lovaglás tavasz, kora nyár 2015 (horseback riding spring, early summer)

Húsvét jól beöltözve

védelem a szálló por és a szőr ellen :)

repcében vonulva

repce mezők visszatekintve

lilaaaaa, imádom

összefoglaló: ápoló suli vége, bölcsesség fog és gyökér kezelés

A suli utolsó hónapjai a kétségbeesett tanulásról szóltak. Rám is jellemző, hogy ha tanulni kell, akkor hirtelen minden annyira fontossá válik, még amit utálok, az is vonzóbb (gazolni, takarítani, főzni... bármi). Májusban már annyira kétségbe ejtő volt a tananyag mennyisége, és az idő rövidsége, hogy semmit nem csináltam, csak ültem és tanultam. A derekam teljesen kikészült a sok üléstől, de még bringázni sem volt merszem elmenni, mert az alatt elolvashattam 3-4 tételt....
Az írásbelik nem voltak rosszak, bár volt 2 szívatós feladat, egyik az Aphgar meg újszülött jellemzői (nem értem mi a fenének kell nekünk babákat tanulni, holott nem nyúlhatunk hozzájuk, és nem is akarok); a másik intratracheális intubálásról szólt, amiről szó szerint semmit nem tanultunk. Engem érdekelt amúgy a téma, így csomó videót megnéztem róla pár hónappal korában, amit azokon láttam le tudtam írni, meg logikusan gondolkodva még pár dolgot, de akkor is gonosz dolog volt ilyet beletenni.

Az első szóbeliken úgy tűnt, az elnökünk nagyon kötekedős és gonosz, mert ha az ember jól el is mondta a tételt, akkor is addig kérdezett, amíg talált olyat amit nem tudunk, és ezt úgy állította be. mintha az egész tételről nem lett volna semmi fogalmunk.
A későbbiek során kiderült, hogy nem is annyira gonosz, mert még ha darabokra is szedett, nem adott rossz értékelést annak aki tudta a dolgokat. Őt inkább az érdekelte, hogy váratlanul beszúrt, nem teljesen odaillő kérdésekre is tudunk -e reagálni, és nem csak bemagoltunk az egészet. Ami ha nem tanulói szemszögből nézem jogos, hisz ápolóként illik tudni gyorsan gondolkodni és reagálni, nem pedig azon piszmogni, hogy ez nem volt benne a tételben.
Gyakorlati vizsgánk a neurológián volt. Én annyira agyon stresszeltem magam, hogy már az ájulás kerülgetett. Mikor bementem, az ápolók segítettek előkészülni, bár pont az én feladatomhoz való cuccokból több is hiányzott az osztályon, de legalább gumikesztyű volt :P
Előkészülés után elmentem ismerkedni a beteggel. Jól eldiskuráltunk, a szobatársa is kérdezett tőlem dolgokat, javaslatokat tettem neki.... stresszen kívül tök jól elvagyok a betegekkel.
Aztán jött a vizsga, ott álltak felettem 5-en vizsgáztatók, és nekem a beteggel kellett konzultálnom. Az elején elkövettem egy nagy bakit, amiért azt hittem meghúznak: én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a nővérszobában mosok kezet, a kórteremben nem. Itt kellett volna a kórteremben is, de én nagy remegésemben elfelejtettem. Na ettől még idegesebb lettem.
Csináltam amit kellett, mondtam a betegre vonatkozó részeket, és egyszer csak lefagytam, álltam remegve a papírkámmal, és teljes pánikban néztem hogy most mit is kell mondani? Valamit még akartam, mi volt az?!
Itt ismertem fel hogy valójában nem is olyan gonosz az elnök, mellém lépett, rámutatott arra a feladatra amit még nem mondtam, és tudtam innen folytatni. A folyosón még kifaggattak a szakmai dolgokról. Nagyrészt tudtam válaszolgatni.
A bakim miatt teljesen letargiában voltam, hogy vajon bukok -e.
A többi szóbelin egész jó tételeket húztam. Kedvenc témám az EKG volt, de sajnos sehol nem volt lehetőségem elmondani. Az volt a legrosszabb, hogy egy csaj kihúzta előttem az EKG-t, felelt, és SEMMIT nem tudott róla. Se a hullámokat, se a szakaszokat, se kóros dolgokat, sem a szabályos felhelyezést.... Szörnyű volt hallgatni, én meg annyira vágytam az EKG-s tételre. Na mindegy, így jártam.
Egészséges ember gondozása modulból mindkét résznél terhes tételt húztam (újabb utált téma a baba mellé), de túléltem. A többi tétel jó volt: légzés/tüdőgyuszi, transzfúzió, alvás, láz, fertőző beteg, betegjogok....

Végül utolsó nap megkaptam a bizimet, ráadásul egész jó eredménnyel, 87%, szóval kár volt stresszelni ilyen sokat; de ugye rész eredményeket soha nem közöltek, így nem tudhattuk, hogy mi a helyzet.

Most picit szusszanok, ősszel meg keresek melóhelyet.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Természetesen vizsgák alatt alakult úgy, hogy gyökér kezelni kell egy fogamat, mert nagyon fájós lett tömés után harapásra. Ahányszor hozzá nyúlt a fogorvos, 2 napig fájdalomcsillapítón éltem, mert nagyon fájt. Sajnos esetemben az érzéstelenítő valamiért nem hat teljesen, úgyhogy kissé kínlódós lett ez a gyökeres ügy. A legérdekesebb az volt, hogy 3 gyökércsatornából 1 teljesen érzéketlen lett, 1-et picit érezgettem, de nem volt vészes, 1-nél meg volt, hogy olyan helyre nyúlt a doki, hogy ugrottam egy nagyot, még ő is megijedt.
Kb. 1.5-2 hónapnyi visszamászka és ideiglenes tömések után meglett a végleges, és eddig egész jól elvan a fog.

Van még 1 jelölt, akinek lehet gyökérkezelés lesz a vége, bár örülnék ha nem kéne....

A májusi vizsgamaraton alatt pedig a még meglévő 2 bölcsességfogamból az egyik úgy nekiállt fájni, hogy már a szájsebészeti beutaló szerzését kutattam. 2 nap alatt abbahagyta a fájást, de ennyi évnyi fáj, elmúlik, fáj, elmúlik... után meguntam, bejelentkeztem egy magán szájsebészhez, és hétfőn ki is húzta.
A korábbi kellemetlen tapasztalatok miatt eléggé rástresszeltem a dologra. Már remegve mentem be, az érzéstelenítőből az egyik szörnyen fájt, de ez legalább hatásos volt.
Mikor újra bementem és a húzásra került a sor, levágtam egy kisebb pánik rohamot, hiába mondta a doki is meg az asszisztense is, hogy lélegezzek nyugodtan, én csak hiperventilláltam; mikor ilyen dolog történik, képtelen vagyok megnyugodni, amíg vége nincs az egésznek. Szerencsére nagyon ügyi volt, és kb. 2 perc alatt kikapta a jobb felső dögömet. Utána kiültem a folyosóra, 1 perc múlva jött a szokásos ájulás előtti érzés lesápadással, de végül nem ájultam el.
Viszont fél napig vérzett a foghely. Az alsóknál nem rémlik, hogy lett volna ilyen.
Pár napig hajolni, pulzus megemelő dolgot nem tudtam csinálni, mert nekiállt lüktetni. 1.éjjel aludni sem sokat tudtam, mert feltámasztva nem ment, ha lefeküdtem akkor meg lüktetett és vérzett, de végül ez lett, mert nagyon fáradt voltam, és már nem érdekelt ha vérzik.
Másnapra már szerencsére abbahagyta, de annyi vért sikerült lenyelnem, hogy fájt a gyomrom....

De ezeken is túl vagyok. Már csak 1 bölcs maradt. A doki mondta, hogy amíg viselkedik ne szedessem ki, ha szórakozik akkor menjek.