Lepasszoltam a kisbérit.
Megpróbálkoztam vele még karámban. Hajtásnál ment szépen, lehajtotta a fejét, megcsinált mindent, ha engedtem odajött hozzám... Felnyergeltem, ráültem, meglepő módon elindult, már szinte kezdtem örülni, hogy nem fog szenyózni, amikor lecövekelt. Némi noszogatásra odébb mászott, de aztán ügetésnél végleg lecövekelt. Nem volt hajlandó se előre, se hátra menni, más irányba se tudtam elindítani. Ha rugdaltam, csak vagdalta a fejét, ha a vállára pöccintettem a légycsapóval, akkor kirúgott. Valahogy nem volt kedvem kipróbálni, mint csinál ha hátrébb pálcázom. Jó pár percnyi szenvedés után feladtam, leszálltam, lenyergeltem, és még hajtottam kicsit.
Közben befutott gazdi, mondtam neki hogy jelenleg nem tudok mit kezdeni a lovával, én kevés vagyok egy makacs, fiatal, rugdalózós kisbérihez úgy érzem. Talán ha vesz mellé másikat a meghalt öreg helyére, jobb lesz, de nem biztos. Majd ha kalandor kedvemben leszek, talán még 1 próbát teszek a füves, nagy karámjukban 1 utcával odébb, és oda kikísérne egy ismerős őrködni, meg talán a ló is normálisabb, ha van ott valaki.
Amúgy karámkísérlet után még mászkáltam a karámban, összegereblyéztem pár pottyot, és a ló állandóan követett. Ha megálltam bújt hozzám, böködött, nagyon aranyos volt. Kísérletképp megváltam a gereblyétől, és össze-vissza mászkáltam, ő pedig mindenhova jött velem. Megigazítottam az önitatója alatti vödröt is, aztán meg akartam nyomni a kallantyút, hogy jöjjön a víz, de rosszul nyomtam, mert meg se mozdult, és nem is jött víz. A ló ott állt szorosan mellettem, és nézte ahogy bénázok. Aztán nem bírta tovább, odébb tolta a kezem, és megmutatta hogy is működik ez az itatós dolog. Ivott pár kortyot, és nézett rám, mintha csak azt mondaná: Látod? Aztán magasan fölém tartotta fejét, és jól összecsöpögtetett vízzel. Én nevetve odébb vonultam, ő pedig addig mászkált utánam, míg ki nem mentem a karámból.
Olyan fura, hogy földön ilyen aranyos, ráülve meg dinnye.

Hétvégén voltam terepen Tárnokon Kemírrel. Szokásosan jó volt. Láttunk a patakból kirohanni egy vidra szerű lényt.
Odébb Fatimával álldogált a gazdája a patak közepén. Persze a fickó a lovon ült, így csak a ló lábai mosódtak.
Hazafele volt egy megeresztős vágtánk, de elengedtem a többieket előre, én beálltam az edző mögé, és amikor Ő elengedte Kemír apját, akkor sem hagytam Kemírnek, hogy megelőzze. Így egész jó volt, bár még mindig nem rajongok a száguldásért.

Már csak a mai napot kell kibírnom, és irány Orfű :)
Jól indult a nap, mikor sétáltam fel a Déliből a melóhelyemre, az egyik udvaron kint volt kedvenc vörös cicám. Most kivételesen nem menekült el, ott dörgölőzött a kerítésnél. Megálltam, és a dróton keresztül vakargattam, ő még jobban dörgölőzött. Közben megállt egy biciklis srác, mintha németül szólt volna, egy nyikkot sem értettem belőle, úgyhogy egy helo-val lerendeztem, és vakargattam a cicát tovább. Mikor odébb ment, akkor a srác is vakargatta, aztán kibújt a kerítésen, a srác elgurult, én meg még jól megdögönyöztem a cicát. Valamit visszaszólt még a srác, de azt sem értettem. Talán az ő macskája lett volna? Na mindegy, cica leszökkent a járdára, és elment parkoló kocsik alatt bujkálni, ahogy szokott, én meg jöttem utamra. De még percekig vigyorogtam, olyan édes az a cica.

A kirándulásra már kinéztem pár túra útvonalat, vettem jó kis térképet, viszek tájolót, úgyhogy majd gyakorlok a versenyekre :) Ha tényleg lehet a motelben bringát bérelni, akkor 1-2 biciklizés is szóba jöhet.
És természetesen lovaglás. Már kinéztem 2 lovardát, de van sok a körzetben. Majd oda megyek, ahol hagyják a nyergemet használni...

kisbéri

 Megtetszett ez a szám.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nemrég megkért egy fickó, hogy lovagoljam a lovát. Itt van helyben, kienged vele terepre... gondoltam tök jó lesz.
Mikor először láttam a lovat, épp gazdája lovagolta, készültek az ópusztaszeri nyeregszemlés bemutatóra. Vágtánál elszörnyedve szemléltem milyen sorozatrúgásokat produkál a ló, az egyiknél még a pokróc is kiesett a nyereg alól, de a gazda szerint nem szokott a ló rugdalózni. Gondoltam talán az okozza, hogy a többi lóval párhuzamosan vágtázik, fej fej mellett.
Következő alkalommal is hasonlóan viselkedett a ló mikor néztem, és kinézet meg rúgásmánia alapján az a sanda gyanúm támadt, hogy kisbéri.
1x már megfogadtam, hogy nem kezdek kisbérivel, mert sunyi dögök, és a vérükben van ez a rúgás, bakolás mánia.

Aztán megtudtam a gazditól: tényleg kisbéri, kanca, 2007-es. 

Futólag ültem a lovon egy gyakorlatozás után, de jól ott hagytak egyedül, úgyhogy nem ugrattam be vágtába, mert a kutyának sem tűnt volna fel ha földhöz csap és esetleg bajom lesz.
Azt megfigyeltem, hogy félős, botlós és kissé önfejű, de gondoltam majd összehaverkodunk.
Utána lementek Ópusztaszerre a Nyeregszemlére. 1 hétig nem láttam.
Hazajöttek csütörtökön, pénteken ment terepet, szombaton karámoztak vele, én meg vasárnap (múlt hét vasárnap) kimentem vele terepre ismerősökkel.
Az erdőig ment szépen, még az erdőben is, én mentem 2. helyen, mögöttem még 1 lovas. Az erdőben vágtánál nem csinált semmit. Utána egy kukoricás földön soroltunk be és vágtáztunk, egyik oldalon fák, másikon nyílt terep. Teljesen jól ment.
Kint földúton ügettünk az erdő mellett, nem csinált semmit. Felkanyarodtunk Kajászó irányába, felügettünk egy dombon, semmi. A nagy dombnál gondoltuk felvágtázunk, de egy traktor üldözőbe vett minket, azt elengedtünk.
Nagy nehezen kitereltük a dombra a lovakat, elindultunk vágtában, egy kis részen ment szépen a ló, aztán lelassult, a másik ló egyre távolodott, Csalfa (akin ültem) kioldalazott a szántásig, hirtelen levágta a fejét és kirúgott. A normál kirúgások nem zavarnak, fent szoktam maradni, úgyhogy megböktem, hogy menjen tovább. Ment is néhány vágtaugrást, aztán megint, fej le, kirúg, ebből még egy ugrás, fel le, még nagyobb kirúgás. Ez már megbillentett kicsit, úgyhogy megálljt kértem.
Megálltunk, Csalfa lecövekelt, és nem volt hajlandó továbbmenni. Botor módon nem vittem ki pálcát, a többieknél sem volt, úgyhogy ott szenvedtünk vagy 10-15 percet, próbálták vezetni, próbáltak eltávolodni a többiek, de semmi sem használt. Végül feladtam, mert időre mentek a másik lovasok, elindultunk vissza.
Leügettünk, és el akartunk menni akkor legalább a másik falu fele. Ment is a ló fél útig, aztán ott lecövekelt, hogy ő aztán nem megy arra. Jött megint a szenvedés, forgolódás. A többiek elmentek viszonylag messze, de csak jobban fújtatott, idegesebb lett, és egy centit sem ment előre.
Nem tudtam mit csinálni, elég mérges voltam, leugrottam lóra, és elkezdtem vezetni. Néha leakadt, de tovább tudtam vonszolni.
Mikor irányba álltunk a falu fele, hirtelen felgyorsult. Visszamásztam rá, és onnan jött rendesen.
Ügettünk még egy darabon, a Marton mellett erdőben hazafele ismét megkíséreltünk egy vágtát.
Alig ugrattuk be őket, Csalfa nekiállt oldalazni, de visszarendeztem, akkor elkezdte letekerni a fejét ugyan olyan mozdulattal, mint rúgások előtt. Nem hagytam neki, felszedtem a fejét, és jé, nem rúgott ki. Azt hittem ez lesz a megoldás, de tévedtem. Akkor elment még szépen, és nagy örömmel újságoltam a gazdinak is, hogy lehet így nem fog rugdalózni. A lecövekelésre mondta, hogy ő pálcával, sarkantyúval lovagolja a lovat, mert vannak ilyen buta dolgai.

Utána a héten mentem karámozni vele. Mielőtt ráültem lehajtottam, ment jól, lepucoltam, felnyergeltem, ráültem, és nem akart elindulni. Most készültem pálcával úgyhogy némi rugdalózás, vállpöckölgetés és tekergés után elindult. Lépésben ment szépen, ügetésben is, aztán következő ügetéskísérletemnél lecövekelt, forgolódott. Megint rúg, pálcáz, nagy nehezen elindult. Következőnél megint, de akkor ki is rúgott kicsit pálcára.
Mikor már többször sikerült elindítanom ügetésbe mindenféle hiszti nélkül, gondoltam legyen ez a zárás, és nem próbáltam meg vágtázni vele.

Csütörtökön megint mentem karámozni, pont kijött a tulaj fia trágyát szedni, úgyhogy bátrabban küzdöttem a lóval, mert volt aki összevakarjon, ha ledob.
Megint küzdöttem kicsit ügetéseknél, de aztán egy idő után már engedett. Gondoltam most vagy soha, megpróbálom a vágtát. 3x nem sikerült beugratnom, lehet csak az én bénaságom miatt, mert megszoktam a pöccre induló lovakat.
4.x beugrott, és szépet kirúgott, visszaesett ügetésbe.
Következő beugratásnál beugrott, és tök szépen ment.

Péntekre le volt beszélve egy terep megint azokkal az ismerősökkel. Elmentem lehajtani a lovat, közben kijött a tulaj másik fia, beszéltem vele pár szót, meg segített lepucolni a sáros lovat.
Mikor nyergeltem, rátettem a nyeregalátétet a lóra, és indultam volna a nyeregért, de a baromi nagy szél levitte a lóról. Már ez is megijesztette a kikötött lovat, mert ugrott egyet. Én lazán odakocogtam az alátétért, hogy ne vigye tovább a szél, erre megint ugrott egyet. Megfogtam az alátétet, kiráztam, és az 5m-re álló ló halálra rémült. Nem értettem a dolgot, mert előző karámozásnál az orra előtt ráztam ki ugyan ezt az alátétet ugyan így, és meg sem moccant.
Lassan odavittem az alátétet a rettegő lóhoz, megszagoltattam vele, óvatosan rátettem a hátára, amitől összerezdült, de nem produkált olyan ágaskodós, kötéleltépési kísérletes kitörést, mint akkor, mikor megismertem. A srác odahozta a nyerget, rátettük, meghúztuk, tűrte. Utána elment a srác, erre mikor már indulni kellett volna, közölték lovastársaim telefonon, hogy még nem állnak sehogy, és jön még egy lovas. Én már nem tudtam mit kezdeni magammal, ott álltam a lehajtott, felnyergelt lóval, kivittem addig legelni. Jó sokat késtek a többiek.
Elöl ment D Zsocán (régi kedvencem, nagyon birka, nem csinál semmi rosszat és nagyon kezelhető), aztán jöttem volna én Csalfával, de nem sokáig sikerült 2. helyen haladni, utána P Kökénnyel, és Zs Reménnyel.
Kedves Csalfa már a legelő területről sem óhajtott távozni, úgyhogy itt megvolt az első birkózásunk. Alig haladtunk tovább, jött egy ugató kutya, Csalfa és Kökény együtt rettentek és ugrottak meg. Odébb is Csalfa még megszeppent pár kutyától.
Az erdőnél D nem figyelt, elbandukolt a lova kicsit balra, több se kellett Csalfának, nem volt hajlandó lemenni az erdőhöz jobbra. A többiek elém mentek, elindultak le, és Kökény után hajlandó volt elmenni Csalfa. Így én kerültem a sor végére Kökény mögé.
Ügettünk egy darabig, nem volt semmi izgi. A fás részen vágtáztunk, itt Csalfát nehéz volt kivakarni Kökény fenekéből, aki párszor rá is rúgott, de csak picit, ilyenkor Csalfa is kirúgott.
Kiértünk az erdő közepén lévő kukoricás szántóra, mondta D, hogy vágtázzunk. Megpróbáltam előrébb sorolni, de Csalfa csak Kökény közelében volt hajlandó menni, úgyhogy kénytelen voltam hátul maradni.
Alig kezdtünk el vágtázni, Csalfa lecsapta a fejét, és kirúgott. Én nagy elbizakodva felszedtem a fejét, hogy akkor majd nem fogja csinálni. Aha, a ló nem így gondolta: ahogy felszedtem a fejét, teljesen bekattant, teljes erőből levágta a fejét a lábai közé, és begörbített háttal nekiállt bakolni. Próbáltam felfeszegetni a fejét, de mintha egy kőtömböt akartam volna felemelni, közben kilátásba került némi talajminta vétel, nem szoktam bakoló lovon fent maradni, úgyhogy előre kiabáltam álljunk meg. Talán 2 vagy 3 bakolásnál maradhattam fent, fogalmam sincs milyen csoda tartott a lovon, lehet ezt is a fantasztikus ugrónyergemnek köszönhetem....
A hirtelen megállástól kicsit összekeveredtünk, vezér Zsolti mellé került Remény, én meg Zsoca mögé, Kökény mellé. Valami oknál fogva D nekiállt ügetni, mi követtük, és épp mondtam, hogy megpróbálhatnánk a dombon felvágtázni, mert ott talán nehezebben pakol le a ló. D azonnal tiltakozott, hogy ő aztán nem vágtázik fel dombra. Mondtam ok, és ügettünk tovább. Egyszer csak Zs alatt Remény bakolt egy irgalmatlan nagyot, de nem olyan egyeneset mint Csalfa alattam, hanem kitekerte magát oldalra, aztán talajt érve ki is ugrott pár m-t oldalra, így Zs nézte meg közelebbről a kis kukoricákat, a ló meg elszaladt. Csalfa a másik ló bakolásánál kirúgott egy szépet, és kiugrott oldalra, de megint fura módon rajta maradtam.
Megvártuk amíg Zs összekaparja magát, elballagott a kukoricás közepén álldogáló lóért, kiszedte a ló lábát a szárból, visszavezette, megmászta, és ballagtunk tovább.
Felsétáltunk a dombon, átkeltünk az autópálya hídon, aztán ügettünk a földúton egymás mellett, szembe szélben.
P javasolta, hogy fejlődjünk egyes oszlopba, mondtam ok, de lépésben. D vagy nem hallotta, vagy elengedte a füle mellett a kérvényem, ügetett tovább, Zs hirtelen bevágott mögé Reménnyel, Kökény megtorpant, Csalfa megtorpant, de már túl közel volt Kökény, és jól rárúgott Csalfára.
Csalfa kiugrott oldalra, hogy ne találja telibe Kökény, de az én lábamat szépen megrúgta. Szerencsére nem telibe kaptam, és nagy mértékben lecsúszott a lábamról, de azért fájt egy kissé.
Ügettünk tovább a szembe szélben, Csalfa belefeküdt a szélben, de nem tudtam, hogy készül -e valamire, vagy csak zavarja a szél. Néha kivágott oldalra és begyorsult, néha lecsapta a fejét, de nem rúgott. Utálok széllel szembe menni ismeretlen lovon.
Lesétáltunk egy lejtőn, erre D kitalálta, hogy ügessünk el a kukoricás végéig. Én kérvényeztem hogy ne, ez volt utunk legdurvábban szeles része, oké, hogy ő a birkával jól elvan elöl, de Csalfából még kinéztem pár akciót.
Elsétáltunk Tordasig, ott hazafele vettük az irányt, kicsit még ügettünk, aztán a hazai erdőnél D kérdezte vágtázhatunk -e az erdőben. Mondtam én ezzel a bakolós döggel most nem vágyom vágtázni, úgyhogy hazasétáltunk.

Szóval újra levontam a tanulságot: a kisbérinek a vérében van a rúgás, bakolás, szemétkedés. Tudom, más lovak is tudnak ilyet, Remény is szemét módon vált meg lovasától, de a kisbéri kimondottan ilyen.
Karámban még próbálkozok Csalfával, de ha ilyen szenya marad hosszú távon is, akkor inkább lepasszolom.
A fickó akar még egy lovat Csalfa mellé, mert az idősebb szürke nemrég halt meg, de mondtam neki, hogy semmiképp se kisbérit vegyen. De hogy az a sárga, mondtam keressen másik sárgát, van még sok, de ne kisbérit. Remélem megfogadja a tanácsom.

Ő az, a szép szürke mellett jobbra.