Végre itt a jó idő! Lehet bicózni, a macska napozik és porfürdőzik, nyílnak a krokuszok, és ami a legjobb: nagyon kellemesek a terepviszonyok a lovagláshoz.
Az olvasást sem hanyagolom itthonlétemben, nemrégiben megvettem a Fakó lovas c. könyvet, és annyira tetszett, hogy még bevásároltam pár könyvet a szerzőtől (Bernard Cornwell). A Fakó lovas előzményét nem lehet kapni, de a 3 folytatást megvettem, már az Észak urai-nak vége fele járok. Ezek az úgynevezett Angolszász históriák. Vettem egy tőlük független, Franciaországban játszódó, Azincourt címre hallgató könyvet is, meg az Excalibour c. 3 kötetes sorozatot.

Kedden visszadöcögtem a dokihoz, a kullancs szurim nem adta be mert még hőemelkedtem meg köhögtem, mondta majd akkor lehet, ha egészséges vagyok. Azt is mondta hogy szerdán még ne menjek, úgyhogy jó hosszított hétvégém lett :)

Csütörtökön már majdnem teljesen jól voltam, úgyhogy kellett egy kis biciklizés.

Ma mentünk lovagolni. Elrángattam egy ismerősöm is, aki anno elég jó lovagolt, aztán elkezdett félni, ha megijedt vele a ló, vagy valaki leesett, akkor fél évig, egy évig nem lovagolt. Aztán ha lovagolgatott is, télen sosem ment, utána meg megint nehezen vette rá magát... De ha meg lovat lát, állandóan rájön a lovagolhatnék, meg ő terepre akar menni, de itt a régi helyen semmit nem fejlődik, úgyhogy próbálom oda elcsalni néha.Misát kértem neki, mert az egy nem ijedős, engedelmes, könnyen kezelhető ló.
Én szokásosan megkaptam Kemírt, de most nem volt szerencsém, nekem kellett lepucolni, és mikor meglátott a kefékkel közeledni már sunnyogott és támadó pozíciót vett fel. Mikor hozzáértem a kefével, odakapott, félre léptem, rászóltam, odébb toltam a fejét, megint hozzáértem, erre fel akart rúgni és meg is harapni egyszerre, úgyhogy inkább eloldalogtam onnan. Ott unatkozott egy 13 éves lány, megkérdeztem le meri -e fogni Kemír fejét, mondta persze, már fel is ugrott, erre az anyja felháborodottan odaszólt, hogy Nem!!! Közölte velem, hogy bocs, de csak 13 éves. Nem tudtam mi összefüggés van a kora, meg a ló fejének elterelése közt, de ő tudja. Mondtam ok, és vártam az edzőt hogy majd jöjjön. Aztán mondta a nő, hogy ha felnyergelte a lovát majd ő lefogja.
A nő fogta, etette, a kislány is etette, én meg gyorsan pucoltam, feltettem a nyerget, erre közölte a nő, hogy ő a hevederhúzásnál nem fog ott állni. Mondtam hogy nem csinál semmit ha tömi a fejét kenyérrel, a kezébe nyomtam egy marék kenyeret, így végül hajlandó volt ott állni fél percig amíg húztam. Régen nem volt ilyen aggódós és félős ez a nő, tök jól lovagolt, aztán elment szülni, most meg össze vissza aggódik. Amúgy bírom, mert aranyos, csak nem ilyen volt.

Kifele menet izgultam, hogy ismerősöm mit szól az ugatva kerítéshez szaladó kutyákhoz, meg a zajokhoz, de látszólag elvolt. Kicsit furcsálltam Kemírt, mert nagyon fürgén haladt, folyton lehagyta az apját még lépésben is, pedig nem szokta ennyire.
Első nagy mezőn a lovasíjászok utolértek minket, csak 2 irányba mentünk, Kemír ügetés helyett a mező feléig vágtázott, de ez nem zavaró tényező számomra. Mikor a patak melletti töltésre mentünk fel, hirtelen mögöttünk teremtek az íjászok, és csatlakoztak hozzánk. Na, gondoltam itt a vég, az íjászok meg fognak előzni, engem elvisz Kem, ismerősöm meg halálra rémül. Szerencsére nem így történt.
A kis réten az edző hátraszólt, hogy az útig rövid vágta, mentünk is szépen, mikor megálltunk, láttam ismerősöm ott üget a kupac íjász előtt. Hajjaj, gondoltam ez így nem lesz jó, ha vágtázni sem mer, vagy a mi csapatunk többi tagja fog hisztizni, vagy az íjászok.
2. mezőn kint volt a birkanyáj, most sokkal nagyobb számban, mint szoktak, lépésben haladtunk át köztük. Mikor elhagytuk őket, beugrottunk vágtába, az edzővel fogtuk az arabokat rendesen, és mikor a nő elkezdte megelőzni, szólt, hogy lassan megyünk. Tényleg nagyon kis kulturáltan caplattunk át a mezőn, a végén megálltunk, erre keressük az ismerősömet. Hát ő még a mező felénél ügetett, mögötte ott tolongtak az íjászok, de semmi pénzér be nem ugratta volna a lovat vágtába. Mint megtudtam, az íjászok mentek volna, csak mikor szerették volna megelőzni, rájuk szólt, hogy álljanak meg, azok meg csodával határos módon jó fiúk és lányok akartak lenni, így nem nyomták le szegényt.
Kövi mezőn sem akart vágtázni, úgyhogy én a másik 2 lovassal előre vágtáztam, edző meg hátul maradt lépni ügetni. Mikor a mező végén várakoztunk, a nő lecseszett, hogy minek hoztam ki ha nem tud vágtázni, mondtam neki hogy tud, csak fél, és ha nem hozom ki, sose lép tovább ezen. Akkor mondta hogy ki kell venni szabit, és hét közben kimenni az edzővel ketten neki.... A fickó nem morgott, aki Csinoson ült.
Mikor az elrontott vízelvezető partján haladtunk, kérdezte az edző, hogy bírok -e Kemírrel? Mondtam hogy igen, meglepő módon mindenhol tök jól meg tudtam fogni. Kérdeztem miért? Ja csak azért, mert már vagy 3-4 napja nem ment. Meglepődtem, de azon kívül, hogy sietett és többször szeppent meg mint szokott, nagyon rendes volt.
Visszafele a birkás réten az edző szólt, hogy haditanács, gyűljünk köré. Odamentünk, ránk mutatott: ti 3-an elmehettek előre, de az útnál megállni, én meg hátul maradok. Ahogy megfordultunk Kemír meg Csinos szépen meglódultak, a fickóval fej fej mellett vágtáztunk, vártam, hogy kimenjen a földútra, mert nem akartam a birkanyáj közepébe belevágtázni, de nem akaródzott neki is ezen gondolkodni, csak hajtotta a lovát, úgyhogy odakiabáltam meg mutogattam, hogy menjünk ki az útra. Hirtelen átlósan átvágott az út fele, én is kioldalaztam a szélére, és így közeledtünk az ijesztő gyapjúgombócok fele. Még vagy 100 m volt hátra a birkákig, mikor Kemír elkezdett habozni, lassulni, és időnként sávot váltott, látszott, hogy nem szimpatizál ezekkel a kis izékkel. Nem akartam egy szép kiugrásnál lerepülni, úgyhogy nagyon lelassítottam vágtában, így haladtunk át a nyáj szélén, így Kemír sem hisztizett, és a birkák sem szaladtak szét. A mező végén álldogáltunk, mikor láttuk, hogy az edző addig noszogatta ismerősömet, míg az csak be merte ugratni a lovat vágtába, így kb. a mező negyedén vágtába jött. Ez óriási haladás.
A kicsi mezőn nem akartam nagyon száguldozni, de a fickó beelőzött Csinossal, úgyhogy nagyon birkóztam Kemírrel, hogy meg tudjam állítani. Kérdeztem a fickót, hogy mennyire száguldozós? Mondta attól függ mennyire kell. Mondtam neki, hogy nem akarok a nagy mezőn száguldozni meg versenyezni, úgyhogy ha lehet hanyagoljuk a sebességet.
Leérve a nagy mezőre mondta az edző, hogy mehetünk, ő marad hátul. Elindultam szépen, Kemír nagyon aranyosan ment, könnyen vissza lehetett fogni, épp kezdtem élvezni, hogy szépen nyargalunk a napsütésben, erre Csinos mint az állat elhúz mellettünk, a fickó vadul hajtotta, Kemít meg azonnal utánaeredt, mint egy őrült. Simán lenyomta volna, de nem akartam versenyt, mert az utolsó mező kritikus, Kemírt nagyon elragadja a hév, és a végén sem akar megállni. Megküzdöttem vele, de sikerült a fickó mögött maradni, így ő hiába hajkurászta a lovát, nem volt vetélytárs, úgyhogy az is lelassult, és így nem satufékkel kellett megállni. Közben bedöcögött a nő is, álltunk kicsit, aztán elindultunk vissza, nagyon kis lightos vágtában az edzőék fele. Mikor odaértünk bekanyarodtam, és vidáman ott lassú vágtáztam ismerősöm mellett, és kérdeztem hogy tetszik neki Misa? Látszott rajta, hogy be van tojva annak ellenére, hogy Misa aranyosan ott ügetett lassan, egyenesen, semmitől sem zavartatva. Mondta, hogy majd elmondja ha egyben beértünk.
Persze egyben értünk be, megölelgettem Kemírt, mert ilyenkor már nem vérszomjas, kapott még kenyeret, ismerősömnek végül is tetszett a terep. Remélem még jön majd, hátha megbátorodik, ha megtapasztalja, hogy nem csak úgy mondom, hogy Misa nem csinál semmi rosszat.

Hétvégére tervben van még némi biciklizés, nyeregápolás, chaps és cipő pucolás, meg kéne kicsit kertészkedni is.

A héten normálisabb volt a szobatársam kicsit. Kedden nem volt jó napom, 2x majdnem elsírtam magam, 1x reggel egy elütött kutya miatt, aki még élt, 2.x estefele, mikor hazaértem, és a nagyapám beszólt nekem, mikor átmentem köszönni. Máskor nem szoktam nagyon magamra venni ha rájön a morgás, de aznap valahogy nem ment a hárítás.
Viszont sikerült venni övtáskákat a nagy utazáshoz. Anyu megbízott, hogy vegyek neki is. Készülünk a tolvajokra, bár a magyaroknál nem lehetnek sokkal rosszabbak :)

Csütörtökön nem éreztem túl jól magam, úgyhogy délután közöltem a felettesemmel, hogy pénteken dokihoz megyek, nem dolgozni. Kaptam a pofákat, meg a megjegyzéseket, de nem érdekelt, nem fogok betegen a hajnali sok minuszban a 10-15 percet késő vonatra várni, közben megfagyni, aztán verekedni a helyért, hogy köhögő, tüsszögő emberek közt nyomoroghassak 45 percet, aztán egész nap stresszeljenek bent.
Pénteken a dokinál mázlim volt, senki nem volt előttem, a dokinak is egész jó kedve volt, szobafogságra ítélt, és kedden kell visszatolnom a képem.

A szombati lovaglást nem volt szívem lemondani, meg amúgy is a lovaglás gyógyhatású rám, szóval mentem terepre :)
Most volt segítségem, egy ismerős lovas lefogta Kemír harapós végét amíg nyergeltem, így csak 1 fele kellett figyelnem.
3-an várakoztunk kint a kis réten, hogy jöjjön az edző, addig hagytuk a lovakat legelni. Sajna kint voltak a lovasíjászok is, a rét kb. 1/3-án bemelegítettek, ügetgettek össze vissza, ami Kemírt nagyon felzaklatta. Elkezdett mászkálni, aztán a kis közön bement az íjászok sáncába. Először úgy tűnt, csak füvet keres, de hirtelen meglódult, mire megfogtam már túl messze voltunk ahhoz a kijárattól, hogy tolassak, a kis dombon átmászatni nem akartam, mert könnyen eleshet vagy meghúzhatja magát, úgyhogy a másik lovas is meg én is arra jutottam, hogy elmegyek a végére és ott megfordulok.
Elindultam, Kemír nagyon belelkesült, mert így közvetlenül a szaladgáló lovasíjászok mellé kerültünk, ő is ügetni akart, de tartottam. Kiérve a végére gyorsan megfordultam, ki is mehettem volna, de nem akartam az izgatott lónak túl nagy teret adni,  hátha eszébe jut elnyargalni valamerre. Jól döntöttem, ugyanis az íjászok mellé érve azonnal megugrott és nekiállt vágtázni meg ugrálni, de a sánc miatt csak egyenesen tudta produkálni magát, így meg könnyen megállítottam. A vége felé is még próbálkozott, de sikeresen kijutottunk a járatból. A mezőcskére kiérve megcsapta a szabadság szele, újabb bemutatót tartott a nézőközönségnek, hogy milyen is egy rakoncátlan ló. Szerencsére pár percen belül jött az edző Kemír apjával, mielőtt a kis fickó nagyon bevadult volna, gyorsan odaszaladt apuhoz, rátapadt a hátsójára, és onnantól semmi baja nem volt.
Az első mezőn szépen ügettünk, a kis mezőn vágtáztunk, mentek szépen, a 2. nagy mezőn vágtáztunk, az elején Kemír nem bírta kivárni, hogy a többiek végre beugorjanak vágtába, úgyhogy mi már előrébb vágtattunk, mire a többi ló megindult. Mivel nem veszélyeztette senki a vezető pozíciót, így meg tudtam fogni a lovat, nem volt semmi érdekes. Fás bokroson sikerült 2. helyen haladásra kényszerítenem, kicsit megsértődött, de aztán beletörődött.
Hazafele a 2. nagy mezőn sikerült szépen 1 kupacban maradnunk, a kis mezőn már kezdett túlbuzogni a versenyszellem, le is hagytuk az edzőt rendesen. Utolsó nagy mezőn Csinos indult meg elöl, Bogi 2.-nak, Kemír el akart szaladni, úgyhogy visszafogtam rendesen, és valami elképesztően kényelmes rövid vágtában haladtunk az edző mellett, aki lépett, annyira jó volt. Mikor már ura voltam a helyzetnek, megeresztettem, pillanatok alatt beértük a többieket, ott visszafogtam, és nagyon lassan leelőzgettük a másik 2 lovast, így egyik ló sem akart kiszaladni a világból. Még sosem sikerült ennyire kulturáltan mennünk a nagy mezőn.
Volt egy kis hiszti amíg az edző oda nem ért, de aztán Kemír is megnyugodott, hogy nem hagytuk el aput, és hazaballagtunk.
Kissé fájós volt a légzés még tegnap is, de utána már tényleg tartottam a szobafogságot :)

Keddig pihi, szerdán már valószínűleg mennem kell dolgozni, de azt az 1 napot csak kibírom, utána hosszú hétvége :)))

Azt követő hétvégén pedig a várva várt tájékozódási tereplovaglás Sümegen!


Találtam egy jópofa ugrást:

Nem volt jó hetem. Fáztam, kedden meglepően behavazódtunk, pedig edzőcipőben mentem dolgozni. A héten nagyon dilis volt a velem 1 szobában dolgozó öreglány. Hét elejétől bunkózott, aztán szerdán kitört, és nekem esett minden félével. Borzasztó ilyen fusztrált öreg nőstényekkel együtt dolgozni.

Viszont a mai terep tök jó volt.
Jól indítottam, ugyanis életemben először, egyedül sikerült felnyergelnem Kemírt anélkül, hogy belém harapott vagy megrúgott volna. Mindig mondta az edző, hogy ne féljek tőle, és akkor nem esz meg. Kicsit rövidebb madzagra kötöttem, már ahogy mentem felé sunyított, de látszólag nagy magabiztossággal odaléptem, persze a felszín alatt be voltam tojva, még kissé remegtem is, egyfolytában azt lestem honnan fog támadni, de úgy tűnik a lóval sikerült elhitetni, hogy nem félek. Feltettem az alátétes, sunnyogott, gonosz pillantásokat vetett hátra. Mikor rátettem a nyerget megpróbált harapni, de megakadt a madzagon, meg odébb is léptem kicsit, de nem hagytam abba a nyereg igazgatását. Elkezdett felém farolni, de megállítottam, és igazgattam tovább. Átmentem a másik oldalra, ott is megigazgattam, rátettem a hevedert, visszamentem. Gondoltam a has alatt nyúlkálás előtt nem árt egy kis lekenyerezés, úgyhogy az előre megtömött zsebemből odaadtam neki egyet, és amíg ropogtatott gyorsan átnyúltam a hevederér, becsatoltam, meghúztam, akkor megint szét akart tépni, de nem hagytam magam, figyeltem, kitértem, húztam, aztán a végén kenyereztem. Olyan boldog voltam :)
Mint kiderült 2 hét óta ez volt az első terep, úgyhogy az összes ló fel volt pörögve + még a "jó" idő is.
Kifele menet átszaladt előttünk egy sötét színű róka. Először fel sem ismertem.
Első mezőn amíg a többiek léptek, Kemír ügetett, mikor a többiek elkezdtek ügetni, beugrott vágtába nagy fejvagdalások közepette. Összeszedtem, visszafogtam, ügettünk vagy 5 mp-ig, akkor megint beugrott vágtába. Mivel képes olyan gyorsan vágtázni, mint ahogy a többiek ügetnek, nem vettem fel megint, ha neki jó, nekem mindegy hogy megyünk.
Kis mezőn 1 kupacban meglódultak, kialakult némi verseny, és alig sikerült bevenni a töltésre felvezető meredekhez a kanyart.
2. nagy mezőn szokásosan elindultunk, Csinos kilőtt, Kemír utána, de amint leelőztük, visszább tudtam fogni, és éreztem hogy én irányítok. A mező negyedéig működött is a dolog, aztán hirtelen minden előjel nélkül felkapcsolt full vágtába a kis arabja. Nem tudtam mi lehet a gond, Csinos tuti nem ért be, mert az sokkal lassabb. Mező feléig nem sikerült finoman lassabb haladásra bírni Kemírt, úgyhogy elkezdtem durvábban húzni a szárakat, semmi eredmény, száguldott tovább, semmit nem hallottam a szembe fújó széltől + a menetszéltől. Amennyire tudtam beleültem a hátába, teljes erőmből téptem a száját, hol simán húz enged-el, hol felváltva bal jobb szárat, semmi eredmény. Kicsit megpihentem, erőt gyűjtöttem, már közeledett a mező vége, és még mindig teljes sebességgel száguldott, nem tudtam ott mennyire sáros az út vagy a következő mező, nem kéne ilyen sebességgel belerongyolni, úgyhogy még egy kísérletet tettem a ló megállítására. Épp ezerrel birkóztam vele, és a mező vége miatt egy picit kezdett lelassítani, akkor láttam meg miért is nem akart lassabban menni: az edző végig ott jött mögöttünk a másik arabbal, és mikor lassított Kemír, az apja beért mellénk, de képtelen azt hagyni, hogy megelőzzék, úgyhogy csak akkor volt hajlandó tisztességes vágtasebességre lassítani, amikor az edző elkezdett fékezni Bütyökkel. Fordulni nem mertem, úgyhogy egyenes vonalon lassítottunk, így viszont kicsit benyargaltunk a következő mezőre, az edző utánam is szólt, hogy várjak, mert elhagytunk egy lovast. Mikor sikerült megállni visszaügettem, és tényleg, egy lovas még a mező felénél vágtázott csak. Amíg odaért, a 3 versenyszellemmel túltelített pacc szusszant egyet.
A kedvenc mezőmön Csinos előretört, de nem akartam versenyt, mert elég sáros volt a talaj, úgyhogy nagy nehezen mögötte tudtam tartani Kemírt.
A horgásztónál volt sok pecás meg sétáló.
Hazafele a kettes mezőn egész jól sikerült tartani a lovakat, normál sebességgel 1 kupacban mentünk.
A kis mezőn már be voltak zsongva, és nekiálltak versenyezni 3-an.
A nagy mezőn mondta az edző, hogy menjünk nyugodtan, ő inkább lép, a fájó bordáinak elég volt ennyi vágta mára. Csinos ment előre, bementem mellé, Kemír egész jól viselte, hogy nem ő suhan elöl, szerencsére egyik sem lőtt ki. Mikor Bogi elkezdett megelőzni, akkor kicsit bekattant és vagdalkozott, meg meglódult, de szóltam a nőnek, hogy ha nem akar megint száguldozást, ne kezdjen el megelőzni. Nem akart, mert visszament mögém. A mező végére csak előre kellett mennie Kemírnek, de kulturált tempóban haladt.
Megint csinálta a fesztivált amíg nem ért oda az apja. Befele már nem volt semmi érdekes.


Ez aranyos: