mezőn szokásosan keresztben ügettünk, semmit nem hallottam, csak a szél zúgását, térddel szorítottam a nyerget, hogy ne szedjen le a szél a lóról, Kemír meg csak hősiesen szaladt apja után.
A kis mezőn széllel szembe vágtáztunk, ott kezdett beindulni, de még kezelhető volt. Mikor átkeltünk az úton a 2. nagy mezőre, ott már helyben vágtázott, várta az indulási parancsot, és itt is telibe szembe fújt a szél. Mikor végre elstartoltunk, Kemít kilőtt, de le tudtam lassítani. Ez nem tartott sokáig, mert az egyik lovasnak nagyon mehetnékje támadt, és megindult utánunk nem kis sebességgel. Kemír ezt kihívásnak tekintette, és begyújtotta a rakétákat, pedig nagyon jól tudja, hogy gyorsabb a többi lónál.
No mindegy is, elég rendesen elvitt a ló, nem sok közöm volt hozzá. Hiába próbáltam lelassítani, rohant utánunk a másik ló, és őt csak ez érdekelte. Így száguldás közben elgondolkodtam milyen durva: repeszt a ló ezerrel, pedig gátolom a haladásban, és éreztem rajta, hogy tudna ennél gyorsabban is menni. Fürgék ezek az arab pacik.
A mező végéhez közeledve már nem hallottam mögöttünk a másik ló dübörgését, meg itt úgyis meg szoktunk állni, úgyhogy újabb kísérletet tettem a ló megállítására. Nem ment könnyen, de mire a folyópartra felértünk, sikerült ügetésig felvennem. A másik ló jóval le volt maradva, ez edzőék pedig kb. a mező felénél jöttek.
A fás bokros mezőn is vágtáztunk, ott is kilőtt a fickó előre, de én nagy nehezen bent tartottam Kemírt az edző mögött.
A horgásztó mellett 1x megijedt valamitől, de nem láttam semmi ijesztőt. Bezzeg a lobogó nylon zsák, amitől a többi ló össze-vissza ugrált, az nem zavarta.
Visszafele a 2-es nagy mezőn szépen, kulturáltan, de tempósan vágtáztunk 1 kupacban. A pici mezőn már kezdte magát felpörgetni Kem, tartottam tőle, hogy a nagy mezőn el fog vinni a bánatba, ha a fickó megint kilő.
A nagy mezőre érve Kemír nekiállt oldalazni meg helyben vágtázni, fejdobálni.. Mikor megindultunk egyből megfogtam, a fickó pedig szerencsére nem akart versenyezni, úgyhogy szépen lassan vágtáztunk végig a mezőn, Kemír és Bütyök elöl, fej fej mellett, mögöttünk meg a másik 2 lovas.
Hazafele faggattam az edzőt, hogy lehet -e már menni a vérlovon, akivel az összefejelős ügyem volt, de mondta, hogy még nem ment le a dudor teljesen a lábáról, szerinte nem is fog, és nem meri megkockáztatni, hogy ne a gazdája alatt legyen baja a lónak, úgyhogy nem teszi be osztályba. Kellőképp lelombozódtam. Ha szimpi lesz egy ló, vagy elviszik, megsérül, vagy kivonják a közforgalomból... :( Csak akkor mehetek vele, ha a gazdája elutazik hosszabb időre, és engedélyezi a ló használatát, ami nagyon ritkán fordul elő.

Ebéd után elmentünk megnézni a Sherlock Holmes 2. részét. A nagy terem nagyjából tele volt, legalábbis én nem láttam üres helyet. Nem gondoltam, hogy ilyen sokan lesznek.
Az elsőt részt nagyon imádom, ez is jó volt, csak elég más, sokkal kuszább, és inkább a látványra mentek rá, hosszabb is volt, de nem bántam, mert tényleg jó volt. Remélem hamar kiadják DVD-n :)
Volt benne egy nagyon rai lovas rész is. Sajna képet nem találtam róla neten.

összefoglaló

Megint elmaradoztam a jegyzeteléssel.

Dec. 30-án kicsit előbb hazaengedtek minket a melóhelyről, úgyhogy futnom kellett a vonatra. El is értem, de Kelenföldnél állt fél órát, aztán Budafoknál kiderült miért: a másik vonat ami ott állt elcsapott valakit, még helyszíneltek, úgyhogy felszedtük a többi utast is, és mentünk tova. Martonig kb. 30-40 percet késett.

Szilveszter napján is voltam terepen. Sajna Kemírt lenyúlta egy nő, úgyhogy Bogin kellett mennem. Nem volt túl szimpi, amúgy sem egy kényelmes ló, de vágtában mindig megbotlott vagy megijedt, és átugrott a kényelmetlenebbik lábára. Mire a mezők végére értünk azt hittem lerázódok róla.

Délután kerestem a macskát, de nem találtam, pedig fontolgattam, hogy beköltöztetem a garázsba, nehogy halálra rémüljön és elmeneküljön a tűzijátékoktól. Úgy látszik elég volt az a pár délutáni durrogtató ahhoz, hogy elbújjon. Szerencsére reggel előjött, és kérte a kaját.
Éjjel nem bírtam éjfélig, már előtte elaludtam, a nagy durrogásra felébredtem, de idővel visszaaludtam. Apu kint mászkált és nyugtatgatta Buxindexet meg a mamáék kutyáját.

Ezen a héten szerdán is volt egy kalandos vonatutam: hazafele jöttünk a szokásos martoni vonattal, koszos, büdös, esik szét, vagy megfagy rajta az ember, vagy megsül... Nekünk sikerült egy sütős kocsiba ülni, mert odébb csak jégszekrény volt. Késve indult a vonat a Déliből is, aztán Kelenföldön nagyon sokat álltunk, közben bejött a fehérvári vonat pár vágánnyal odébb. Néhány ember átrohant arra, mi vártuk, hogy mi lesz. A hangos bemondó egyszer elkezdte mondani hogy a mi vonatunk mit csinál, de félbe szakították.
Olyan jó 15 perc múlva tovább indultunk, elvánszorgott a vonat Albertfalváig, ott megint gyanúsan sokat állt. 10-15 perc után az egyik csaj kapott egy telefont, hogy baleset van Budafokon. Na akkor már mindenki mozgolódott, egyre több embert láttunk lent a vonat mellett, én is ellődörögtem a vonaton körülnézni, mindenki öltözött. Visszamentem a többiekhez, és akkor jött a kalauz nő, közölte: A vonat nem megy tovább, mert gázolás történt Budafokon, lesz pótlóbusz, menjünk a 7-es busz megállójába. Felöltöztünk, és mivel gőzünk nem volt hol van az a buszmegálló, így követtük a tömeg áramlását. Átbukdácsoltunk a síneken tök sötétben, leereszkedtünk egy meredek, köves, sáros lejtőn, aztán a buszmegálló is meglett. Ott 2 fickó állt, és közölték, hogy 20 perc múlva lesz 1 db busz, aki siet menjen villamossal, aztán busszal Nagytétényig, mert onnan járnak a vonatok. Hurrá.
Egy fickó tudta az utat, úgyhogy őt követtük, minket meg csomó más ember akik szintén azt se tudták hol vannak. Mentünk 47-es villamossal Budafokig, ott vártuk a 33-as buszt, amikor is hátrébb megállt egy másik busz, leszállt a kalauznő, és jelezte, hogy ez a vonatpótló busz. Mindenki odaszaladt, felpréselődtünk, és már mentünk is.  Közben a kalauz mondta, hogy vár minket egy vonat Nagytétényben, és azzal tovább tudunk menni.
Nagytéténynél csorda módra átözönlöttünk az úttesten, fel a sáros, köves lejtőn, tök sötétben az állomáshoz. Az egyik nő megjegyezte, hogy ez olyan, mintha kiránduláson lennénk, csak nem az esernyőt kell követni, hanem a kalauzt.
Az állomáson a kalauznőnk fennhangon társalgott a forgalmistával, aztán kijött az ajtóba, és ott a tömeg előtt folytatta a veszekedést, hogy mi se maradjunk ki az eseményekből. A forgalmista nem akarta elengedni a tényleg ránk várakozó vonatot, sőt, felszállni sem engedett senkit.
A kalauz felhívott valakit, megmondta hogy ő az ilyen olyan számú vonatról van, idehozott busszal 200 utast, és most itt ácsorgunk, mert nem engednek ki. Közben a pálya is felszabadult, de csak sikerült kiharcolnia, hogy elengedjék ezt a vonatot, felszálltunk, és hazaértünk!
Csak 1 óra késéssel értünk haza.

Ezen a fantasztikus élményen felbuzdulva csütörtökön a fehérvári vonattal jöttünk haza, és mi történt?
A martoni időben hazaért, mi meg ott szívtunk, minden bokornál megállt az a szar és késett 30 percet. Tököm tele van a vonatozással. Ha bírnám a buszt, komolyan átpártolnék rá.

A héten egyetlen 1 napon, pénteken nem kellett a munkahelyemig futnom, hogy beérjek, és hazafele is elég jól jött a vonat.


Ma voltam terepen. Sikerült megszereznem Kemírt, az arab heréltet. Szerencsére csak 3-an mentünk ki, nem voltak versenytársak, így nem vitt el annyira a bánatba.
1. mezőn ügetés helyett inkább vágtázni akart, de sikerült apja mögött tartanom. Kis mezőn vágtáztunk, nem volt semmi. 2. nagy mezőn, ahol már vágtázni szoktunk, csak léptünk, mert 2 kutya szabadon volt, és nem tudtuk megtámadnak e. Persze hogy odarohantak ugatva, vicsorogva, de nem mertek 1 m-nél közelebb jönni, csak köröztek, meg kapkodtak a lovak felé. Kemír már nagyon akart volna vágtázni, a kutyák is idegesítették, úgyhogy szinte helyben ügetett, oldalazott, és közben vagdalta a fejét. Mikor nagy nehezen elkapták a gazdák a kutyákat, a másik 2 ló elindult hátulról, Kemír tolatott, dobálta az elejét, aztán kilőtt. Kicsit sár volt, meg amúgy sem akartam száguldani, úgyhogy időnként lassítottam a lovon. A mező végén elég jól sikerült megállítanom.
Most nem mentünk a kedvenc fás, bokros mezőmön :(
A tó megkerülése után átlósan végigvágtáztunk a kutyás mezőn. Addigra már nem voltak ott a kutyák, úgyhogy az edző kicsit megeresztette az arab ménjét.
A kis mezőn már nagyon fel voltak pörögve a lovak, úgyhogy egy kisebb verseny alakult ki.
A nagy mezőn megkérdezte az edző, hogy milyen vágtát akarunk? Én mondtam, hogy nem vágyom száguldozásra, a másik lány is sima vágtára szavazott, úgyhogy kulturáltan indultunk. Egy darabig szépen, lassan egymás mellett volt a 3 ló, de Kemírben nagyon buzgott a száguldhatnék, így kicsit gyorsabb iramra kapcsolt. Ezt hagytam, mert szimpatikus sebesség volt. Ahogy közeledett a mező vége, egyre gyorsabban ment a ló. Kezdtem lelassítani, mert egy anyuka a kisgyerekkel épp vágtak át a mezőn, gondoltam majd jól megijed tőlük. Lélekben már készültem az oldalra kiugrásra, erre mit csinál a ló? Kiugrik oldalra, de az ellenkező irányba, az emberek felé, mintha a fáktól ijedt volna meg. Nem tudom mi volt annyira ijesztő, de több ugrásnyit oldalazott, közben küzdöttem vele, hogy álljon, meg, meg kormányoztam visszafele, nehogy az anyuka azt higgye őket akarom legázolni. Nagy nehezen visszatereltem a szokásos irányba, felvettem ügetésbe, de nagyon fel volt pörögve, úgyhogy vágtában ugrált fel a töltésre, és szinte hazáig gyors lépésben ment, néha ügetett.
Jó volt ez a terep. Remélem jövőhéten is szabad lesz Kemír.


Egyéb:
Az Assassin's Creed Revelations nem akar a gépemen futni, folyton lefagy. Most lényegesen lerontottam a kép meg minden minőségét, így elmegyeget, de látszik, hogy kissé akadozik, nem olyan szép a kép, és még így is minimum 1x lefagy. Nem tudom mi baja, az 1, 2, meg a Brotherhood simán fut, ennek meg nincs nagyobb igénye elvileg.
A Brotherhoodban pedig a multiplayerre kattantam rá nagyon.
Közben olvasom az Assassin's creed Reneszánsz-t (könyv a 2. részből). Nem olyan tipikus regény, nincs olyan szépen írva, lényegében a játék leírása, de tetszik, mert így jobban megismerem az alapstroyt. Játék közben a sok angol szövegből elég keveset értettem meg, és így a háttértörténet sem jött le annyira.