Meló után rohantam le a vonatra, a vonatról itthon gyalog haza, hogy még naplemente előtt el tudjak menni bicózni. Kihagytam a vacsit, mert ma nagyot vétkeztem: lenyomtam egy 100 g-os Ritter Sportot, egész mogyorós, tejcsoki. Csak úgy hirtelen az egészet, annyira kívántam, és gondoltam, na még azt az egy kockát, aztán még azt az egyet, jaj ne árválkodjanak már azok ott ketten, aztán ó már csak egy sor van, most azt hova tegyem... szóval elpusztult. Pedig olyan jól sikerült eddig visszafognom magam. Mindenesetre a -12 kg-ot még tartom.
Biciklizéshez jól beöltöztem, dupla nadrág, chaps, vastag zokni, hosszú ujjú felső, 2 pulcsi, kabát, sapka, kesztyű. Eleinte úgy tűnt túlöltöztem, de hazafele, sötétben örültem, hogy ennyi göncöt magamra aggattam.
Az utam első felében még elég világos volt, ennek ellenére az autópályahídon túl, mikor a hosszú erdő melletti szakaszon tekertem, másik oldalamon a gyümölcsöst + szántót szegélyező kerítés, megláttam messze egy állatkát szaladni. Nem látok a legjobban messzire, úgyhogy nagydarab macskának véltem. Gondoltam biztos valamelyik kandúr a faluból itt vadászik. Közelebb érve megláttam, hogy fehér a farka vége, és vörös árnyalatú a bundája. Na, ez akkor nem macska hanem róka, de miért nem szalad el?
Tartottam az iramot, nem voltam hangtalan, azért az új biciklit is megnyúztam már annyira, hogy adjon bizonyos hangokat. Kb. 40 m-re lehettem tőle, úgy tűnt felém néz, de nem ijedt meg. Lelassítottam, és gondolkodtam mik a lehetőségek. Ha közel érek, és baromira megijed esetleg nekem támad, vagy észrevesz időben és lelép, na de mi van ha veszett? Egyre közeledtem, gondoltam zajt kéne csapni, de hogy? Kiabáljak? Akkor eszembe jutott nemrég felfedezett csengőm, gyorsan csilingeltem párat, akkor rám meredt a koma.
Eztán jött az izgulás, hogy reagál a kis sötét vörös. Mikor alig 15 m-re voltam tőle hirtelen bevetette magát a fák közé, én meg elsuhantam a helyszínről.
Mikor a dombhoz értem épp kukoricát arattak a tetőn, én meg legurultam. A kietlen út felénél, szürkülettájt felfedeztem, hogy egy őz bámul engem az út közepéről kicsit odébb. Az eddigi őzes találkozásaimon alapulva tekertem bátran tovább, neki nem kellett csengetni, mikor 30 m-re értem nekiiramodott, utána meg a társa aki addig a susnyásban lapult és észre se vettem. Néztem őket egy darabig amíg bele nem vesztek a messzeségbe, nekem meg jött a kanyar, irány a másik falu.
A mi falunkon (bocsánat, város) belül megint láttam a baglyot az egyik mellékutcában. Valahol itt lakhat a környéken, mert már nem először találkozok vele biciklizésből hazatérve.
(nem az én fotóm)
Voltam múlt szerdán megnézni egy új lovardát. Jónak tűnik az edző, a lovak sem azok az odébbrugdalós, félig képzett iskolalovak. Az edzés elég pörgős volt, bár ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy nagyon haladó csoportba sikerült belecsöppennem.
Remélem nem gázoltam bele nagyon az edző lelkébe a nyeregkritikámmal. Telefonon mikor beszéltünk akkor is mondtam, hogy ha nem vihetem a nyergem nem gond, csak olyan nyereg legyen aminek van jó térdtámasza. Erre nem pont olyanra kerültem amiről leestek a tépőzáras térdtámaszok? Jó, fent maradtam ezzel is, meg megcsináltam mindent, de úgy érzem ment volna jobban is, ha viszonylagos biztonságban érzem magam a lovon. Nem kicsit volt rohanós ló, és nem egyszer nem tudtam azonnal megállítani vágtából vagy gyors ügetésből.
Hétvégén lehet inkább a régi helyemre megyek lovagolni, ha felgyógyult a fenevad. A múltkor már készültem, hogy vele megyek, vittem gerincvédőt is, mert nem esélytelen hogy lepakol, erre nem lerúgta a másik ló? Szegénynek csúnya sebe lett, de azért legelni kivittem a kis hisztikirálynőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése