Most fotózni vagy vakuzni tilos? (Sasfészeknél liftre várva) :
2014. július 18., péntek
képek a bajor utazásról
Még pár kép:
Most fotózni vagy vakuzni tilos? (Sasfészeknél liftre várva) :
az alagút a lifthez hasonlóan eredeti:
páran gyalog hódították meg a Sasfészket ezen az úton:
Most fotózni vagy vakuzni tilos? (Sasfészeknél liftre várva) :
Rövidke nyaralás Bajorországban IV. nap, Sasfészek
Hazafelé útra a Sasfészket tartogattuk. Ezt is nagyon vártam, mert állítólag gyönyörű a kilátás innen. Ezt nem tudtuk meg, ugyanis már Münchenben zuhogott az eső, út közben kisütött párszor a nap, a hegy lábánál borús volt, de bizakodtunk, félúton felfele viszont végleg elkeseredtünk: tejföl köd végig.
Bementünk az eredeti alagúton, az eredeti lifttel feljutottunk, eltávolodtunk a háztól kb. 30 m-t, és jééé, hol a ház? Tovább haladva felsejlett egy kereszt is a dombtetőn, melyet kísérteties alakok vettek körül. Legalább a levegő jó volt.
Csináltunk pár gomolygó ködös képet, aztán gondoltam ha már panoráma nincs, legalább 1-2 sziklácskát megmászok.
Amíg jól elvoltam magammal hirtelen odébb úszott a felhő, akkor vadul kattogott mindenki a gépekkel, mert el lehetett látni vagy 50 m-re, legalább a keresztig elláttunk akkori pozíciónkból, és még egy jó kis téma érkezett: bátor fekete madarak pózoltak a sziklákon.
Remélem még eljutok ide, és láthatom a panorámát is.
Bementünk az eredeti alagúton, az eredeti lifttel feljutottunk, eltávolodtunk a háztól kb. 30 m-t, és jééé, hol a ház? Tovább haladva felsejlett egy kereszt is a dombtetőn, melyet kísérteties alakok vettek körül. Legalább a levegő jó volt.
Csináltunk pár gomolygó ködös képet, aztán gondoltam ha már panoráma nincs, legalább 1-2 sziklácskát megmászok.
Amíg jól elvoltam magammal hirtelen odébb úszott a felhő, akkor vadul kattogott mindenki a gépekkel, mert el lehetett látni vagy 50 m-re, legalább a keresztig elláttunk akkori pozíciónkból, és még egy jó kis téma érkezett: bátor fekete madarak pózoltak a sziklákon.
Remélem még eljutok ide, és láthatom a panorámát is.
Rövidke nyaralás Bajorországban III. nap, München
Miután jól eláztunk, elmentünk egy étterembe, ahol ettünk bajor perecet (nagyon finom volt), meg valami furcsa, barna szószban úszó húst, még furább krumplis zsemlés gombóccal.
Ebéd után városnézésre indultunk, félúton már a csapat fele elsompolygott más felé, főleg vásárolni, a végére maradtunk 5-en :)Forgalmi dugóba is kerültünk a busszal, mert épp valami tüntetés zajlott az egyik forgalmas úton.
Rövidke nyaralás Bajorországban III. nap, München
A 3. napon mondhatni "csak" helyben lődörögtünk.
Reggeli után kimentünk a város szélén álló Nymphenburgi-kastélyhoz, pötyörgött az eső, de gondoltuk majd eláll mire bent végzünk és a kertben kéne sétálni.
Ez volt az első kastély, ahol lehetett fotózni.
Természetesen mire kijöttünk a kastélyból, ömlött az eső. Hosszas tanakodás után nekivágtunk a kertnek, mert épp biztatóan alábbhagyott az eső, de 2 perc múlva a nyakunkba zúdult minden.
Reggeli után kimentünk a város szélén álló Nymphenburgi-kastélyhoz, pötyörgött az eső, de gondoltuk majd eláll mire bent végzünk és a kertben kéne sétálni.
Ez volt az első kastély, ahol lehetett fotózni.
Természetesen mire kijöttünk a kastélyból, ömlött az eső. Hosszas tanakodás után nekivágtunk a kertnek, mert épp biztatóan alábbhagyott az eső, de 2 perc múlva a nyakunkba zúdult minden.
Rövidke nyaralás Bajorországban II. nap Linderhof
A mesekastély után a Linderhof kastélyt fedeztük fel. Ez meglepően pici volt, viszont a kertje annál nagyobb és szebb.
Kastélynézés után felcaplattunk a Vénusz-barlanghoz, ami azt kell hogy mondjam, nem tetszett. Én azt hittem az tényleg valami tavas barlang, erre kiderült, hogy csak egy műbarlang kis fízzel és rengeteg csicsával.
A kert viszont tényleg szép volt, pedig csak egy részét volt időnk bebarangolni. Szerintem órákat is el lehet itt tölteni.
Kastélynézés után felcaplattunk a Vénusz-barlanghoz, ami azt kell hogy mondjam, nem tetszett. Én azt hittem az tényleg valami tavas barlang, erre kiderült, hogy csak egy műbarlang kis fízzel és rengeteg csicsával.
A kert viszont tényleg szép volt, pedig csak egy részét volt időnk bebarangolni. Szerintem órákat is el lehet itt tölteni.
A kerti séta után már nem maradt idő sétálni a Starnbergi-tónál, ahol II. Lajos rejtélyes vízbehalása történt a pszichiáterével egyetemben. A buszról pillanthattuk csak meg rövid időre a tavat.
Kiéhezve vártuk már, hogy ismét az olasz étteremben ücsöröghessünk.
Rövidke nyaralás Bajorországban II. nap Neuschwanstein
Ezt a napot vártam legjobban, hogy megtekinthessem élőben is az oly sok szép képen látott neuschwansteini kastélyt. Sajnos az időjárásban nem kellett csalódni, az úton közeledve is láttuk, hogy az egész hegy ködben áll, néha kibukkantak a kastély tornyai, amitől eléggé elszontyolodtunk.
Mire leparkolt buszunk, nekiállt ömleni az eső, úgyhogy felesőkabátoztuk magunkat + esernyő, hogy fotózni is lehessen.
Elment vagy 15 perc azzal, hogy a csoport fele nyöszörgött, hogy ők aztán ilyen esőben fel nem gyalogolnak, inkább beállnak a sorba a buszokhoz kb. 300.-nak, akkor vezetőnk is elbizonytalanodott, hogy nem kéne szétszakadni, menjünk mi is busszal? Mondtuk ne, mert nagy a sor, nem fogunk felérni.
A tépelődést megunva többen elindultunk fel gyalog, közben a buszozni vágyók is elszivárogtak a buszra váró tömeghez.
A kastély nagyon tetszett kívülről. Belül nekem elég csicsás volt.
A kastély udvarán a sorunkra várva újabb vita robbant ki: menjünk ki a hídra a szakadék fölé szembe. Vezérünk mondta, hogy nem lehet, nincs idő, és időpontra megyünk a kövi kastélyba. A vége az lett, hogy engedélyezte a hídra menést, de mindenki érjen le 2-re a buszhoz. Ok, nagyon örültünk.
Sajnos nem volt idő feltúrázni oda, ahonnan az igazi, szép kilátás nyílik a kastélyra, be kellett érnünk pár kattintással a hídról, ahol mondanom sem kell milyen irgalmatlan tömeg volt. Kicsit megszeppentem, mikor ráléptem az első, ázott deszkára, és behajlott elég rendesen, de láttam, hogy mindenki vidáman tolong, és ilyen apróság senkit nem zavar, úgyhogy tovább mentem.
Mire leparkolt buszunk, nekiállt ömleni az eső, úgyhogy felesőkabátoztuk magunkat + esernyő, hogy fotózni is lehessen.
Elment vagy 15 perc azzal, hogy a csoport fele nyöszörgött, hogy ők aztán ilyen esőben fel nem gyalogolnak, inkább beállnak a sorba a buszokhoz kb. 300.-nak, akkor vezetőnk is elbizonytalanodott, hogy nem kéne szétszakadni, menjünk mi is busszal? Mondtuk ne, mert nagy a sor, nem fogunk felérni.
A tépelődést megunva többen elindultunk fel gyalog, közben a buszozni vágyók is elszivárogtak a buszra váró tömeghez.
A kastély nagyon tetszett kívülről. Belül nekem elég csicsás volt.
A kastély udvarán a sorunkra várva újabb vita robbant ki: menjünk ki a hídra a szakadék fölé szembe. Vezérünk mondta, hogy nem lehet, nincs idő, és időpontra megyünk a kövi kastélyba. A vége az lett, hogy engedélyezte a hídra menést, de mindenki érjen le 2-re a buszhoz. Ok, nagyon örültünk.
Sajnos nem volt idő feltúrázni oda, ahonnan az igazi, szép kilátás nyílik a kastélyra, be kellett érnünk pár kattintással a hídról, ahol mondanom sem kell milyen irgalmatlan tömeg volt. Kicsit megszeppentem, mikor ráléptem az első, ázott deszkára, és behajlott elég rendesen, de láttam, hogy mindenki vidáman tolong, és ilyen apróság senkit nem zavar, úgyhogy tovább mentem.
2 kedves útitársnak sikerült jól eltévednie és elkésnie, pedig még útba is igazítottam őket, így késve értünk a következő kastélyhoz.
Rövidke nyaralás Bajorországban I. nap Chiemsee
Idén csak egy röpke "nyaralás" fért bele a keretbe, de úgy éreztem ezt nem szabad kihagyni. Buszos kirándulás volt, 4 nap, 3 éjszaka. Nagyon szép helyeken jártunk, és sajnos megtudtuk miért is olyan szép zöld a fű a németeknél: random nekiáll zuhogni az eső bárhol, bármikor.
Fehérvárról indultunk, első napunk leginkább utazással telt, 1 helyen álltunk meg, mielőtt a München széli szállásra mentünk volna: Chiemsee.
A kirándulás mondhatni II. Lajos néhány kastélyának meglátogatásáról szólt kiegészítve 1-2 dologgal.
Áthajóztunk a szigeten lévő célpontunkhoz, amit sajnos nem lovaskocsival közelítettünk meg, de így is sikerült letapiznom pár pacit :)
Lógott az eső lába, de itt még nem kaptunk az égi áldásból. Gyorsan körbeszaladtuk a kertet, és rohantunk vissza a kastélyhoz, hogy megcsodálhassuk belülről is. Itt nem szabadott fotózni.
Kastélynézés után visszamentünk a buszhoz, és meg sem álltunk Münchenig.
Nagy meglepetésemre egy olasz éttermecskében vacsoráztunk, utána foglaltuk el szállásunkat. Kicsit megszeppentem a szobától, de aztán megbeszéltem magammal, hogy az a fontos, hogy tiszta minden, nem baj hogy nincs polc, hűtő, és kicsit zajos... Inkább motel mint hotel jellege volt a dolognak.
Aludni nem sokat aludtam, de ez amúgy is jellemző rám új helyen az első 1-2 éjszakán.
Fehérvárról indultunk, első napunk leginkább utazással telt, 1 helyen álltunk meg, mielőtt a München széli szállásra mentünk volna: Chiemsee.
A kirándulás mondhatni II. Lajos néhány kastélyának meglátogatásáról szólt kiegészítve 1-2 dologgal.
Áthajóztunk a szigeten lévő célpontunkhoz, amit sajnos nem lovaskocsival közelítettünk meg, de így is sikerült letapiznom pár pacit :)
Lógott az eső lába, de itt még nem kaptunk az égi áldásból. Gyorsan körbeszaladtuk a kertet, és rohantunk vissza a kastélyhoz, hogy megcsodálhassuk belülről is. Itt nem szabadott fotózni.
Kastélynézés után visszamentünk a buszhoz, és meg sem álltunk Münchenig.
Nagy meglepetésemre egy olasz éttermecskében vacsoráztunk, utána foglaltuk el szállásunkat. Kicsit megszeppentem a szobától, de aztán megbeszéltem magammal, hogy az a fontos, hogy tiszta minden, nem baj hogy nincs polc, hűtő, és kicsit zajos... Inkább motel mint hotel jellege volt a dolognak.
Aludni nem sokat aludtam, de ez amúgy is jellemző rám új helyen az első 1-2 éjszakán.
2014. április 2., szerda
Összefoglalás, Sümeg 2014 tavaszi verseny
Főbb események mióta nem írtam:
Meglett a jogsim. Minden elsőre sikerült nagy megdöbbenésemre, úgyhogy ősz óta már én is az utakon garázdálkodom.
2013. aug. 31-én nekiálltam egy ápoló tanfolyamnak, amihez rengeteg gyakorlatot kell teljesíteni, így ki kellett lépnem a munkahelyemről (amúgy sem húztam volna itt sokáig), április végéig vagyok, utána irány a kórházakba és többibe.
Egy nagyon kedves ismerősöm áthozta lovait a közelünkbe, így elég olcsón van lehetőségem heti 2x pacizni egy nagyon jó lovon :)
3 hete pedig volt egy anyajegy eltávolításom hasról, bőrgyógyászati utasításra. Múlthéten voltam varratszedésen. Majd írok róla részletesebben is egy külön bejegyzésben. Nem volt kellemes, és ronda a helye, a ragtapasz is kikezdte a bőröm, közben valamelyik krémre még allergiás is lettem...
Voltam március végén versenyen is. Egy időre ez lesz az utolsó, nem herdálhatom el a félretett pénzem :(
Jó volt nagyon a verseny. Nem voltunk valami sokan. Először úgy volt, hogy csapatban megyek, de végül egyéniben mentem, hogy meglegyen a 4 minimum induló a ketegóriában. 3 nálam jobb versenyző indult ebben, így nem feltételeztem, hogy szerezhetnék kupát.
Utolsó előttinek indultam, mögöttem a 2. legjobb egyénis.
Először a 12-es ponttal próbálkoztam sikertelenül. Közben a legjobb versenyző is odaért, együtt keresgéltünk, továbbra is eredmény nélkül. Kb. 15-20 perces szerencsétlenkedés után továbbindultam, mert volt még másik kb. 12 pont, nem ragadhatok le egynél.
A 13-ast könnyen megtaláltam. Itt az erdőben mindenütt medvehagyma volt, úgyhogy már messziről ki lehetett szagolni.
Következő pontra rossz oldalról mentem rá, közben odaért volt csapattársam is a kislányokkal. Át kellett vergődnöm sok szúrós bokron, megmászni egy irgalmatlan meredek bányadomb oldalt, aztán még a bánya első kis szintjére is leszörfölni a köveken, de megtaláltam a pontot.
Visszafelé is gatyaféken szánkáztam vissza a pónihoz, közben extársamék a telivérekkel szenvedtek.
Mentem tovább egy erdei, dombocskás ponthoz. Némi keresgélés után meglett, a kikötött lóhoz már viccesebb volt visszatalálni.
A követező ponthoz jó sokat kellett lovagolnom, de ezt is szerencsésen megtaláltam egy mocsár mellett.
Ezt követően több dombot meg kellett másznom a süvítő szélben, össze-vissza keveregtem a Darvas-tó környékén, de nem lett meg a pont.
Látván, hogy sok időt elcsesztem, elindultam vissza Sümeg felé, közben még felszedtem 1-2 pontot a borókás melletti erdőben, aztán spuri vissza Sümegre.
Bent megtudtam, hogy a másik lány eléggé elcseszte az első napot, meg a fő egyénis bejelentette, hogy nem jön másnap, mert lesántult a lova, így felcsillant némi remény arra, hogy 3. legyek.
Másnap közösen kicammogtunk a borókásba, szokásosan onnan indultunk.
Első pontnál (18-as) nagyon rosszul mentem rá, nem is lett meg, és elment a 1.5 órámból 15 perc, úgyhogy visszaküzdöttem magam a lóhoz, felpattantam és mentünk tovább.
A dupla fenyőfás pont könnyen meglett, aztán egy bokros is.
Az árkos bokros nagyon rafkós volt, de jó szögből láttam meg, így meglett hamar.
A következőnél (letörés széle) sok időt elcsesztem, de nem lett meg egyszerűen.
Rohantam az erdőbe, ahol előző nap is jártam, meglett a tisztásos pont simán, aztán vágtattam át a fenyvesbe. Itt megint összefutottam volt társamékkal, ők is azt a pontot keresték. Épp mondtam neki, hogy szerintem merre kéne lennie a pontnak, elmutattam arra, és meg is láttam a pontot, mert addigra pont jó szögben sétáltunk.
Odaügettem a pónival, átvergődtem a gonosz kis dzsindzsán, lyukasztottam, visszamásztam, és elbúcsúztunk egymástól, Ő a lányával más felé ment.
A következő pont elég rafkós volt, többször rossz helyen mentem be, mire megláttam, de lóval megközelíthetetlen volt.
Bonát kikötöttem félúton egy fánál, de rájött a hisztéria, össze vissza mászkált, beakadt bokordarabokba, ágakba... Reméltem, hogy megoldja, mert a ponthoz már közelebb voltam, mint hozzá. Lyukasztottam, futottam vissza. A kötelet feltekerte a fára, kilépkedett az ágakból, de az egyik kengyelem is meg a farka is fel volt akadva az ágakra, nem nagyon tudott merre mozdulni, hacsak nem kezdte volna el letekerni a kötelet a fáról, de nem, ő inkább relaxált amíg visszaértem.
Ezután elmentem még 1 pontért, az nagyon könnyű volt, és időbe még belefért, hogy újra rámenjek a meg nem talált 18-asra. Most a domb másik felén szaladtunk fel, és egyenesen rámentünk a pontra...
Van ilyen, ha az ember rossz szögből néz vagy rossz oldalról megy, nehéz megtalálni.
Utána bebattyogtam a célba.
Befele menet jól megáztunk, de szerencsére ott volt a hosszú esőkabátom.
Kajáltunk, díjkiosztó is volt, mivel a lány a 2. napot is nagyon elrontotta, én meg hoztam a szokásos szintemet (pontok fele van meg), így 2. lettem :) Nagyon örültem, erre nem számítottam.
Hétfőn én vezettem hazafelé Sümegtől Lepsényig. Mit ne mondjak, párszor nagyon megijesztettek. 1x majdnem el is sírtam magam. Egy idióta úgy gondolta román stílusban vezetni jó, de rájött a hülyéje, hogy nem Romániában van, és itt nem lehet ilyet csinálni.
Meglett a jogsim. Minden elsőre sikerült nagy megdöbbenésemre, úgyhogy ősz óta már én is az utakon garázdálkodom.
2013. aug. 31-én nekiálltam egy ápoló tanfolyamnak, amihez rengeteg gyakorlatot kell teljesíteni, így ki kellett lépnem a munkahelyemről (amúgy sem húztam volna itt sokáig), április végéig vagyok, utána irány a kórházakba és többibe.
Egy nagyon kedves ismerősöm áthozta lovait a közelünkbe, így elég olcsón van lehetőségem heti 2x pacizni egy nagyon jó lovon :)
3 hete pedig volt egy anyajegy eltávolításom hasról, bőrgyógyászati utasításra. Múlthéten voltam varratszedésen. Majd írok róla részletesebben is egy külön bejegyzésben. Nem volt kellemes, és ronda a helye, a ragtapasz is kikezdte a bőröm, közben valamelyik krémre még allergiás is lettem...
Voltam március végén versenyen is. Egy időre ez lesz az utolsó, nem herdálhatom el a félretett pénzem :(
Jó volt nagyon a verseny. Nem voltunk valami sokan. Először úgy volt, hogy csapatban megyek, de végül egyéniben mentem, hogy meglegyen a 4 minimum induló a ketegóriában. 3 nálam jobb versenyző indult ebben, így nem feltételeztem, hogy szerezhetnék kupát.
Utolsó előttinek indultam, mögöttem a 2. legjobb egyénis.
Először a 12-es ponttal próbálkoztam sikertelenül. Közben a legjobb versenyző is odaért, együtt keresgéltünk, továbbra is eredmény nélkül. Kb. 15-20 perces szerencsétlenkedés után továbbindultam, mert volt még másik kb. 12 pont, nem ragadhatok le egynél.
A 13-ast könnyen megtaláltam. Itt az erdőben mindenütt medvehagyma volt, úgyhogy már messziről ki lehetett szagolni.
Következő pontra rossz oldalról mentem rá, közben odaért volt csapattársam is a kislányokkal. Át kellett vergődnöm sok szúrós bokron, megmászni egy irgalmatlan meredek bányadomb oldalt, aztán még a bánya első kis szintjére is leszörfölni a köveken, de megtaláltam a pontot.
Visszafelé is gatyaféken szánkáztam vissza a pónihoz, közben extársamék a telivérekkel szenvedtek.
Mentem tovább egy erdei, dombocskás ponthoz. Némi keresgélés után meglett, a kikötött lóhoz már viccesebb volt visszatalálni.
A követező ponthoz jó sokat kellett lovagolnom, de ezt is szerencsésen megtaláltam egy mocsár mellett.
Ezt követően több dombot meg kellett másznom a süvítő szélben, össze-vissza keveregtem a Darvas-tó környékén, de nem lett meg a pont.
Látván, hogy sok időt elcsesztem, elindultam vissza Sümeg felé, közben még felszedtem 1-2 pontot a borókás melletti erdőben, aztán spuri vissza Sümegre.
Bent megtudtam, hogy a másik lány eléggé elcseszte az első napot, meg a fő egyénis bejelentette, hogy nem jön másnap, mert lesántult a lova, így felcsillant némi remény arra, hogy 3. legyek.
Másnap közösen kicammogtunk a borókásba, szokásosan onnan indultunk.
Első pontnál (18-as) nagyon rosszul mentem rá, nem is lett meg, és elment a 1.5 órámból 15 perc, úgyhogy visszaküzdöttem magam a lóhoz, felpattantam és mentünk tovább.
A dupla fenyőfás pont könnyen meglett, aztán egy bokros is.
Az árkos bokros nagyon rafkós volt, de jó szögből láttam meg, így meglett hamar.
A következőnél (letörés széle) sok időt elcsesztem, de nem lett meg egyszerűen.
Rohantam az erdőbe, ahol előző nap is jártam, meglett a tisztásos pont simán, aztán vágtattam át a fenyvesbe. Itt megint összefutottam volt társamékkal, ők is azt a pontot keresték. Épp mondtam neki, hogy szerintem merre kéne lennie a pontnak, elmutattam arra, és meg is láttam a pontot, mert addigra pont jó szögben sétáltunk.
Odaügettem a pónival, átvergődtem a gonosz kis dzsindzsán, lyukasztottam, visszamásztam, és elbúcsúztunk egymástól, Ő a lányával más felé ment.
A következő pont elég rafkós volt, többször rossz helyen mentem be, mire megláttam, de lóval megközelíthetetlen volt.
Bonát kikötöttem félúton egy fánál, de rájött a hisztéria, össze vissza mászkált, beakadt bokordarabokba, ágakba... Reméltem, hogy megoldja, mert a ponthoz már közelebb voltam, mint hozzá. Lyukasztottam, futottam vissza. A kötelet feltekerte a fára, kilépkedett az ágakból, de az egyik kengyelem is meg a farka is fel volt akadva az ágakra, nem nagyon tudott merre mozdulni, hacsak nem kezdte volna el letekerni a kötelet a fáról, de nem, ő inkább relaxált amíg visszaértem.
Ezután elmentem még 1 pontért, az nagyon könnyű volt, és időbe még belefért, hogy újra rámenjek a meg nem talált 18-asra. Most a domb másik felén szaladtunk fel, és egyenesen rámentünk a pontra...
Van ilyen, ha az ember rossz szögből néz vagy rossz oldalról megy, nehéz megtalálni.
Utána bebattyogtam a célba.
Befele menet jól megáztunk, de szerencsére ott volt a hosszú esőkabátom.
Kajáltunk, díjkiosztó is volt, mivel a lány a 2. napot is nagyon elrontotta, én meg hoztam a szokásos szintemet (pontok fele van meg), így 2. lettem :) Nagyon örültem, erre nem számítottam.
Hétfőn én vezettem hazafelé Sümegtől Lepsényig. Mit ne mondjak, párszor nagyon megijesztettek. 1x majdnem el is sírtam magam. Egy idióta úgy gondolta román stílusban vezetni jó, de rájött a hülyéje, hogy nem Romániában van, és itt nem lehet ilyet csinálni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)