2. nap együtt ment ki közel 30 lovas a borókásba, és onnan volt a start 11-kor. Vagyis lett volna, ha nem téved el az egyik csapat, így csúszott 1 - 1.5 órát az indulás.
Mivel tudtam: nem fogom tudni a lovat elnavigálni más fele mikor többi megindul le a dombról vágtában 4-5 fele, így hozzácsapódtam az egyik csapathoz.
Első pontnál egy bányagödörben barangoltunk, aztán onnantól kezdve jött a hajtás. Ahol lehetett, vágtáztak, és ahogy egyre jobban szorított az idő, úgy kapcsolt vezetőnk nagyobb sebességre.
Voltak nagyon eldugott pontok, percekig bolyongtunk a fák / bokrok közt mire meglett, volt amit nem is leltünk, de mások sem.
Mivel én egyéni induló voltam, de a csapattal mentem, nem lyukasztottam, mert az kissé etikátlan lenne. Egy pontnál mondták a többiek, hogy lyukasszak már, hisz én találtam meg, szóval itt engedtem nekik, meg azt kilyukasztottam amit előző nap a favágó mutatott.
Arrafelé sajnos nem jártunk ahol a másik pontot találtam meg. A favágós érdekes volt, mert csomó lovas szaladgált az erdőben, a térképolvasónk bement, hiába mondtam hogy még odébb van az az út amit keres, közben több irányból vágtattak felénk lovasok, ami nagyon felzaklatta Bogit, nem tudtam utánuk menni, de szerencsére egy másik lovas is leszakadt, egy nő aki csikón ült, úgyhogy elmentünk a rendes bevezető útra és elvágtattunk a pontig.
A többiek addigra átverekedték magukat az erdőn és épp lyukasztottak. Én is lyuggattam gyorsan, és már vágtattunk is tovább.
2 óra volt a szintidő, azon túl minden egyes perc 1 pont levonás. Innentől szinte végig vágtáztunk vagy bolyongtunk a fák közt bóját keresve.
Az egyik szakaszon szegény Bogi már nagyon lemaradt, de szerencsére megtaláltam a többieket, mert megálltak keresgélni.
A borókásba érve, közeledve az idő végéhez mindenkin eluralkodott a verseny szellem, keresztül kasul száguldoztak a lovasok, kiabálva ösztökélték lovaikat még gyorsabb haladásra. A vezérünk lyukasztott, és szemben kb. 500 m-re meglátta a következő bóját, de a másik csapatok is, úgyhogy 10 ló egyszerre lőtt ki. Bogi természetesen leszakadt, de annyira akart menni a csapattal, hogy nem érdekelte min esik át meg mibe lép bele. A többiek nyomvonalát akartam tartani, kikerülni egy nagyobbacska, derékig érő bokrot balról, de Bogi a bokortól 2 m-re berántott jobbra, készültem hogy átugrik jobb szélre és fent kell rajta maradni. De nem, ez a kis csámpás, ügyetlen, fáradt pacc úgy döntött ugrik.
Elkezdtem kiabálni, hogy NE, NE, NEEE!!!! és téptem a száját ahogy tudtam, próbáltam megállíttani, de hiába, mikor elrugaszkodott mondtam egy szépet, mert már láttam magam előtt ahogy lóval együtt felborulok.
Jól sejtettem, hogy béna ugró a ló, ennek eredményeképp beleugrott a szép nagy bokor közepébe, onnan ki, és száguldott tovább. A mellettem vágtázó srác nevetett, hogy én itt ugrabugrálok.
Mire a bójához értem már ment a harc a lyukasztóért, a mi vezetőnk épp satufékből leugorva négykézláb mászott a bójához. Utána visszapattant és már száguldottunk is tovább.
Az ezt követő száguldás alatt hajszoltam lovat életemben először. Persze nem durván, jó sok szárat adtam neki, álltam, és pálcával gyengéden meglegyintettem a farát, akkor új sebességre kapcsolt és beértük a többieket. Még találtak 1 pontot, egyet kerestünk de hiába, és visszarohantunk a starthoz, hogy ne csússzunk ki az időből.
Felérve Bogi is meg én is csak lihegtünk, végre hajlandó volt megállni 1 helyben. Lemásztam róla, hevedert lazítottam és elvittem sétálni. Furcsamód összesen kb. 6-8 lovas jártatta csak a lovát, pedig mindenki csatakosra hajtotta őket.
Egy kis pihenés és ivás után elindultam 2 lánnyal bóját szedni, de állandóan ügetgettek, én meg már nagyon nem akartam ügetni, a nyereg is feltört, ki is purcantam, szerintem a ló is, úgyhogy az első csapattal leléptem akik arra jöttek és hazafele tartottak.
Ilyen fáradt lótól nem számítottam semmi akciófilmes mutatványra, úgyhogy odaadtam neki a szárat, én meg kattintottam párat vagy támaszkodva görbítgettem fájó derekam.
Szépen elsétálgattunk. A szürke lovas fickó aki első nap lehagyott szedett nekem is szőlőt, azt hiszem izabella volt, fincsi és illatos.
Kissé odébb hirtelen utánam kiabált, hogy "fogd meg a lovam", ugyanis a pacc lendületesen lépdelt felénk. Nem kellett nagyon küzdenem érte, mikor megálltam beleállt Bogi hátsójába, el nem értem ugyan, de szépen álldogált amíg a gazdája odaért.
Az istállóban megint jött a zuhany és a jól megérdemelt zab, + némi alma.
Mikor mindenki megérkezett kajáltunk, utána díjkiosztó, és irány haza.
Az új hevederemet sikeresen elhagytam, úgyhogy majd kell vennem másikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése