2013. augusztus 15., csütörtök
Erdély 2013.07. II. nap
2. nap mentünk a szokásos Békás-szoros, Gyilkos tó körútra.
Viszont most végre nem mosta el a túránkat az eső, sem más körülmény. A Gyilkos-tó fölötti egyik sziklás részre mentünk fel. Gyönyörű volt. Sajnos nem tudtam magam lestrapálni, mert meg kellett várni az öregeket :)
A 2 legöregebb eleve fel sem jött, inkább lent vacogtak a tónál, mert amúgy nem volt meleg. Felhős, párás, pötyörgős idő volt, időnként szél feltámadással.
Viszont most végre nem mosta el a túránkat az eső, sem más körülmény. A Gyilkos-tó fölötti egyik sziklás részre mentünk fel. Gyönyörű volt. Sajnos nem tudtam magam lestrapálni, mert meg kellett várni az öregeket :)
A 2 legöregebb eleve fel sem jött, inkább lent vacogtak a tónál, mert amúgy nem volt meleg. Felhős, párás, pötyörgős idő volt, időnként szél feltámadással.
2013. augusztus 7., szerda
2013. augusztus 5., hétfő
Erdély, I. nap (2013.07.)
Első napunk főleg utazással telt, kisebb megállókkal.
Megálltunk Aradon, megnézni a szobrot és az emlékművet.
Utána az igazi Vajdahunyad várat vettük szemügyre. 7-en voltunk utasok, + a sofőr, de csak 4-en mentünk várat nézni.
Tetszett ez a váracska, legérdekesebb talán a kínzókamra volt. Jól megcsinálták, mikor lemegy az ember a szűk pincécskébe, egyből egy plafonról lógó test fogadja, félhomály, sejtelmes zene, nyögések... aztán még oldalt is találtam egy börtönben sínylődő "embert".
Mikor mi épp lent voltunk, jött le egy család, apuka elöl, mögötte a pici lány, hátul anyuka. Apuka azonnal megtorpant mikor meglátta a lógó embert, a kislány a lépcsőkkel volt elfoglalva, de apuka egyből befogta a szemét, ami felkeltette a gyerek érdeklődését, hogy mit nem szabad látni, de apuka gyorsan feltuszkolta a lépcsőn.
Déva váránál nem álltunk meg, mert teljesen körbe van állványozva, így sem lentről sem fentről nem élvezhető.
Utolsó megállónk Gyulafehérvár volt, itt legjobban a fém, életnagyságú szobrok kötöttek le, de megnéztünk 2 templomot is, a görög katolikus nagyon szép kerttel büszkélkedett, ami gyönyörűen mutatott a sárga falakkal.
Ezután mentünk a szállásra, és még tehénvonulást is sikerült elcsípni az egyik kis faluban.
Megálltunk Aradon, megnézni a szobrot és az emlékművet.
Utána az igazi Vajdahunyad várat vettük szemügyre. 7-en voltunk utasok, + a sofőr, de csak 4-en mentünk várat nézni.
Tetszett ez a váracska, legérdekesebb talán a kínzókamra volt. Jól megcsinálták, mikor lemegy az ember a szűk pincécskébe, egyből egy plafonról lógó test fogadja, félhomály, sejtelmes zene, nyögések... aztán még oldalt is találtam egy börtönben sínylődő "embert".
Mikor mi épp lent voltunk, jött le egy család, apuka elöl, mögötte a pici lány, hátul anyuka. Apuka azonnal megtorpant mikor meglátta a lógó embert, a kislány a lépcsőkkel volt elfoglalva, de apuka egyből befogta a szemét, ami felkeltette a gyerek érdeklődését, hogy mit nem szabad látni, de apuka gyorsan feltuszkolta a lépcsőn.
Déva váránál nem álltunk meg, mert teljesen körbe van állványozva, így sem lentről sem fentről nem élvezhető.
Utolsó megállónk Gyulafehérvár volt, itt legjobban a fém, életnagyságú szobrok kötöttek le, de megnéztünk 2 templomot is, a görög katolikus nagyon szép kerttel büszkélkedett, ami gyönyörűen mutatott a sárga falakkal.
Ezután mentünk a szállásra, és még tehénvonulást is sikerült elcsípni az egyik kis faluban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)