És hozzátenném, h megdöbbentő módon nem a szokásos utolsó helyre futottam be :)
A versenyen kínlódtam a lezárt területekkel, mert elvben kizárás járt a használatukért, én véletlenül elindultam az egyik irányába, mert csak rövid távokat néztem, h merre kell menni, már majdnem elértem az egyiket, mikor láttam h piros, na de a járda is tilos??? Inkább nem kockáztattam, némi idő veszteséggel visszamentem a patak másik átkelőjéhez, és onnan jöttem vissza.
Ezt a malőrt leszámítva egész jól mentem magamhoz képest.
A második napi igazi tájfutást már nagyon vártam, tetszik a Gaja-völgy. És most az eső sem ömlött, mint tavaly :)
Úgy gondoltam, h elég lesz a sima kis terepcipőm, de sokszor megbántam a verseny folyamán, h nem a szögest vettem fel, és nem pólóban mentem ki, hanem hosszú ujjú felsőben.
Nagy lelkesedéssel másztam fel a starthoz, már alig vártam h indulhassak, erre mikor térképhez jutottam volna, közölték h nincs. Néztek egymásra h mi legyen, kérdezték megyek -e versenyen kívül más kategóriában? Mondtam h azért jó lenne a sajátomban menni.
Azért nem C-ben mentem, mert az általában túl könnyű, a Br meghaladja a képességeimet, ezért megyek ilyen pályán, itt tanulhatok a legtöbbet a hibáimból. Nyílt technikást nem mertem kérni, mert tartottam tőle, h nehezebb, mint a Br, és az nagyon durva lenne.
Félreállítottak, h nyomtatnak térképet a célnál, és felküldik a starthoz, uh majd lesz. Nekem meg minden jó hangulatom elszállt, ott ácsorogtam, közben a hasam is kezdett fájni, de szerencsére előrelátó voltam, és starthoz indulás előtt egy cataflamot magamba tömtem (a reggeli algo nos-pa már nem hatott), úgyhogy nem volt lehetősége az ájuldozós fájdalomig belelendülni.
Kb. 15 perc múlva lett térkép, uh becsatlakoztam a következő indulási időbe, és elég lehangoltan nekivágtam.
Már az egyes pontot is elbénáztam, 30 perc alatt találtam meg, és megint azért, mert biztosra akartam menni, úton menni, nem átvágni a dzsindzsán, nehogy eltévedjek.
A 2-es pont könnyen meglett, a 3-ashoz mendegélve szembesültem vele, h nem bírom ezt a sok szintvonalat értelmezni. Egy völgy kezdetén álltam, jobbra is kinyúlás, balra magasabb domb + kinyúlás, és ez a térképen nem látszik rendesen!
Sikerült lemásznom (lecsuszamlanom) egy pontra, ami persze, hogy nem az enyém volt, 1 számmal nem stimmelt, mászhattam vissza, és kb. 2 ragyával odébb meglett az enyém.
A vicces része innen jött, le kellett ereszkedni a patakig, de nagyon meredek volt, szinte végig guggolva, fától fáig araszoltam vagy épp szánkáztam, ha megindult velem a köves, száraz faleveles por. Mire leértem már kezdtek begörcsölni a lábizmaim, meg összenyomódtak az ujjaim a cipőben.
Ennek eredményeképp a patakparton alig bírtam futni egy kicsit. Örültem, h járni tudok még :)
A szokásos hidat elvitte a víz, csak a középső beton elem volt még meg. Amúgy is a hódvárnál volt a 4-es pont, és itt is kellett átmenni a túlpartra.
Az 5-öshöz ismét jó meredeken kellett felmenni, megkerültem a nagy sziklát fentről, és nézelődtem lefele, h melyik sziklás domboldalban lesz a pontom. Közben kiszúrtam egy bácsit aki négykézláb mászott felfelé azon a meredeken, ahol én szerettem volna lemenni, csak nem volt hol. Picit lejjebb ereszkedtem, de nagyon csuszamlós volt, a pontot megláttam, uh mikor odaért a bácsi, megkérdeztem az -e amit keresek. Mondta igen, menjek nyugodtan, csak nem volt egyszerű jó lemászóhelyet keresni. Végül sikerült, gyökerekbe meg kövekbe kapaszkodva leereszkedni, de nagyon veszélyesnek éreztem a szituációt, nagy remegve elnyújtóztam a pontig, aztán négykézláb visszamásztam oda ahonnan jöttem. Közben a bácsi már tovasuhant.
A 6-os pont is elég rafinált volt számomra, mivel errefelé már nem volt út, és a szintvonalak értelmezhetetlensége miatt nem tudtam eldönteni, h mi domb, meg mi nem. Azért 10 perc alatt megtaláltam a megfelelő fát :)
A 7-es közel volt ide, használtam a tájolót is, uh simán megtaláltam, ez rókavár volt.
Innen belőttem az irányt a 8-asra, egy darabig tök jól tudtam követni, de utána jött az h terelgetnek a völgyek meg a dombok, és úgy belekeveredtem, h már megint nem tudtam, h melyik szintvonal mit akar. Megmásztam egy csomó kaptatót, bebarangoltam a fél hegyet, találtam egy 70-es bóját, de nekem a 71-es kellett. Itt nagyon elfáradtam, és már a feladást fontolgattam.
Még utolsó próbaképp visszaereszkedtem addig, h lássam a kerítést, ahhoz viszonyítva tájoltam, végigmentem a völgyön, h hátha túl korán másztam hegyet, és igen, a kanyarban ott volt a pont, amit 34 percig kerestem, természetesen egy újabb baromi meredek háromnegyedénél :)
A 8-asról hirtelen nem volt energiám felmenni a dombtetőre, uh gondoltam majd szintvonalon megyek a sziklás foltig, ott felmászok, és akkor hamar megtalálom a 9-est. Igen, csakhogy a távolságot megint rosszul ítéltem meg, uh 2 ragya után felmásztam valami sziklás domboldalon négykézláb, mindenbe kapaszkodva (csak a fele a kezemben maradt a fadaraboknak :D ), és azt hittem h ott lesz fent a 9-es. Persze nem találtam semmit, csak egy szép sziklás kilátóhelyet, aztán már hívott a versenyzőtársam, h menjek be, mert már pakolnak a rendezők.
Elindultam visszafelé, a völgyben találtam egy pontot, ami természetesen 1 számmal nem stimmelt az én pontomhoz képest, de a következő völgyben meglett az enyém, a 9-es. Innen felmásztam még egy hegyre, és úgy ítéltem meg, h a 10-est meg sem próbálom, mert már nincs erőm hozzá, örülök ha be bírok menni a célba.
Átmásztam még egy völgyön a kerítésig, és elindultam vissza. Szembe jött egy tájfutó, aki csodálkozott h még kint vagyok, mondta h már nagyon várnak vissza, megbizonyosodott róla, h jó helyen vagyok, és haladtunk tovább.
Befelé még a 11-est felszedtem, aztán igyekeztem lefelé. Itt megint jöttek ketten szembe, h már nagyon várnak, siessek.
A 12-essel már nem is foglalkoztam, meg elterelte a figyelmemet az előtte álldogáló ló :P
És beértem 175 percnyi szerencsétlenkedés után. :)
Így verseny utáni napon megvilágosodtam, hogy miért is néztem el annyira a távolságokat: én a simbol alján lévő 100 m feliratot vettem 100 m-nek, pedig az valójában kb. 500 m volt, úgyhogy nem vagyok teljesen szerencsétlen, csak félrevezettem magam :)
