21 Br mellett döntöttem, bár aggasztott, hogy túl nehéz lesz, hisz eddig csak C-ben mentem (ami viszont elég könnyű még számomra is). Valahol a kettő közti lenne jó :) 3.8 km, 130 m szint, 11 pont. Hirtelen ránézésre nem tűnt vészesnek az adatok alapján, de elkeveredéseimmel elég rendesen rápakoltam a szintre főleg, de a távra is.
Már az egyes pont is majdnem kifogott rajtam. A rajthoz közel, egy sziklás völgyben kellett lennie. Gondoltam majd fentről szépen rámegyek, hogy ne kelljen hegyoldalt mászni. Aha, csak a völgy tele volt bójákkal, le is szaladtam egyre, de nem az enyém volt. Visszamásztam föl, és ott haladtam tovább, a sík rész végén lent a sziklák közt találtam egy bóját. Gondoltam ez biztos az enyém lesz, óvatosan lemásztam a sziklákon, közben rám szaladt egy másik versenyző, kérdezte mi a szám, megnéztem amíg lemászott, de sajnos ez nem az én bójám volt. Ő elszaladt, én visszafordultam, de most a völgy oldalában mentem, megnézve az összes bóját.
Jött szembe egy fiatalabbnak tűnő fiú, kérdezte hogy hol vagyunk. Mutattam, hogy kb hol, és felsoroltam Neki, eddig milyen bójákat találtam meg. Az egyik az övé volt, nagyon örült, elmondtam hogy jut oda, és kóvályogtam tovább.
Már 2x visszamentem a főútra, majdnem a rajtig, újra tájoltam, már kezdtem azt hinni, hogy elromlott a tájolóm, bejártam a völgyet többször, már-már a feladást fontolgattam, mire megláttam, hogy az enyém nem a völgyben van, hanem a völgy túlsó tetején, fent a sziklák/bokrok közt.
Azután gondoltam megpróbálok nem az úton közlekedni, hanem kicsit tájfutóbb módon a növényzet és domborzat mintázatát követni, de ismét jól elnéztem a dolgot, 102-es helyett 101-est találtam.Viszont egy nagyon szép kis gerinc kinyúlásra jutottam, amit muszáj volt lefotózni :)
Megint bejártam egy völgyet több irányból, épp arra jutottam, hogy visszamegyek a főútra, megkeresem a vadászlest ami a térképen van, és onnan a tájolót követve talán megtalálom.
Kifelé mendegélvén megláttam egy srácot, aki ugyan ott kevergett, mint én, és fél óra alatt 3.x láttam. Megkérdeztem, hogy melyiket keresi, persze, hogy ugyan azt, mint én :D Ő profibbnak tűnt, úgyhogy megnyugodtam, h nem csak én kevergek időnként.
Együtt elmentünk a vadászles felé, Ő kívülről keresgélt, én meg tájoló vonalon bementem a dzsindzsába. Egyszer csak hallom, szépeket mond a bozótos széle, ott volt már a srác a pontnál, aztán hallotta neszeimet, bekukkantott a dzsindzsába, és mondta menjek, ott a pont.
A 3-as ponttal nem voltak különösebb gondjaim. Kicsit elbámészkodtam a hegytetőn, annyira szép volt minden. Itt is fotóztam, mert tele volt a fák alja ezzel a szépségesen pirosodó növénykével, és benne a bója :)
Nagy bátran elindultam a 4-es pontra, gondolván h milyen közel van, biztos hamar megtalálom.
Na ja, megint egy nyomorult völgy, tele kővel meg kidőlt fákkal, kitaposott ösvények mindenhol, és megint nem esett le, hogy a völgy túl felén van a pont. Párszor lementem, mire rájöttem tévedésemre, úgyhogy kimentem egy úthoz, tájoltam, megkerültem a völgyet, és a túlsó, felső szélén sétáltam végig, vélhetően jó irányba.
Itt megint találtam egy eltévedt versenyzőt, kérdezte a férfi, hogy hol vagyunk?? Mondtam h én is most találtam meg magam, és elvileg a 128-as pontra megyek, aminek itt kéne lenni nemsokára. Nagyon örült, mert ő megtalálta a 128-as pontot amerre megyek, Ő onnan jött, uh megmutattam nekem az hol van, betájolta a saját térképén, nagyon köszönte, és ment tovább. Én is így már biztosabban vonultam, tudván: jó felé megyek.
Ez a pont is sunyin be volt dugva a gödörbe, bokrokkal övezve.
Nem volt kedvem völgyet kerülni, uh átmásztam rajta, indulván az 5-ös pontra. Ez hamar meglett, viszont itt jött a dilemma: ha az utakat követem, akkor nagyon sokat kell kerülnöm, és lehet el is tévedek. Ha átvágok, akkor viszont le kell mennem egy nagyon meredek hegyoldalon a következő völgybe.
A leereszkedés mellett döntöttem, stírölgettem hol kevésbé meredek, de mindenhol durvának tűnt. Találtam egy kis ösvénykét, azon elindultam le óvatosan.
Minden igyekezetem ellenére a lejtő kb. felénél kicsúsztak alólam a kövek és elzakóztam fenékre, persze a jobb kezem is letettem, nehogy csak a fenekem meg a derekam fájjon. A kezem iszonyúan fájt, hirtelen meg sem bírtam mozdítani.
Ücsörögtem ott egy percet, gondolkodva, hogy tudom -e folytatni, de egyáltalán fel bírok -e állni??? Ez az egy perc elég volt, h a kezem kevésbé fájjon, kicsit meggyötörtem, mozgott minden irányba, uh gondoltam nincs nagy gáz. Feltápászkodtam, lekecmeregtem a völgy aljába, és ott ereszkedtem lefelé az úton. Kicsit visszarázódtam a mozgásba, elkezdtem kocogni, a kezem is tűrhető lett, így már koncentrálhattam újra a térképre.
Sem kedvem, sem erőm nem volt újabb hegygerincek megmászására, úgyhogy szépen az utakon csorogtam lefelé.
Összefutottam más versenyzőkkel is, volt aki már befelé tartott, de Nekem még a fele hátra volt.
Elvergődtem jó messzire a 6-os ponthoz, persze kellően sárosan, fájdogálva. Kimentem a meredek széléhez, na gondoltam ha itt van lent valahol a 6-os, én le nem megyek. Sétáltam egy kicsit tovább, és ott volt, szerencsére csak kb. 2-3m-t kellett leereszkedni, meg onnan visszajönni.
A 7-esig megkockáztattam a kis pöttyös vonallal jelölt ösvénykét, tele gonosz, öklömnyi kövekkel, közben néztem a térképet, természetesen kigurult a lábam alól egy kő, majdnem kibicsaklott a bokám, és elvágódtam. Ó, és végül megint egy baromi meredek szélére jutottam. :P
Fáradt voltam, fájtam, nézelődtem le a meredekről, hogy most komolyan ott van lent valahol a pont? Ha én itt lemegyek, lehet nem bírok feljönni.
Egy kicsit nézelődtem lefelé, de gyanítottam, hogy odébb kéne lennie, ott viszont nagyon meredek volt, inkább kerültem. Leereszkedtem, megkerültem a peremet lentről, és ott volt a a bója, de nem ám szépen, hanem kis nudlira összetekerve. Nem tudom kinek jó ez, h ilyennel szórakozik.
Visszamásztam a meredeken, és elindultam a fenyves melletti kis pöttyös ösvényen.
Annyira fáradt voltam, h nem is figyeltem semmire, szét voltam esve, csak mentem az ösvényen.
Egyszer csak jobbra 15 m-re megláttam egy bóját. Hoppá, mondom nekem még meg kell keresnem 4 pontot. Megnéztem a térképet, kis ösvénytől balra bent lenne a pontom, de lehet túljöttem. Elindultam balra le, de pár lépés után gondoltam megnézem ez milyen pont, bár kizárt, hogy az enyém legyen, az balra van messzebb.
Természetesen ez volt a pontom, uh nagy zombiságomban elkeveredtem az erdőben, és nagyon nagy szerencsém volt, hogy véletlenül megláttam bal helyett jobb oldalon a pontot.
Szerencsémen felbuzdulva összekapartam magam, a 9-est gond nélkül megtaláltam az árokban.
Egy túrázó család elég érdekesen nézett, hogy hol itt, hol ott csörtetek elő a dzsindzsából :)
A 10-esre úton mentem vissza, úgyhogy megint kerültem, még bírtam valamennyit futni is, de éreztem, hogy kipurcantam. A vadászlest már csak így érzésre kerestem, mert be voltak nőve az utak, de gyakran jók a megérzéseim, most is meglett a pont elsőre, onnan pedig már csak be kellett futni 1 pont érintésével.
146 percet voltam kint :D
Mindent összevetve jó volt, csodás helyen voltunk, végre nem zuhogott az eső,
a Br meghaladta a szintemet mind térképészetileg, mind fizikailag, de végül is így fejlődök, ha nehezebb pályán is indulok, nem csak a könnyűn.
A következő verseny 3 hét múlva lesz, de az 2 napos, úgyhogy nem hiszem, hogy megkísérelek Br-ben menni, mert 1 napot kibírok, de 2-t... Jó lesz a C. :) (már ha lesz ilyen kategória)
