Lepasszoltam a kisbérit.
Megpróbálkoztam vele még karámban. Hajtásnál ment szépen, lehajtotta a fejét, megcsinált mindent, ha engedtem odajött hozzám... Felnyergeltem, ráültem, meglepő módon elindult, már szinte kezdtem örülni, hogy nem fog szenyózni, amikor lecövekelt. Némi noszogatásra odébb mászott, de aztán ügetésnél végleg lecövekelt. Nem volt hajlandó se előre, se hátra menni, más irányba se tudtam elindítani. Ha rugdaltam, csak vagdalta a fejét, ha a vállára pöccintettem a légycsapóval, akkor kirúgott. Valahogy nem volt kedvem kipróbálni, mint csinál ha hátrébb pálcázom. Jó pár percnyi szenvedés után feladtam, leszálltam, lenyergeltem, és még hajtottam kicsit.
Közben befutott gazdi, mondtam neki hogy jelenleg nem tudok mit kezdeni a lovával, én kevés vagyok egy makacs, fiatal, rugdalózós kisbérihez úgy érzem. Talán ha vesz mellé másikat a meghalt öreg helyére, jobb lesz, de nem biztos. Majd ha kalandor kedvemben leszek, talán még 1 próbát teszek a füves, nagy karámjukban 1 utcával odébb, és oda kikísérne egy ismerős őrködni, meg talán a ló is normálisabb, ha van ott valaki.
Amúgy karámkísérlet után még mászkáltam a karámban, összegereblyéztem pár pottyot, és a ló állandóan követett. Ha megálltam bújt hozzám, böködött, nagyon aranyos volt. Kísérletképp megváltam a gereblyétől, és össze-vissza mászkáltam, ő pedig mindenhova jött velem. Megigazítottam az önitatója alatti vödröt is, aztán meg akartam nyomni a kallantyút, hogy jöjjön a víz, de rosszul nyomtam, mert meg se mozdult, és nem is jött víz. A ló ott állt szorosan mellettem, és nézte ahogy bénázok. Aztán nem bírta tovább, odébb tolta a kezem, és megmutatta hogy is működik ez az itatós dolog. Ivott pár kortyot, és nézett rám, mintha csak azt mondaná: Látod? Aztán magasan fölém tartotta fejét, és jól összecsöpögtetett vízzel. Én nevetve odébb vonultam, ő pedig addig mászkált utánam, míg ki nem mentem a karámból.
Olyan fura, hogy földön ilyen aranyos, ráülve meg dinnye.

Hétvégén voltam terepen Tárnokon Kemírrel. Szokásosan jó volt. Láttunk a patakból kirohanni egy vidra szerű lényt.
Odébb Fatimával álldogált a gazdája a patak közepén. Persze a fickó a lovon ült, így csak a ló lábai mosódtak.
Hazafele volt egy megeresztős vágtánk, de elengedtem a többieket előre, én beálltam az edző mögé, és amikor Ő elengedte Kemír apját, akkor sem hagytam Kemírnek, hogy megelőzze. Így egész jó volt, bár még mindig nem rajongok a száguldásért.

Már csak a mai napot kell kibírnom, és irány Orfű :)
Jól indult a nap, mikor sétáltam fel a Déliből a melóhelyemre, az egyik udvaron kint volt kedvenc vörös cicám. Most kivételesen nem menekült el, ott dörgölőzött a kerítésnél. Megálltam, és a dróton keresztül vakargattam, ő még jobban dörgölőzött. Közben megállt egy biciklis srác, mintha németül szólt volna, egy nyikkot sem értettem belőle, úgyhogy egy helo-val lerendeztem, és vakargattam a cicát tovább. Mikor odébb ment, akkor a srác is vakargatta, aztán kibújt a kerítésen, a srác elgurult, én meg még jól megdögönyöztem a cicát. Valamit visszaszólt még a srác, de azt sem értettem. Talán az ő macskája lett volna? Na mindegy, cica leszökkent a járdára, és elment parkoló kocsik alatt bujkálni, ahogy szokott, én meg jöttem utamra. De még percekig vigyorogtam, olyan édes az a cica.

A kirándulásra már kinéztem pár túra útvonalat, vettem jó kis térképet, viszek tájolót, úgyhogy majd gyakorlok a versenyekre :) Ha tényleg lehet a motelben bringát bérelni, akkor 1-2 biciklizés is szóba jöhet.
És természetesen lovaglás. Már kinéztem 2 lovardát, de van sok a körzetben. Majd oda megyek, ahol hagyják a nyergemet használni...