Tájfutó verseny, Mátra (2017.05.20-21.), TIPO kupa

Újabb tájfutó versenyen voltunk M-el, méghozzá egy nagyon szép helyen, Szurdokpüspöki közelében.

Mivel 2 napos verseny volt, nem mertem Br-ben indulni, gondoltam majd ellötyögök a C pályán. Aha, a C pálya sem a szokványos C szint volt, hanem több helyen inkább Br-re emlékeztetett.

Első nap nem vittem túlzásba a futást :P a telefonomon lévő gps-es, sportolást rögzítő programot próbáltam működésre bírni, nem sok sikerrel, uh át kellett váltanom a kevésbé szimpatikusra.
Az első pontok nem voltak nehezek, viszont már a 2-esről 3-asra menet szembesültem vele, hogy át kell vágnom az erdőn, amit nem igazán szeretek, mert béna vagyok benne, és el szoktam keveredni :)
Azért ez még nem volt egy vészes dolog, követtem egy árkot a biztonság kedvéért, viszont a szúnyogok felfaltak közben.
3-as 4-es pont könnyű volt, az 5-ösre menet viszont egy bácsi megpróbált akaratán kívül eltéríteni :D Szerencsére félúton az erdőben kapcsoltam, hogy nem jó fele megy szerintem, eléggé le is maradtam tőle, mert nagyon fürge bácsi volt. Utána kiabálni már nem tudtam, meg amúgy is, hol vagyok én egy profibb tájfutóhoz képest, lehet jó irányba megy, és én néztem el a térképet. Így én elmentem arra amerre gondoltam, hogy lennie kéne a pontnak, és meg is lett. Mikor már félúton voltam a következő felé, akkor jött szembe a bácsi, hogy elment rossz felé :)
Viszont a 6-os pontról már muszáj volt átmennem teljesen út meg minden irányzék nélkül a 7-esre. Az ilyet nem szeretem, mikor megyek az erdőben, mindenhol egyforma fák.... mindig eltévedek, épp ezért lassan de biztosan haladtam, tájoló kézben, 10-15 m-enként kinéztem magamnak egy fát, vagy bármit, amit tudtam követni, és így nagy megdöbbenésemre, jó helyen lyukadtam ki, viszont ez egy olyan meredek völgy volt, hogy kicsit nézegettem, merre kéne menni. A pozíciómból elég mászhatatlannak tűnt a másik oldal, ahol fel kellett volna menni, de jött pár kislány, és feljutottak, ezen felbuzdulva én is átmásztam.
Nagyon örültem, h M meggyőzött: a szárazság ellenére vegyük fel a szöges cipőt.
Itt volt ez első olyan pont, ahol megálltam hosszan bámészkodni.

Utána sűrűbb erdő következett, itt csak sétáltam, féltettem a lábamat.
A következő pont megtalálásában a szerencse is közrejátszott, de alapvetően jó fele mentem, ez már nagy haladás :D aztán jött megint kedvencem: fától fáig séta át az erdőn keresztbe.
Azt gondoltam, hogy a 9-es ponttól már sima ügy lesz, de a pálya végén valahogy nem stimmeltem a térképpel, és bekeveredtem a dzsindzsába többször, de végül sikerült bejutnom :)


2. nap sokat mentünk a startig felfelé, uh kedvemre bámészkodhattam :)

A pálya eleje mondhatni, hogy C szint volt, de aztán megint jöttek a sunyi dolgok.

A 4-es pontról az 5-ösre gondoltam majd megyek a vastag úton, fel jobbra az egyik utacskán, és pikk pakk meglesz a pont. Igen ám, de nem voltak utak jobbra, és a nem teljesen jó távolság belövő képességemmel is már éreztem, h rég kellett volna útnak lennie, már lejtett a terep is, uh gondoltam egy merészet, és tájolóval elindultam kicsit átlósan vissza a felsőbb útra. Megint ügyi voltam, mert majdnem egyenesen rámentem az 5-ös pontra.

6 könnyű volt, a 7-esnél viszont többször eltévedtem, útbaigazítást kértem egy kisfiútól, meg később egy fiatalabb nőtől, de alig találtam meg, utána meg arra az útra keveredtem vissza nehezen, ahonnan jöttem.

Mivel a 8-as pontot már korábban felfedeztem, azzal nem volt gond :D
Innen pedig már szépen begyűjtöttem mindent, és megint kalandoztam kicsit a pálya végi dzsindzsában, és nagyon ügyi akartam lenni, h lefutok a célig, de többször majdnem bokatörést szenvedtem a betonkemény, nagy fűcsomókon, uh hamar felhagytam még a kocogással is, és lesétáltam. Így is eléggé fájt a bokám, ez nem tett jót neki, uh szinte besántikáltam a célba :P
2. nap amúgy magamhoz képest egész jól mentem, és hatalmas megdöbbenésemre összesítettben valahogy 3. lettem :) :) :)

Tájfutó verseny a Gaja-völgyben, előtte Székesfehérváron (ARAK-VADEX kupa)

Első napunk reggelén teljes intenzitással lesújtott rám a nőstények átka, uh kétségessé vált, h egyáltalán el bírok -e menni a versenyre, nem hogy futni. Nagy nehezen összekapargattam magam, elmentünk, és reggeli felkeléstől a 13 óra pár perces startomig magamba tömtem 2 algopirint, 4 no-spat, meg egy cataflamot, így még futni is bírtam :D
És hozzátenném, h megdöbbentő módon nem a szokásos utolsó helyre futottam be :)

A versenyen kínlódtam a lezárt területekkel, mert elvben kizárás járt a használatukért, én véletlenül elindultam az egyik irányába, mert csak rövid távokat néztem, h merre kell menni, már majdnem elértem az egyiket, mikor láttam h piros, na de a járda is tilos??? Inkább nem kockáztattam, némi idő veszteséggel visszamentem a patak másik átkelőjéhez, és onnan jöttem vissza.
Ezt a malőrt leszámítva egész jól mentem magamhoz képest.

A második napi igazi tájfutást már nagyon vártam, tetszik a Gaja-völgy. És most az eső sem ömlött, mint tavaly :)
Úgy gondoltam, h elég lesz a sima kis terepcipőm, de sokszor megbántam a verseny folyamán, h nem a szögest vettem fel, és nem pólóban mentem ki, hanem hosszú ujjú felsőben.

Nagy lelkesedéssel másztam fel a starthoz, már alig vártam h indulhassak, erre mikor térképhez jutottam volna, közölték h nincs. Néztek egymásra h mi legyen, kérdezték megyek -e versenyen kívül más kategóriában? Mondtam h azért jó lenne a sajátomban menni.
Azért nem C-ben mentem, mert az általában túl könnyű, a Br meghaladja a képességeimet, ezért megyek ilyen pályán, itt tanulhatok a legtöbbet a hibáimból. Nyílt technikást nem mertem kérni, mert tartottam tőle, h nehezebb, mint a Br, és az nagyon durva lenne.
Félreállítottak, h nyomtatnak térképet a célnál, és felküldik a starthoz, uh majd lesz. Nekem meg minden jó hangulatom elszállt, ott ácsorogtam, közben a hasam is kezdett fájni, de szerencsére előrelátó voltam, és starthoz indulás előtt egy cataflamot magamba tömtem (a reggeli algo nos-pa már nem hatott), úgyhogy nem volt lehetősége az ájuldozós fájdalomig belelendülni.

Kb. 15 perc múlva lett térkép, uh becsatlakoztam a következő indulási időbe, és elég lehangoltan nekivágtam.
Már az egyes pontot is elbénáztam, 30 perc alatt találtam meg, és megint azért, mert biztosra akartam menni, úton menni, nem átvágni a dzsindzsán, nehogy eltévedjek.
A 2-es pont könnyen meglett, a 3-ashoz mendegélve szembesültem vele, h nem bírom ezt a sok szintvonalat értelmezni. Egy völgy kezdetén álltam, jobbra is kinyúlás, balra magasabb domb + kinyúlás, és ez a térképen nem látszik rendesen!
Sikerült lemásznom (lecsuszamlanom) egy pontra, ami persze, hogy nem az enyém volt, 1 számmal nem stimmelt, mászhattam vissza, és kb. 2 ragyával odébb meglett az enyém.
A vicces része innen jött, le kellett ereszkedni a patakig, de nagyon meredek volt, szinte végig guggolva, fától fáig araszoltam vagy épp szánkáztam, ha megindult velem a köves, száraz faleveles por. Mire leértem már kezdtek begörcsölni a lábizmaim, meg összenyomódtak az ujjaim a cipőben.
Ennek eredményeképp a patakparton alig bírtam futni egy kicsit. Örültem, h járni tudok még :)

A szokásos hidat elvitte a víz, csak a középső beton elem volt még meg. Amúgy is a hódvárnál volt a 4-es pont, és itt is kellett átmenni a túlpartra.

Az 5-öshöz ismét jó meredeken kellett felmenni, megkerültem a nagy sziklát fentről, és nézelődtem lefele, h melyik sziklás domboldalban lesz a pontom. Közben kiszúrtam egy bácsit aki négykézláb mászott felfelé azon a meredeken, ahol én szerettem volna lemenni, csak nem volt hol. Picit lejjebb ereszkedtem, de nagyon csuszamlós volt, a pontot megláttam, uh mikor odaért a bácsi, megkérdeztem az -e amit keresek. Mondta igen, menjek nyugodtan, csak nem volt egyszerű jó lemászóhelyet keresni. Végül sikerült, gyökerekbe meg kövekbe kapaszkodva leereszkedni, de nagyon veszélyesnek éreztem a szituációt, nagy remegve elnyújtóztam a pontig, aztán négykézláb visszamásztam oda ahonnan jöttem. Közben a bácsi már tovasuhant.

A 6-os pont is elég rafinált volt számomra, mivel errefelé már nem volt út, és a szintvonalak értelmezhetetlensége miatt nem tudtam eldönteni, h mi domb, meg mi nem. Azért 10 perc alatt megtaláltam a megfelelő fát :)

A 7-es közel volt ide, használtam a tájolót is, uh simán megtaláltam, ez rókavár volt.
Innen belőttem az irányt a 8-asra, egy darabig tök jól tudtam követni, de utána jött az h terelgetnek a völgyek meg a dombok, és úgy belekeveredtem, h már megint nem tudtam, h melyik szintvonal mit akar. Megmásztam egy csomó kaptatót, bebarangoltam a fél hegyet, találtam egy 70-es bóját, de nekem a 71-es kellett. Itt nagyon elfáradtam, és már a feladást fontolgattam.
Még utolsó próbaképp visszaereszkedtem addig, h lássam a kerítést, ahhoz viszonyítva tájoltam, végigmentem a völgyön, h hátha túl korán másztam hegyet, és igen, a kanyarban ott volt a pont, amit 34 percig kerestem, természetesen egy újabb baromi meredek háromnegyedénél :)

A 8-asról hirtelen nem volt energiám felmenni a dombtetőre, uh gondoltam majd szintvonalon megyek a sziklás foltig, ott felmászok, és akkor hamar megtalálom a 9-est. Igen, csakhogy a távolságot megint rosszul ítéltem meg, uh 2 ragya után felmásztam valami sziklás domboldalon négykézláb, mindenbe kapaszkodva (csak a fele a kezemben maradt a fadaraboknak :D ), és azt hittem h ott lesz fent a 9-es. Persze nem találtam semmit, csak egy szép sziklás kilátóhelyet, aztán már hívott a versenyzőtársam, h menjek be, mert már pakolnak a rendezők.

Elindultam visszafelé, a völgyben találtam egy pontot, ami természetesen 1 számmal nem stimmelt az én pontomhoz képest, de a következő völgyben meglett az enyém, a 9-es. Innen felmásztam még egy hegyre, és úgy ítéltem meg, h a 10-est meg sem próbálom, mert már nincs erőm hozzá, örülök ha be bírok menni a célba.
Átmásztam még egy völgyön a kerítésig, és elindultam vissza. Szembe jött egy tájfutó, aki csodálkozott h még kint vagyok, mondta h már nagyon várnak vissza, megbizonyosodott róla, h jó helyen vagyok, és haladtunk tovább.
Befelé még a 11-est felszedtem, aztán igyekeztem lefelé. Itt megint jöttek ketten szembe, h már nagyon várnak, siessek.

A 12-essel már nem is foglalkoztam, meg elterelte a figyelmemet az előtte álldogáló ló :P
És beértem 175 percnyi szerencsétlenkedés után. :)

Így verseny utáni napon megvilágosodtam, hogy miért is néztem el annyira a távolságokat: én a simbol alján lévő 100 m feliratot vettem 100 m-nek, pedig az valójában kb. 500 m volt, úgyhogy nem vagyok teljesen szerencsétlen, csak félrevezettem magam :)