Hétvégi lovaglás

Szerencsére vasárnap visszafogta magát az időjárás, és tudtam menni lovagolni.
Megkértem az edzőt, hogy amíg lepucolom Kemírt, addig terelje el a fejét. Így csak kevés harapást kaptam.
Felnyergelte, kantározni már én kantároztam, a szokottnál sunyibb volt, és párszor megharapott. Bevezettem a fedelesbe, megállítottam, belém harapott. Feldobtam a szárat, megint megcsípett, és hiába húztam a kezem, már tátott szájjal nyúlt utána. Nem tudtam mire vélni ezt az extra szemétkedést, úgyhogy mielőtt felfalt volna, gyorsan felmásztam rá.
Elindultunk, én mentem elöl Kemírrel, mögöttem egy magán ló, Kyra, aztán Bogi, Mischa, Csinos, és Csili változó pozíciókban. Csili már nagyon rég nem ment, így tele volt a feneke rendesen.
Csili már lépésben is megijedt a nagy semmitől és szökdécselt, de itt még nem vadult nagyon. Ügetésben pár kör után elég durván nekiállt ugrálni, Kemít látta, hogy itt valamitől nagyon rettegni kell, úgyhogy ő is nekiállt ugribugrizni és elszaladni.
Ügettünk tovább, Csili még alkotott párat, Kemír kezdte sejteni, hogy nincs is itt semmi szörnyeteg, így már nem ugrált olyan vadul. Viszont az utolsó rodeói egyikénél Csili a letakart íjász céltáblás sarokból kiindulva ugrálva, rúgva haladt át a fél lovardán, amit Kemír nagyon megjegyzett, onnantól kezdve úgy kellett végig rugdalni a sarokig, ahonnan különböző módokon szökkent ki, oldalazott...
Csilit vágtáztatta az edző, utána lehiggadt, viszont Kemír még mindig szentül meg volt győződve róla, hogy valami rém van a saroknál, így minden körben alkotott valami szépet. Csinált gyönyörű 1/4 piruettből előre szökkenést, nagyon jó érzés volt kiülni, olyan könnyed és légies... csinált sima kis oldalra ugrásokat, 1x egész sokáig szökkengetett oldalra, előre is szaladozott.....
Ez addig így ment, míg nem jött az oldallépés. Azt gyorsan lenyomtuk, és amíg a többiekre vártunk, beálltam vele a rettegett sarokba. Pár percnyi ott álldogálás alatt meggyőződhetett róla, hogy valójában semmi lóevő dolog nincs ott, és onnantól fogva ment normálisan.
Vágtánál még kicsit megszaladt annál a saroknál és lecsapta a fejét, de nem csinált semmi durvát.

Tegnap sütöttem muffint az IKEA-ban beszerzett ló alakú, teflonos sütőformákban. Sajnos pár éve már nem sütöttem muffint, így elfelejtettem, hogy nem elég jól kivajazni a tepsit, be is kell lisztezni. Ennek eredményeképp kellően beleragadt szegény ló muffin a formába, és darabokban kapargattam ki. A kicsinek csak a lába jött le, de a nagy nagyon szétment.
Mindegy, finomnak finom, és legközelebb már emlékezni fogok a lisztre.

Ma voltam terepen. 1x nem sokon múlt hogy lezúgjak, de valahogy fentmaradtam a virgonc patáson.
Kemír már az elején is nagyon fel volt pörögve, és nem izgatta, hogy gyakran jég van a hó alatt.
Odafele az első vágta nagyon jó volt, puhán, ruganyosan szökkelt a hóban, viszont a 2. vágtánál, a nagy, kopárabb --> jegesebb mezőn nem figyelt a csúszásveszélyre. Majdnem el is taknyolt, mikor megcsúszott egy hó alatti jégfolton, én meg szinte teljesen kiestem a bal kengyelemből, épp hogy csak a csizmám orra ért a kengyelhez.
A ló a majdnem elesésből dühösen felpattant, és kirúgott egyet. Szerencsére nem olyan nagyot, úgyhogy féloldalas kengyellel is fent tudtam maradni rajta, és váta közben visszatornáztam rendesen a lábam a kengyelbe.
Következő mezőn valóra válthattam egy régi vágyam: kint voltak a birkák kecskékkel vegyítve, teljes mező szélességben. Közelükbe érve felvettük a lovakat vágtából lépésbe, de nem fértünk el a nyáj mellett, úgyhogy felbuzdulva előreügettem birkaiszonyos Kemírrel, és a széléről visszatereltük a birkákat kecskéket a nagy csapathoz. Mire a többiek odaértek, már tiszta volt a terep.
Hazafele az első mezőn nem volt semmi izgi. Kem párszor lecsapta a fejét és megtekerte magát, de nem vadult.
A kis mezőn ismételten megszívatott az egyik vágtamániás kis kezdőcski fickó.
Szépen sorban elindultunk, erre ez az őrült hátulról kurjongatva, gyááá-zva berobbant előre, a mieink vérszemet kapva kilőttek, és akkor felbukkantak a vérszomjas gyalogosok a fák mögül, az összes ló kiugrott oldalra, de Kemír még mindig sérelmezte, hogy az idióta ott suhan mellettünk, így kirúgott egy szépet kiugrás közben.
Nagy mezőn az őrült megint elszáguldott előre, Kemet visszatartottam, és kb. 20 m-re lemaradva követtük, de végig tépnem kellett a száját szegénynek, hogy ne süvítsen el.

Karácsony után mikor néztük az íjász család ifjú tagjaival a Pi életét és a Hobbitot, a lánnyal megláttunk egy jó kis bemutatót, és elhatároztuk, hogy megnézzük. 16-os korhatárral reklámozták, meg is lepődtem, hogy Tarantino film hogyhogy nem 18-as. Ha nem emelik 18-ra, akkor a 15.5 éves lányt talán sikerül becsempészni.
A bemutatóból úgy vélem, nem lesz olyan durva, mint a Becstelen brigantik, ami szintén Tarantino és jóóó.

Összefoglaló

Megint nem nagyon irkáltam. Pár szóban az ünnepekről:

Világvége napján volt a napfordulós ünnepségünk az íjász csapattal. Ők mindig szokták tartani, most minket, újakat is meghívtak. Érdekes dolgokat meséltek, volt felolvasás, evés ivás, tűz körül éneklés.
A vége felé gyújtottunk szabad téren szép tüzecskét, ott is még beszélt a főnök, aztán jött a körbe állás, éneklés. Nagyon jó dalocskákat énekeltek, próbáltuk mi is követni, főnök dobolt a táltos vagy milyen dobján.

Ez volt az egyik:

Karácsony is elment hamar. Kaptam szép és jó dolgokat, még visszamenőleg szülinapomra is egy párat.

Szilveszterkor anyu mindenáron társasozni akart, de én előszedtem szülinapomra kapott 3Ds tigrises Puzzle-m, és azt raktuk hajnali 2-ig, amikoris feladásra kényszerültünk. Rettentő rossz lámpafénynél 3d-s, állandóan változó puzzle-t rakni.
De aztán másnap délelőtt gyorsan befejeztem. Természetes fénynél lényegesen könnyebb volt.

Pacizni is voltam karácsony előtt is, meg most hétvégén is.

A karácsony előttin Kemír kellőképp meglepett.
Megint volt kint velünk egy kezdő csávóka, akiben még túlteng az önbizalom, állandóan száguldozni akar, így hajtja is a semmire nem reagálusz jellegű birka lovat amin ül. Kemír minden hajtó kiáltást, cuppogást magára vesz, még ha nem is az ő hátáról érkezett a zaj.
Ennek megfelelően már odafele sem volt könnyű fogni, a többiek folyton előzni akartak, pedig nem volt túl jó a talaj.
Hazafele a nagy mezőn beálltam Kemmel az apja mögé vágtában, de a többiek nagyon nyomultak, körbevettek, már ettől is sík ideg lett a ló, folyton sunyított. Erre kedves kis kezdőkém behúzott mellénk/mögénk, nekiállt kiabálni a saját lovának, és elkezdte csapkodni a szárakkal. Nem tudom megcsapta -e Kemír farát is, vagy csak a csattanástól pöccent be... mindenesetre kirúgott egy jó nagyot.
Kemíren nem számítottam ilyesmire, úgyhogy elég kellemetlenül érintett.
Tanulság: tudatlan kezdők kerülendők messzire.

Hétvégi terepen megcsíptem a másik száguldozás mániás kezdőt. Szintén végig birkóztam Kemírrel, tiszta jég volt minden, de ez a marha csak hajszolta a mamutját, Kemírt meg alig lehetett lassabb tempóra kényszeríteni, mert zavarta, hogy megelőzték.
Miért nem tudnak az ilyenek jól elvágódni lóval együtt? Lehiggadnának 1-2 évre, és nem veszélyeztetnék a többi lovast.