Gondoltam majd reggeli után lefutok. Kb. 15 perc késéssel kaptunk reggelit, és még 2 csendőr is feltartotta a szállodás fickót, úgyhogy gyorsan behabzsoltam pár dolgot, és szó szerint lefutottam a tengerhez a kihalt utcákon, ugyanis volt még 20 perc a busz indulásáig.
Így világosban, felhőkkel még jobb volt a tenger, mint sötétben. Vadul kattintgattam, és már épp szívfájva vissza akartam indulni, mikor észrevettem a kagylókat. Persze hogy nem tudtam megállni, hogy fel ne kapkodjak párat, aztán jajj még ott is egy, ott is, amott is, és a mólónál kötöttem ki, több már nem is fért a kezembe, mert egyik kezem kagylóval volt tele, a másikkal a gépet fogtam, hogy tudjak futni.
Mire a szállodához értem, már mindenki a buszba pakolt be, felfutottam a szobába, anyu már épp végzett a pakolással. Gyorsan összekaptam magam, és mentünk le a buszhoz.
Szállásadónk felugrott a buszra indulás előtt, németül elköszönt tőlünk, mert angolul nem tudott, vezetőnk szinkronizált.
Sajnáltam, hogy ilyen rövidke időt tölthettem a tengernél. Még bőven el tudtam volna fotózni meg kagylózni itt pár napot.
Irány Ravenna.
Ravennában még nem volt túl nagy élet így hajnali 8-fél 9 körül. Tettünk egy kis sétát, megnéztük kívülről Dante sírját, meg a vizes alapzatú templomot.
Aztán mentünk mozaikokat nézni egy templom félébe, meg a mauzóleumba, és persze itt is közölték, hogy elromlott a wc. Kikövetkeztettük, hogy direkt játszák ezt. Kifizettetnek 10-15 eurót a nyomorult belépőkre, aztán még lendítsd fel a környékbeli kávézók, cukrászdák forgalmát is, mert ugye ott is fogyasztanod kell, hogy beengedjenek.
Viszont a mozaikos templomban megint felkeltette az érdeklődést furcsa nyelvezetünk. Sétáltunk körbe, vezetőnk folyamatosan magyarázott, és hozzánk csapódott 2 ismeretlen srác. Én nem is vettem őket észre, mert kattintgattam, anyu hátrébb volt, mondta hogy beolvadtak a csoportba, és nagyon hallgatták vezérünket. A kijárat felé épp hisztizett a gépem, azt nyomkodtam, erre hirtelen oldalról odajöttek célirányosan hozzám, az egyik köszönt, és angolul megkérdezte honnan jöttünk. Mondtam neki Magyarországról, megköszönte, és elmélyülten csevegve tovább mentek. Biztos tippelgettek mik lehetünk, és megvitatták kinek lett igaza.
Utána már hazafele vettük az irányt, nem volt több városnéző megálló. Szép mocsarak mellett haladtunk el, kikerültük Velencét hosszú hosszú hídfélén, ami átvisz a lagúnákon.
Olaszországban még 15 fok volt, Szlovéniában 5, Mo-n 7-8. Még az olasz határ közelében volt egy lezárás a fizetőkapuknál, rendőrök távcsővel szemlélték a közeledő autókat. Lehet kerestek valakit.
Szlovéniában ettünk fincsi epres sütit. A kasszánál a morcos fickó az árát mondva csak morrantott valamit, látta hogy nem értettük, átváltott németre, így más sikerült megérteni, hogy 2.90. Öröm, hogy legalább a számokat már sikerül lekövetnem :) Angolul már elég gyorsan össze tudom kötni a jelentésével, de németül még gyorsan le kell számolnom magamban.
Más említésre méltó már nem történt hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése