Meglett a jogsim. Minden elsőre sikerült nagy megdöbbenésemre, úgyhogy ősz óta már én is az utakon garázdálkodom.
2013. aug. 31-én nekiálltam egy ápoló tanfolyamnak, amihez rengeteg gyakorlatot kell teljesíteni, így ki kellett lépnem a munkahelyemről (amúgy sem húztam volna itt sokáig), április végéig vagyok, utána irány a kórházakba és többibe.
Egy nagyon kedves ismerősöm áthozta lovait a közelünkbe, így elég olcsón van lehetőségem heti 2x pacizni egy nagyon jó lovon :)
3 hete pedig volt egy anyajegy eltávolításom hasról, bőrgyógyászati utasításra. Múlthéten voltam varratszedésen. Majd írok róla részletesebben is egy külön bejegyzésben. Nem volt kellemes, és ronda a helye, a ragtapasz is kikezdte a bőröm, közben valamelyik krémre még allergiás is lettem...
Voltam március végén versenyen is. Egy időre ez lesz az utolsó, nem herdálhatom el a félretett pénzem :(
Jó volt nagyon a verseny. Nem voltunk valami sokan. Először úgy volt, hogy csapatban megyek, de végül egyéniben mentem, hogy meglegyen a 4 minimum induló a ketegóriában. 3 nálam jobb versenyző indult ebben, így nem feltételeztem, hogy szerezhetnék kupát.
Utolsó előttinek indultam, mögöttem a 2. legjobb egyénis.
Először a 12-es ponttal próbálkoztam sikertelenül. Közben a legjobb versenyző is odaért, együtt keresgéltünk, továbbra is eredmény nélkül. Kb. 15-20 perces szerencsétlenkedés után továbbindultam, mert volt még másik kb. 12 pont, nem ragadhatok le egynél.
A 13-ast könnyen megtaláltam. Itt az erdőben mindenütt medvehagyma volt, úgyhogy már messziről ki lehetett szagolni.
Következő pontra rossz oldalról mentem rá, közben odaért volt csapattársam is a kislányokkal. Át kellett vergődnöm sok szúrós bokron, megmászni egy irgalmatlan meredek bányadomb oldalt, aztán még a bánya első kis szintjére is leszörfölni a köveken, de megtaláltam a pontot.
Visszafelé is gatyaféken szánkáztam vissza a pónihoz, közben extársamék a telivérekkel szenvedtek.
Mentem tovább egy erdei, dombocskás ponthoz. Némi keresgélés után meglett, a kikötött lóhoz már viccesebb volt visszatalálni.
A követező ponthoz jó sokat kellett lovagolnom, de ezt is szerencsésen megtaláltam egy mocsár mellett.
Ezt követően több dombot meg kellett másznom a süvítő szélben, össze-vissza keveregtem a Darvas-tó környékén, de nem lett meg a pont.
Látván, hogy sok időt elcsesztem, elindultam vissza Sümeg felé, közben még felszedtem 1-2 pontot a borókás melletti erdőben, aztán spuri vissza Sümegre.
Bent megtudtam, hogy a másik lány eléggé elcseszte az első napot, meg a fő egyénis bejelentette, hogy nem jön másnap, mert lesántult a lova, így felcsillant némi remény arra, hogy 3. legyek.
Másnap közösen kicammogtunk a borókásba, szokásosan onnan indultunk.
Első pontnál (18-as) nagyon rosszul mentem rá, nem is lett meg, és elment a 1.5 órámból 15 perc, úgyhogy visszaküzdöttem magam a lóhoz, felpattantam és mentünk tovább.
A dupla fenyőfás pont könnyen meglett, aztán egy bokros is.
Az árkos bokros nagyon rafkós volt, de jó szögből láttam meg, így meglett hamar.
A következőnél (letörés széle) sok időt elcsesztem, de nem lett meg egyszerűen.
Rohantam az erdőbe, ahol előző nap is jártam, meglett a tisztásos pont simán, aztán vágtattam át a fenyvesbe. Itt megint összefutottam volt társamékkal, ők is azt a pontot keresték. Épp mondtam neki, hogy szerintem merre kéne lennie a pontnak, elmutattam arra, és meg is láttam a pontot, mert addigra pont jó szögben sétáltunk.
Odaügettem a pónival, átvergődtem a gonosz kis dzsindzsán, lyukasztottam, visszamásztam, és elbúcsúztunk egymástól, Ő a lányával más felé ment.
A következő pont elég rafkós volt, többször rossz helyen mentem be, mire megláttam, de lóval megközelíthetetlen volt.
Bonát kikötöttem félúton egy fánál, de rájött a hisztéria, össze vissza mászkált, beakadt bokordarabokba, ágakba... Reméltem, hogy megoldja, mert a ponthoz már közelebb voltam, mint hozzá. Lyukasztottam, futottam vissza. A kötelet feltekerte a fára, kilépkedett az ágakból, de az egyik kengyelem is meg a farka is fel volt akadva az ágakra, nem nagyon tudott merre mozdulni, hacsak nem kezdte volna el letekerni a kötelet a fáról, de nem, ő inkább relaxált amíg visszaértem.
Ezután elmentem még 1 pontért, az nagyon könnyű volt, és időbe még belefért, hogy újra rámenjek a meg nem talált 18-asra. Most a domb másik felén szaladtunk fel, és egyenesen rámentünk a pontra...
Van ilyen, ha az ember rossz szögből néz vagy rossz oldalról megy, nehéz megtalálni.
Utána bebattyogtam a célba.
Befele menet jól megáztunk, de szerencsére ott volt a hosszú esőkabátom.
Kajáltunk, díjkiosztó is volt, mivel a lány a 2. napot is nagyon elrontotta, én meg hoztam a szokásos szintemet (pontok fele van meg), így 2. lettem :) Nagyon örültem, erre nem számítottam.
Hétfőn én vezettem hazafelé Sümegtől Lepsényig. Mit ne mondjak, párszor nagyon megijesztettek. 1x majdnem el is sírtam magam. Egy idióta úgy gondolta román stílusban vezetni jó, de rájött a hülyéje, hogy nem Romániában van, és itt nem lehet ilyet csinálni.
